144

100 éve született Harsányi János, a játékelmélet Nobel-díjasa

Nagy Mária írása

wigner-neumann-harsanyi-varosligeti-emlektabla

Érdekes több dologgal foglalkozni, ez izgalmasabbá teszi az életet, és saját kutatási területünkön is hasznunkra lehet.Harsányi János, a játékelmélet Nobel-díjas tudósa 1920. május 29-én született egy zuglói gyógyszerész családban. Matematikai érdeklődése már a híres Fasori Gimnáziumban megmutatkozott. 1937-ben egy országos középiskolai-matematikai versenyen első helyezést ért el.

1938-ban megszerzett érettségije után matematikát és filozófiát kezdett hallgatni, édesapja azonban egy évvel később Franciaországba küldte, hogy a Lyoni Egyetemen tanuljon tovább vegyészmérnöknek. A második világháború kitörése miatt azonban visszatért Budapestre, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait. 1942-ben itt szerzett gyógyszerész oklevelet. Mivel édesapjának patikája volt Zuglóban, evidens lett volna, hogy ő veszi át a családi patikát, de zsidó származása miatt 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. 1945-ben századát Ausztriába deportálták, ő a pályaudvaron megszökött, és egy jezsuita kolostor pincéjében bujdosott Budapesten a háború végéig.

1946-ban újra tanulni kezdett, beiratkozott a bölcsészkarra, és filozófiából szerzett doktorátust. A filozófiai tévedések logikai alkata című disszertációját az Athenaeum című folyóirat is közölte. 1947-48-ban tanársegédként tevékenykedett a Szociológiai Intézetben, ahol későbbi feleségét, Klauber Annát is megismerte. Gyakran kritizálta a politikai rendszert, amelyet a hatalom nem nézett jó szemmel. Le kellett mondania állásáról, és amikor 1948-ban államosították a családi patikát, úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot.

1950 áprilisában a zöldhatáron keresztül, a Fertő tó mocsárvidékén, három napi bolyongás után feleségével együtt sikerült Ausztriába jutnia. Néhány hónapos menekülttábori tartózkodás után menedéket kapott. Egy váratlanul felkínált alkalmat kihasználva aztán Ausztráliába emigrált, ahol három évig gyári munkásként dolgozott. Sydney-ben beiratkozott a közgazdasági egyetemre.

1954-1956 között a Brisbane-i Egyetemen közgazdaságtant tanított. 1956-ban Rockeffeler-ösztöndíjat kapott a Stanford Egyetemre, így 1956-ban Amerikába települt. Közgazdaságtanból szerzett doktorátust, Kenneth Arrow Nobel-díjas professzor mellett dolgozott, és az ő rábeszélésére kezdett el foglalkozni matematikai statisztikával. 1958-ban feleségével visszatért Ausztráliába, és Canberrában lett egyetemi oktató.

1961-ben végleg visszatért Amerikába, a berkeley-i Business Schoolban lett egyetemi professzor, itt végezte kutatásait egészen nyugdíjba vonulásáig. Felkérték, hogy vállaljon szerepet annak a kutatócsoportnak a munkájában, amely az USA leszerelési és fegyverkorlátozási tárgyalásait segítené. Ekkor kezdett el foglalkozni a Neumann-Morgenstern matematikusok által kidolgozott játékelmélettel. Kitűnő pókerjátékos volt, ez is hozzájárult a játékelmélet megszületéséhez.

A póker bonyolult kártyajáték, amelyet matematikai úton leegyszerűsítettek. A megoldandó, alapvető problémát az jelentette, hogy a vetélkedő játékosok többnyire nincsenek minden információ birtokában, és nem ismerik az ellenfél kártyáit (bombáit, rakétáit) és szándékait sem, ezért tárgyalniuk kell. Sikerült visszavezetnie ezt a problémát Neumann „jól informált játékosok” elméletéhez. A gyakorlatban eléggé elterjedt Harsányi János korlátozott információjú játékelmélete a gazdasági életben. Az amerikai állam például az olajkutak árverésein alkalmazta sikerrel, és az állam nyeresége is jelentősen nőtt.

1994-ben John Forbes Nashel és Reinhard Seltennel megosztva „A nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzés terén végzett úttörő munkásságért” elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. 80 éves korában, 2000. augusztus 9-én szívroham következtében hunyt el Berkeley-ben.

Harsányi János élete végéig kiválóan beszélt magyarul. Neumann Jánossal és Wigner Jenővel közös emléktáblája a Városligeti fasorban, régi gimnáziumuk épületén látható (a képen).

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok. Budapest: Helikon Kiadó-Dunaszerdahely: Nap Kiadó, 2005.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2020.05.29