Az elsők a rádióamatőrök voltak, akik maguk gyártotta készülékekkel kémlelték az étert, keresték a külföldi adók hangjait, és 1923-tól már elcsíphették a csepeli adó kísérleti adásait is. A rádióipar sokat köszönhetett nekik, mivel szakértelmükkel, tanácsaikkal hozzájárultak a rádió széles körű elterjedéséhez.

A telefonhírmondó Győrött

Hazánkban a műsorszórás jóval korábbra, a 19. század végére nyúlik vissza, a jellegzetes magyar intézményhez, a világsikernek számító „Telefon Hírmondóhoz”. Puskás Tivadar – a telefonközpont tökéletesítője és Edison munkatársa – elgondolását a szabadalmaztatás után 1893-ban valósította meg Budapesten. Az intézmény február 15-én kezdte meg működését a Magyar utca 66. számú házban, 46 tagú szerkesztői és bemondói gárdával. Eleinte a posta rendes telefonvonalain közvetítették az adásokat, de egy hónap alatt Puskás több mint hetven kilométer önálló hírmondó vonalat épített ki, és száz előfizetőt kapcsoltatott be. A telefonhírmondó elve lényegében ugyanaz, mint a telefoné, azzal a különbséggel, hogy mikrofonok csak a központban voltak, és így csak a központ beszélhetett az előfizetőkkel, itt kötötték össze az előfizetők vonalait akár az operaházzal vagy a hangversenytermekkel is.

Budapest, képes politikai napilap, 1893. február 18.:

A budapesti indulás után pár nappal a helyi sajtó arról tudósított, hogy a telefonhírmondót összekapcsolták a győri állami telefonvonallal, ezzel itt is lehetővé vált, hogy a telefonkagylón keresztül hallgathassák a Budapestről közvetített híreket, illetve a zenei műsorszámokat.

Győri Közlöny, 1893. február 26.:

Győri Közlöny, 1893. március 2.:

Kezdetben a telefonhírmondó tényleg csak „beszélő újság” volt, később fejlődött ki a mai rádióhoz hasonló műsorszolgáltatóvá. 1894-től részvénytársasági alapon működött, népszerűségét még a rádiózás idején is megtartotta.

A Telefon Hírmondó pavilonja az 1896-os ezredéves kiállításon (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára adományozó, 82735. kép. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.076):

1896 januárjában különleges jótékonysági telefonhangversenyt rendezett a Mária Dorottya Egyesület a telefonhírmondó segítségével a győri Vigadóban. 192 telefonkészüléket szereltek fel, ezekkel volt hallható a soproni és a budapesti műsor.

Hangversenyek telefonon (Győri Közlöny, 1895. december 12.):

A telefonhírmondó háborúban tönkrement felszereléseit az MTI előbb bérbe vette, majd 1922-ben megvásárolta a vállalatot is. Rövidesen hozzáláttak a felszerelés helyreállításához és kibővítéséhez. A telefonhírmondó népszerűségére jellemző, hogy 1930-ban országosan még 10 ezer előfizetője volt.

A „technika csodája”: a rádió

A rádió közvetlen előfutára a drótnélküli távíró. Bár Marconi találmányaként vonult be a köztudatba, valójában sok kutató felfedezése vezetett el az elektromágneses rezgésekkel működő rádiózás megvalósulásáig. Az első rádiótornyokat még a drótnélküli (szikra)távíró szolgálatára állították fel. A világháború kitörése 1914-ben arra késztette a magyar kormányt, hogy drótnélküli állomást létesítsen. A posta- és távirda-vezérigazgatóság átadta a forgalomnak, megkezdődött a rádiótáviratokkal történő levelezés. 1921. október 15-én a csepeli 5 kW-os katód-lámpaadó üzembe helyezése lehetővé tette, hogy Magyarország úgyszólván az összes nagyobb európai rádióállomással felvegye az állandó összeköttetést.

Ezen kívül 2 darab 250 Wattos lámpaadó mindegyike egyaránt alkalmas volt a rádiótelegráfiára és már a rádiótelefonra is. Az egyiket Csepelen állították fel, a másikat pedig Sopronban. 1923 nyarán a csepeli adóállomásnak már rádiótelefon adásra is volt berendezése, és a kísérletek alatt Csepel kifogástalanul tudott Berlinnel rádión beszélni. A Magyar Távirati Iroda adta le közgazdasági híreit vidéki fiókjainak, ezek voltak az első magyar rádióhangok, melyeket a magyar rádióamatőrök boldogan felfogtak ‒ titkon, hiszen vevőengedélyt akkor még senki sem kaphatott. Az általános telefonforgalomnak azonban a telefonadót akkoriban nem lehetett átadni, mert a nemzetközi táviratok igen nagy száma az adóállomást teljesen lekötötte.

