64

Match Museum (Jönköping, Svédország)

Különleges múzeumok a világon 4. rész – Szilvási Krisztián írása

jonkoping-match-museum

Csupán három gyufamúzeum található a világon: a svédországi Jönköpingben lévő Match Museum (svéd nyelven Tändsticksmuseet) egy réges régi gyufagyárban kapott helyet, hogy emléket állítson az évtizedekig ott dolgozó embereknek, valamint bemutassa, hogyan is működött akkoriban az üzem, és milyen változásokon ment keresztül története során.

Jönköping a Vättern-tó déli partján, a Nissan és a Lagan folyó kereszteződésénél helyezkedik el, kedvező fekvése miatt sok éve Svédország egyik fontos kereskedelmi központja, az ország kilencedik legnagyobb városa 100 ezer lakossal. A Match Museum Jönköping első gyufagyárának 1848-ból származó, csodálatos, fából készült egykori épületében kapott helyet. A múzeumban szinte megelevenedik a történelem, kiállításaiban olyan emberekkel és gépekkel találkozhatunk, akik és amelyek tulajdonképpen felépítették a helyi gyufaipart, és világszintű vállalattá fejlesztették azt. A Jönköpingi Önkormányzat tulajdonában és üzemeltetésében álló intézmény történeti gyűjteményén túl az egész család részére kínál szórakoztató feladatokat, mint például elrejtett, óriási gyufásskatulyák utáni „vadászat” vagy gyufa-sapkák készítése. Különböző gyufásdobozok és -címkék százai tekinthetők meg, az ajándékboltból pedig rengeteg féle dobozt, könyvet és más apróságot vihetünk magunkkal emlékül.

jonkoping-match-museum

Svédországot és benne Jönköpinget a biztonsági gyufa gyártása rajzolta fel a világtérképre, amelynek története rengeteg fordulattal és érdekes személyiségekkel szinte kínálja magát az elmesélésre. A város ma már nemcsak a gyufagyárak csomópontja, hanem a múzeumnak köszönhetően egy csodálatos hagyomány életben tartója is. 1844-45-ben a Johan és Carl Lundström nevű testvérpár kezdte meg a gyufagyártást az akkor még csupán 4500 lakosú Jönköpingben. Eleinte foszfort használtak, majd 1853-ban kezdték el a biztonsági gyufák gyártását Gustav Erik Pasch kémikus találmánya alapján. Két évvel később már a párizsi világkiállításon szerepeltek sikerrel termékükkel. Bernhard Hay 1835-ben könyvelőként került a gyárba, hogy 10 évvel később már az igazgatói széket foglalja el. Három évtizedes irányítása alatt a Jönköpings Tändsticksfabrik kibővült, piacvezető pozíciót szerzett, és az egyik legnagyobb vállalattá fejlődött Svédországban, amely óriási jelentőséggel bírt a régió számára. Fénykorában nagyjából összesen kétezren dolgoztak itt (azokkal együtt, akik otthon ültek, és töltötték a dobozokat).

Az első évtizedekben a legtöbb munkást nők és gyerekek tették ki, akik nagyjából ugyanazon feltételekkel dolgoztak ott, mint a felnőttek: napi 11-12 órát, heti 6 napot, viszont a nők a fizetés 2/3-áért, a gyerekek az 1/3-áért. Egy képzett munkavállaló nagyjából 5000 dobozt töltött meg 10 óra alatt. A gyártás folyamatának minden lépését kézzel végezték egészségtelen körülmények között, amelyek súlyos betegségekhez (mérgezések), balesetekhez és korai halálhoz vezettek. Az 1870-es években aztán megjelentek az első gépek: megkönnyítették ugyan a munkát, viszont a kevesebb emberi munkaerő-szükséglet miatt sok gyerek feleslegessé vált a termelés szempontjából. 1892-ben Alexander Lagerman mérnök és feltaláló megalkotott egy komplett gépet, amely öt másikat helyettesített a gyufagyártásban, és óránként 200 ezer gyufa előállítására volt képes. Ennek eredményeként sok alkalmazott munkanélkülivé vált. 1900-ban a gyár munkásai szakszervezetbe tömörültek. 1917 után Ivar Kreuger egyesítette az összes svéd gyufagyárat, egyetlen társaságot hozott létre belőlük, a STAB-ot, amely 1930 körül, hatalma csúcsán a világ gyufagyártásának közel 70%-át birtokolta. A nagy világválságot azonban ez a hatalmas birodalom sem élhette túl, Kreuger pedig (állítólag) öngyilkos lett. A részvények értéktelenné váltak, a mamut-konzorcium számos társasága csődbe ment, sok svéd gyufagyárat kellett végleg bezárni.

