Ennek a 15. század végi, a középkori váradi székesegyház díszkódexének a hasonmás kiadása (nyomdai sokszorosítással készült, eredeti méretű, teljesen hű mása) készült el hatalmas munkával, kritikai jegyzetekkel és tanulmányokkal három kötetben, magyar és angol nyelven.

Rómer Flóris volt az első, aki behatóan foglalkozott az Antifonaléval. Ahogy 1877-es tanulmánya bevezetőjében írja, 1859-ben Deáki Zsigmond nagyprépost engedélyével bejutott a győri káptalan könyvtárába, és az ősnyomtatványok rendezése során talált rá az antifonaléra. A karkönyv jelentőségét felismerte, és a Győri Közlönyben megjelentetett kis hír után az országos terjesztésű, nagy példányszámú Vasárnapi Ujságban is „a világot figyelmeztettem ezen kincsre” 1860-ban ‒ írja az Archaeologiai Közleményekben 1877-ben kinyomtatott tanulmánya bevezetőjében. A tanulmány alcíme ‒ Adalékul a régi egyházi írott könyvek és rajzaik ismertetéséhez ‒ mutatja, hogy elsősorban nem egyházzenei szempontból vizsgálta a karkönyvet.

Tervei között szerepelt már akkor egy hasonmás kiadás, mellyel többször is próbálkozott, de mint írja: „Megbeszéltük Rohnnal a költséget, melybe a győri káptalannak e díszes kiadás került volna, és mivel beláttam magam is, hogy ily összeget kérni valószínűleg tagadással lett volna összekötve” ‒ nagyszabású tervéről lemondott. Mindenesetre az 1873-as bécsi világkiállításra az Antifonalét Zalka János püspök engedélyével és költségén a két különálló töredéket a középkori kódexeket utánzó bőrkötésbe, eredeti fém sarkokkal díszítve egybeköttette.

Csécs Teréz
Forrás: Rómer Flóris Facebook-oldal

Felhasznált irodalom: Rómer Flóris: Régészeti levelek Ipolyi Arnoldhoz. I. A győri káptalan óriás antiphonaléja. Vasárnapi Ujság, 1860. augusztus 26. 419. old.; Rómer Flóris: „A győri káptalan antiphonaléja”. Archaeologiai Közlemények XI. 1877, 12-26. old.