Győrött 1921 júniusában fejezték be a rádióvevő állomás telepítését. A cél ekkor még a távírószolgálat fejlesztése volt.

Dunántúli Hírlap, 1921. június 10.:

1923 márciusában a győri drótnélküli telefonállomás kísérleti napja jól sikerült. Még csak felvevőkészülékkel rendelkezett, de tervezték, hogy leadókészülékkel is ellátják. Az állomás vezetője ekkor Lingli Dezső, az állomás felvevő alkalmazottja Esztergás János volt.

Dunántúli Hírlap, 1923. március 8.:

1924 novemberében a Magyar Távirati Iroda a legfrissebb híreket rádión juttathatta el a helyi lapokhoz, a győri fiókszerkesztő Szilárd Róbert volt.

Dunántúli Hírlap, 1924. november 5.:

1925 szeptemberében a Magyar Távirati Iroda győri fiókja átköltözött az Andrássy út és a Czuczor utca sarkán lévő épületbe, ahol külön rádiófelvevő állomást szereltetett fel. Ezzel fogták a Budapestről naponta 12 periódusban leadott híreket, melyeket a csepeli adó szórt szerte az országba, körülbelül 60 vevőnek, az MTI kirendeltségeinek.

Dunántúli hírlap, 1925. szeptember 22.:

1924-ben már magánhasználatra is egyre több vevőkészüléket hoztak be az országba, leginkább Berlinből. Budapesten gyakran magánlakásokban összejöveteleken hallgatták a rádiót, akár a párizsi Operaház előadását is. A magyar hatóságok azonban nem engedték a vevőkészülékek használatát, mivel állami monopóliumban akarták megtartani a rádiózást.

Dunántúli Hírlap, 1924. április 24.:

Dunántúli Hírlap, 1924. április 4.:

Az állami rádiózás kezdete

1925. november utolsó hetében a postakincstár a szórakoztató műsor adására vonatkozó engedélyt a Magyar Távirati Iroda érdekeltségéhez tartozó Telefon Hírmondó Rt.-nek adta meg. Az 1925-ös decemberi stúdióátadás annyiban valóban határkő volt, hogy külön törvény alapján elnyert koncesszióval rendelkező magán részvénytársaság alapított egy műsorokat előállító stúdiót, és egy állami vállalat, a Magyar Posta tartotta fenn az adóállomást.

Az 1925 novemberében megjelent rádiórendeletet a győri lapok is közzétették. Rádió e szerint, engedély nélkül nem működhet, rádiókészüléket és alkatrészeit csak miniszteri engedéllyel lehet előállítani, forgalomba hozni vagy külföldről behozni. A meglévő készülékeket be kell jelenteni, használatukra a kereskedelmi minisztériumtól engedélyt kérni. A „rádióhírmondó által terjesztett közlésére szánt vevőkészülékek rendes használati havi díja 30000 korona, kiterjesztett nyilvános használattal, belépő szedése esetén 300000 korona”.

1925-ben 151 hivatalos rádió előfizető volt Győrött, számuk lassan növekedett, 1927-re elérte a 675-öt. A titkos rádiósok a korabeli újságcikk szerint ennél sokkal többen lehettek, a hatóságok felkutatásukra „rádiónyomozó-gépet” szerkesztettek, és „rádiórazziákat” tartottak. A megjelent rendelet szerint 3 millió korona pénzbüntetésre, illetve kéthavi elzárásra számíthattak a kalózrádiósok.

Dunántúli Hírlap, 1926. január:

Vevőkészülékek

A rádiórendelet megjelenése után lendületet kapott a vevőkészülékek gyártása és forgalmazása. Itthon először a Telefongyár készített vevőkészüléket, az Egyesült Izzó készített fejhallgatókat, majd megjelentek az Orion, a Philips, a Standard termékek. A kereskedők meglátták a lehetőséget a vevőkészülékek és kiegészítőik forgalmazásában, Győrben is egymást érték az üzletek, amelyek a magyar és világmárkák széles választékával várták vevőiket.