jonkoping-match-museum

Az évtizedek múltával aztán egyre kevesebb tevékenységhez volt szükség gyufára, a kereslet fokozatos csökkenése miatt újabb gyárakat kellett megszüntetni. Mára a 170 üzemből mindössze kettő gyufagyár maradt életben Svédországban, rajtuk kívül pedig csak néhány kisebb versenytársuk akad egész Európában. A Swedish Match azonban rendelkezik üzemekkel Brazíliában is, ahol a piac összességében nagyobb, mint egész Európában. Így a társaság napjainkban is a világ legjelentősebb gyufagyártója évi 950 millió dobozzal, amit 80 országban értékesítenek. A svéd gyufákat ma már kizárólag nyárfából készítik, főként az ország déli és középső részén vannak ilyen erdőségek, amelyeket importra is telepítenek (Finnország, Oroszország, balti államok). 3,2 méteres rönkök érkeznek be a gyárba, amelyek mindegyikéből nagyjából 370 ezer gyufát lehet készíteni. Egy modern gép napi 40 millió gyufa gyártására képes, a svéd ipar pedig körülbelül összesen 5 millió doboz gyufát állít elő naponta (ami 250 millió gyufaszálat jelent)! Ez akkora mennyiség, hogyha egymásra pakolnánk az egy perc alatt elkészülő gyufásskatulyákat, magasabb lenne, mint a párizsi Eiffel-torony. A Svédországban ma előállított gyufáknak csupán a 3%-a készül a hazai piacra, a többi mind exportra megy. A világ egy évnyi összes gyufaszükséglete pedig meghaladja a hatezer-milliárd szálat. Ha ebből a felfoghatatlan mennyiségből a földre fektetve egy vonalat képeznénk, körülbelül 260 millió kilométer hosszú sort kapnánk (eljutnánk vele a Napig és majdnem teljesen vissza). A világon pedig másodpercenként 190 ezer gyufa lángja villan fel.

A svéd gyufák csomagolását eredetileg csak gyári bélyegzővel látták el, ám az idő múlásával a címkék egyre dekoratívabbá váltak. Kezdetben a bejegyzett védjegyek még ismeretlen fogalom voltak, ám az iparosodás kiteljesedésével, a márkák megjelenésével lassan elterjedt a reklám fogalma és jelentősége, az imázs- és szövegmárkák is bevezetésre kerültek, mindezeknek pedig szinte kínálták magukat a gyufásskatulyák felületei. Az évek során Svédország mintegy 9000 különféle címkét gyártott exportra, valamint továbbiakat a hazai piac számára.

jonkoping-match-museum

A jönköpingi Match Museum tehát a gyufagyártás svéd történelmét fogja össze, alapkiállításainak célja az egyes emberek sorsainak ábrázolása a gyufagyárban. A rögtön a bejáratnál található tárlat arról szól, a Lundström testvérek miként alapították a jönköpingi gyufagyárat, hogyan gyártották őket, és hogyan sikerült olyan olcsóvá tenni, hogy mindenki megfizethesse – így vált aztán Jönköping a világ gyufafővárosává. A következő kiállítás Lena Törnqvist sorsát követi végig, a gyár azon alkalmazottainak egyikét, akit a foszforral végzett munka okozta foszfor-nekrózis betegsége sújtott. Ezután külön gyűjtemény szól a gyufák kézzel, egyszerű szerszámokkal történő készítéséről. A korai iparnak ebben az érájában a gyártás bizonyos szakaszait gyakran otthon végezték (pl. gyufásdobozok hajtogatása). A földszint utolsó kiállítási egységeként pedig a mérnök-feltaláló Alexander Lagerman ötletes tervei láthatók, amelyek nagyban hozzájárultak a gyufaipar fejlődéséhez.

A második emeleten a könyvelőként kezdő, majd az évek alatt igazgatóvá váló Bernard Hay története követhető nyomon, aki felismerte a fogyasztók bizalmának jelentőségét, és tett is érte a következetes és magas minőség, valamint a rögzített árak révén. A következő kiállítás a gyufásskatulyák litográfiai elemekkel végzett nyomtatásáról szól: ebben a korszakban egyre fontosabbá váltak a képek, a különféle címkeminták már sikeres értékesítési trükköket is tartalmaztak. Ezután Batsman Wahlbom munkássága következik, aki a gyufafejek alkotóelemeinek összetételéért volt felelős. Végül pedig Ivar Kreuger, a „gyufakirály” izgalmas életét ismerhetjük meg, akinek 1932-es (máig tisztázatlan) halála megrázta az egész gyufavilágot.

A jönköpingi Match Museum tehát átfogóan mutatja be a civilizációs ipar azon szeletét, amelynek produktumára egykor gyakorlatilag az egész világnak szüksége volt, és amelyben a svédek monopol helyzetüknek köszönhetően máig az élen állnak.

Köszönet Lisa Lundqvistnek, a Jönköpings Tändsticksmuseet / Fågelmuseet etnológus-múzeumpedagógus munkatársának a guide book és a képek rendelkezésre bocsátásáért!

Szilvási Krisztián
Fotók: Mons Annér (3. és 6-9. kép)

Forrás: matchmuseum.jonkoping.se, jkpg.com, en.wikipedia.org

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 4. kép; 5. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Museum of Automotive History (Salamanca, Spanyolország)
2. rész: Viking Ship Museum (Roskilde, Dánia)
3. rész: The Museum of Communication (Bern, Svájc)

2020.07.01