A Kander-Ebb szerzőpáros 1966-ban robbant be a zenés színház világába Cabaret (Kabaré) című musicaljükkel, amely „a műfaj egyik korszakos jelentőségű” alkotása. Filmváltozatát 1972-ben mutatták be Bob Fosse rendezésében, amely talán még nagyobb sikert ért el, mint az eredeti alkotás.

Az eredeti színdarab annyira sikeresnek bizonyult, hogy 1927-ben némafilmet, 1942-ben pedig hangosfilmet forgattak belőle Roxie Hart címmel Ginger Rogers főszereplésével. Gwen Verdon amerikai színésznő, aki Bob Fosse táncos, koreográfus, rendező felesége volt, már az 1960-as években olvasta a vígjátékot. Verdon volt az, aki megérezte, hogy ez a színmű kiváló alapanyag lenne egy musicalhez. Azonban Fosse az írónő életében hiába próbálkozott többször is megszerezni a megzenésítés jogait, soha nem járt sikerrel. 1969-ben azonban elhunyt a szerző, az örökösök pedig végül eladták a jogokat a Verdon-Fosse házaspárnak és Richard Fryer producernek. Ők annak ellenére a Kander-Ebb szerzőpároshoz fordultak, hogy azok épp néhány kevésbé sikerült közös darab után voltak, mégis újra csodát műveltek, és tökéletes zenés művet alkottak, mind a szövegek, mind a dalok kiemelkedők.

„A darab az eseménydús húszas években játszódik, tele van férjgyilkos asszonyokkal, cinikus és megvehető bírákkal, ügyvédekkel, szenzációhajhász riporterekkel”. Természetesen a Chicago ősbemutatóját maga a zseniális Bob Fosse rendezte és koreografálta, az amerikai zenés színpad hagyományaiból, „vaudivelle-ekből, revükből, showkból” építkezve állította színpadra a musicalt. A két női főszerepet az amerikai színháztörténet két legendás musicalszínésznője, Gwen Verdon (Roxie) és Chita Rivera (Velma) keltették életre, a dörzsölt ügyvédet, Billy Flynnt pedig a később a Dirty Dancing című filmből ismert Jerry Orbach alakította. Amos Hartként Barney Martin, Morton mamaként Mary McCarty, Mary Sunshine-ként pedig Michael O’Haughey lépett színpadra. Érdekesség, hogy Verdonnak ez volt az utolsó musicalszerepe a Broadway-n.

Az óriási siker sem maradt el, 1977. augusztus 27-ig 936 előadást tartottak, továbbá 11 Tony-díjra is jelölték az előadást (pl. a darabot, a három főszereplőt és a rendező-koreográfust), de azon az éven egy másik musical, a Chorus Line tarolt a díjkiosztón. 1979-től a londoni West Endet is meghódította ez a csodálatos remekmű. A filmváltozatát 2002-ben mutatták be, a közönségsiker és a díjeső természetesen nem maradt el. Talán nincs olyan év, hogy a világ valamely pontján ne tűznék műsorra a Chicagót.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Miklós Tibor: Musical!; wikipédia