Magyar Rádióújság az 1926-os évben, a rádiórendelet megjelenése után megjelent reklám:

A Terta Telefongyár terméke: TRT 929 Neutrodyn rádió 1926-28-ból (Fortepan / Privát Fotó és Film Archívum-Urbach Gyűjtemény adományozó, 20274. kép):

1929-ben a Győri Hírlapban megjelent reklámok:

Nyugatmagyarországi Rádióegyesület

1928. március 25-én Győrött a vármegyeháza közgyűlési termében tartotta alakuló közgyűlését a Nyugatmagyarországi Rádióegyesület Angyal Armand ideiglenes elnök vezetésével. Az alapszabály leszögezte: az egyesület hatóköre Nyugat-Magyarország területére terjed ki, célja a magyar rádió ügyének előmozdítása. Ezért széles körű propagandát indít, előadásokat, vitaesteket, kiállításokat rendez, szaktanácsokat ad, és a rádió tudományos művelésére laboratóriumot állít fel. Megalakították a tisztikart: elnökké Frankó Istvánt, alelnökökké Müller Tivadar nyug. alezredest és dr. Farkas Béla ügyvédet, műszaki igazgatóvá Debreczeni Elemér főreáliskolai tanárt, ennek helyettesévé Némák Béla gépészmérnököt, ügyésszé dr. Horváth László ügyvédet, főtitkárrá Szüts Péter tisztviselőt, titkárrá Békeffy Károlyt választották.

Rádióamatőr 1929. szeptember:

A Magyarország 1929. szeptember 1-jei számában mutatta be a győri rádióegyesület munkáját:

Az egyesület 1928-tól a rádiós ismeretek széles körű elterjedése érdekében számos előadást és gyakorlati képzést tartott ingyenesen a város közönségének. Az elektrotechnikai tanfolyamok előadói Debreczeni Elemér főreáliskolai-, Polesinszky Jenő tanítóképző-intézeti tanárok, valamint Mayer Ferenc, Reich Ottó, Nemák Béla, Hafner Tibor gépészmérnökök voltak.

Mayer Ferenc rádióamatőr 1929-ben engedélyezett amatőrállomást is működtetett (összesen 12 ilyen volt az országban). Minden este 11 órától gramofonzenét közvetített, melyet még Oroszországban is sikerült fogniuk. Mayer Ferenc neve az országos sajtóban is felreppent, ő volt az egyetlen, aki a szerencsétlenül járt Italia léghajó utolsó jeleit felfogta.

Dunántúli Hírlap, 1929. március 19.:

A hazai lapok beszámoltak az egyesület másik győri tagja, Frankó István szenzációs találmányról, a rádiózongoráról is.

Pécsi Napló, 1929. október 18.:

A rádióegyesületnek köszönhetően a helyi napilapokban gyakorlati tanácsokat nyújtó cikksorozatok jelentek meg.

Dunántúli Hírlap, 1928. június 10.:

Dunántúli Hírlap, 1928. június 17.:

Az 1920-as évek végén a lakosság számához mérten Győrött kevés rádió előfizető volt. Emiatt és az idegenforgalom felpezsdítése érdekében a helyi Goldsand cég (Goldsand (Gallyas) Kamilló mérnök rádiólaboratóriuma és Goldsand Pál gramofon- és zongoraüzlete) kezdeményezésére a Nyugatmagyarországi Rádióegyesület országos rádióhetet szervezett 1929. augusztus 31-től kezdődően. Kiállítással és a kapcsolódó rendezvényekkel akarták népszerűsíteni a rádiózást, és fellendíteni a rádiókészülékek vásárlását.

Magyarország, 1929. szeptember 1.:

A rádióegyesület által rendezett nagyszabású rádióhét az egész Dunántúl kiemelkedő eseménye volt. A Lloyd termében tartott rádiókiállítást a hét alatt körülbelül tizenötezren tekintették meg. A legnagyobb hazai és külföldi gyárak azt a reprezentatív anyagot hozták el, melyet augusztusban Budapestre terveztek, de a technikai okokból elmaradt kiállításra állítottak össze, így olyan újdonságokat láthattak a győriek, melyek Magyarországon első ízben kerültek bemutatásra. A belépőjegyek árát a rendezőség 20 fillérben állapította meg, hogy a kiállítást mindenki számára elérhetővé tegyék.

Dunántúli Hírlap, 1929. szeptember 3.:

Dunántúli Hírlap, 1929. szeptember 3.:

Külön csoportot alkottak a rádióamatőrök, akik összesen 11 készüléket állítottak ki. Az amatőrkiállításhoz verseny és díjazás kapcsolódott. Az első díjat Nagy József nyerte el ötcsöves árnyékolt tekercsű, egy tárcsás Neutrodyne készülékével. Második lett Nitsmann Ernő műegyetemi hallgató. Feltűnést keltettek a gyufás skatulyába, cigarettadobozba és fejhallgatókba szerelt miniatűr kristálydetektoros készülékek is.

Az egyesület Halló Győr! címmel az alkalomra kis füzetet jelentetett meg 10000 példányban, melyet a nagyközönség soraiban osztogattak.

A rádióhét kiállításnak helyet adó Lloyd épület:

A kiállítás idején az épületre szerelt Tungsram-Standard magyar rádiógyárak hatalmas megafonjaival zenét közvetítettek a Széchenyi téren kavargó tömegnek. A rádióhetet három szakelőadás kísérte: Debreczeni Elemér reáliskolai tanár, Forbáth László és Raáb Andor mérnökök voltak az előadók, akik bebizonyították, hogy a magyar rádióipar minden alkatrészt legalább olyan tökéletességben tud előállítani, mint a külföldi.

A rendezvény szeptember 8-án rádiómatinéval fejeződött be. A helyiek közül feltűnést keltett a győri Honszeretet Dalkör és a kisbéri Dalegylet tagjaiból alakított énekkar kitűnő szereplése, melyet Jakatics Sándor karnagy vezényelt. A budapesti Stúdió művészei is felléptek az Apolló moziban, mely erre az alkalomra rádióállomássá alakult át. A matinét a Stúdió rendezője, Hegedűs Tibor rendezte, fellépett a győri születésű Tóth Erzsi operaénekesnő férjével, Polgár Tibor karnaggyal, valamint Horváth Éva, Gyula diák (Somogyvári Gyula), Weygad Tibor és a népszerű bemondó, Scherz Ede (Scherz bácsi). A közönség alig akarta őket a színpadról leengedni.

A Bisinger sétányon, az Apolló filmszínházban tartották a rádióhét záró napján a matinét:

A győri rádiómatiné kapcsán készült kép: Weygand Tibor énekes, Hegedűsné Horváth Mária, vitéz Somogyváry Gyula író (Gyula diák), Hegedűs Tibor rendező, Polgárné Tóth Erzsi operaénekes, Polgár Tibor zeneszerző, Scherz Ede rádióbemondó (Fortepan / Weygand Tibor adományozó, 24826. kép):

A győri rádiómatiné résztvevői a Nyugatmagyarországi Rádióegyesület tagjaival. Az előtérben Polgár Tibor zeneszerző, Polgárné Tóth Erzsi operaénekes, vitéz Somogyvári Gyula (Gyula diák), Hegedűs Tibor rendező, Hegedűsné Horváth Éva, Weygand Tibor énekes (kalapban), Scherz Ede rádióbemondó, Szüts Péter és Goldsand R., az egyesület tagjai (Fortepan / Weygand Tibor adományozó, 24827. kép):

A rádióhét hatása – ha nem is azonnal – a vásárlói kedvben is megmutatkozott. 1929-ben 2500, 1930 év végén már 3252 rádió előfizető volt Győrött. 1935 év végére elérte a számuk a 4819-et. 1930-ban a vidéki városok közt a rádió előfizetők sorában Győr a negyedik helyen állt.

Dunántúli Hírlap, 1929. november 3.:

Rádióadó, reléállomás, vétel

Győr a rádiózás szempontjából nem mondható szerencsés fekvésűnek. A vételt nagyban zavarta a két nagy energiájú adóállomás – Budapest és Bécs ‒ egyforma közelsége. Ez is okozta, hogy Győrött lassabb ütemben növekedett a vevőkészülékek száma. Az 1929-es rádiókiállításon bemutatott újabb készülékek szelektálási képessége meggyőzte a közönséget a zavarmentes rádiózás lehetőségéről.

1924-ben még tervezték Sopronban is egy rádióállomás felállítását, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1925 márciusában a Városok Lapja arról tudósított, hogy szerelési hiba miatt a főadó és a leadó zavarták egymást, így leszerelték a soproni berendezést, és Székesfehérvárra szállították.

A húszas években növelte a rádiózás jelentőségét, hogy a magyar adás kapcsolatot jelentett a trianoni országhatárral elszakított magyar lakossággal. A külföldi teljesítményű adók közt ezért meghatározó volt a sugárzás erőssége.

Magyarország, 1928. január 8.:

Az első magyarországi adóállomást 1925-ben a Csepel-sziget északi csúcsánál állították fel. Ez Telefunken rendszerű, 2 kW lámpa teljesítményű adó volt, amelyet rövid idő múlva egy 3 kW teljesítményű modernebb adóval cseréltek ki. 1928-ban Lakihegyen üzembe helyezték az új, ugyancsak Telefunken rendszerű, 20 kW teljesítményű adót, amely lehetővé tette, hogy az ország területének 80%-án, sőt helyenként az ország határán túl is detektoros készülékkel hallgathassák a magyar rádióhírmondót.

Amikor szóba került, hogy a lakihegyi rádióállomás felállítása folytán feleslegessé vált csepeli rádióállomást vidékre fogják helyezni, a nagyobb vidéki városok sorra jelezték igényüket. A vetélkedés a sajtó lapjain indult meg. A győriek azzal követelték magukénak az adót, hogy a közelben felállított rádióállomás megkönnyítené a magyar műsor vételét a megszállt magyar területeken. Győr jobban felvehetné a versenyt a közeli pozsonyi rádióállomással.

Városok lapja 1931. január 1.:

A döntés megszületett 1931. január 1-jén, hogy Nyíregyházán, Miskolcon, Magyaróvárott és Pécsett lesznek a reléállomások.

1931-április 14-én egy győri szakértő a magyar rádió üzleti politikájával szembeni kritikus véleményét közölte a Magyarságban:

Dunántúli Hírlap, 1932. október 20.:

Elektrotechnika, 1936. november: Tomsits Iván: A m. kir. Posta rádióközvetítő állomásai:

Emlékezetes rádió-közvetítések Győrből

A rádió korábban már közvetítette a pesti művészek produkcióját Győrből, a győriekét Pestről, de győrit Győrből először 1932-ben, amikor székesegyházi egyházi zenét sugárzott Halmos László karnaggyal. 1934. május 14-én ismét innét hallhatták Halmos László vezényletével a Palestrina kórust, a Szent Gergely kórust és a Napközi Otthonok gyermekkórusát.

Dunántúl Hírlap, 1932. április 28.:

1935. november 14-én Győrből közvetítették Liszt művét, a Les Preludes-öt és Kodály szerzeményét, a Psalmus Hungaricus-t, Boldis Dezső vezényletével, a fúvósokkal megerősített zenekarral, több helyi énekkarból felállt 150 tagú kórussal, Székelyhidi Ferenc szólóénekével.

A győri művészek a budapesti stúdióban is rendszeres vendégek voltak, a Győri Trió (Helényi Gyula – Szanyi Irma – Hermann László) 1933 januárjában szerepelt először a rádióban, melyet még számos alkalom követett.

A kezdetektől számítva fél évszázadnak kellett eltelnie, mire 1953-ban megvalósult az első győri rádióstúdió. A százéves rádiózástörténet során a készülékek sokat változtak, ma már megmosolyogjuk a hőskor szerkezeteit, ugyanakkor csodálatot is keltenek bennünk – nem véletlenül gyűjtik ezeket olyan sokan napjainkban. Nem változott azonban, hogy a rádióhallgatás az emberek mindennapi életének része volt végig és ma is az, bármilyen eszközzel történik is.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Balás. B. Dénes: A távírótól a rádióig. A rádiótechnika története az 1800-as évektől a II. világháborúig. Budapest, Ad Librum, 2009.
Bähr István: A rádió története. In: Rádióamatőr. 1927. dec. p. 751-754.
Berkény István: Sajtólevéltár. (1897) 1920–1944 (1950) : Repertórium (Levéltári leltárak 23. Budapest, 1964. 103-105.
Kilián Zoltán: Rádióesztétika. Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1939.
A magyar rádiózás története és a vevőkészülékek katalógusa. CD-ROM. írta Krizsákné Farkas Piroska, Szűcs László, Rózsa Sándor ; szerk. Kovács Gergelyné. Bp., 1997
Marót Zoltán: 50 éves a magyar rádió-vevőlészülékek gyártása. Híradástechnika,1976. 3. sz.77-78.
Nyitrai Péter: Regionális stúdió. Rádió Győr. In: kKisalföld, 1993. jan. 26. p. 11.
Szemethy Róbert: Hagyományőrző rádiókiállítások városunkban. In.: Kapu, 2015. 11-12. sz. p. 137-138.
Szigethy Emma: A rádiózás története. In: Valóság, 2004.1. p. 71-73.
Tomsits Iván: A m. kir. Posta rádióközvetítő állomásai. In.: Elektrotechnika 1936. november. p. 204-208.
Várszeghy János: A rádióberendezések Magyarországon 1927-ben In: Magyar Rádió Újság, 1928. 21. sz. p. 17-18.

A cikk a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér helyismereti- és sajtógyűjteménye alapján készült.

Az 1. kép a Fortepan.hu gyűjteményéből származik, pontos lelőhelye itt található: FOTO: FORTEPAN / Adományozó: Kurutz Márton.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.