1029

Eszkimó

Győri zenekarok 9. ‒ SzaSzi írása

eszkimo-egyuttes

Sorozatunk következő epizódját a Wakachuka (vakacsuka) zenekarral terveztem, mégis az Eszkimó frontemberére akadtam. Hogyan lehetséges ez? Mi történt a több mint tíz éves múltra visszatekintő, sikeres Wakachukával? Hogyan született az Eszkimó? Tessék kérem figyelni! Nincs semmi trükk vagy csalás. Szilágyi Balázs énekes-gitáros-dalszerzővel beszélgettem, aki rögtön az elején elárulta, hogy ő is bele-beleolvas a Győri Szalon cikkeibe.

A Wakachuka néven népszerűvé vált együtteseteket egy ideje Eszkimó néven jegyzitek, legalábbis erről tanúskodik a Facebook-oldalatok. Tegyünk rendet a történetben! Mikor és hogyan történt az átalakulás?

Hivatalosan 2020 januárjától létezik az Eszkimó, a Wakachuka tudatos átalakulásának következményeként, de nem igazán a folytatásaként. A váltás előtti másfél évben a zenekar szép lassan trióvá redukálódott, viszont a dalok 4-5-6 főre íródtak. Egy ideig megoldottuk az előadásokat régi zenésztársak bevonásával, de az új dalokkal kapcsolatos alkotói folyamatokba már nem akartunk nem aktív zenekartagot bevonni. Elkezdtünk trió felfogásban dolgozni, és mire megtaláltuk az új hangunkat, nagyon eltávolodtunk a régitől. Ezért azt gondoltuk a legjobb megoldásnak, ha új néven folytatjuk.

Milyen a mostani felállás? Kinek mi a szerepe a bandában?

Koczor Ádám a dobos, és ő intézi a szervezéssel kapcsolatos teendőket, Sülecz Roland a basszusgitáros, én pedig gitározom és énekelek, hozom a dalszövegeket és a zenei ötleteket.

A hétköznapokban mivel foglalkoztok?

Tulajdonképpen hasonló területen dolgozunk, a reklám – grafika ‒ dekoráció vonalon.

Az Eszkimó születése vagy inkább a Wakachuka elengedése volt nehezebb?

A döntés nem volt könnyű. Megkérdeztük a barátainkat is, hogy mit szólnak a névváltoztatás ötletéhez, de eléggé ellentmondó válaszok jöttek, például, hogy nem kellene a Wakachukát elengedni, hiszen mégiscsak több mint tízévnyi munka van benne. Ebben is van igazság! Meg abban is, hogy új kapuk nyílhatnak meg előttünk új zenekarként. Végül azért döntöttünk így, mert az új dalok egységébe egyszerűen nem tudtuk beilleszteni a régi jól bevált számainkat; a Szakadék bárt, a Holdbolondot vagy a Kicsit őrült, de nem bolondot, amik nélkül nincs Wakachuka koncert. Ezeket a dalokat minimál hangszerelésben, akusztikusabb formában biztosan játszani fogom még szólóban, szóval ilyen értelemben nem engedtem el teljesen a Wakachukát, de a fókusz most egyértelműen a megújuláson és az ezzel járó munkán van. Teljesen új műsoron dolgozunk.

eszkimo-egyuttes

Mennyiben változott a hangzásvilág, a szövegek, a stílus?

Amik a Wakachukában működtek, az akusztikusabb hangszerelésű, szvinges vagy akár latinos lüktetésű dalok, azt az Eszkimóban tudatosan kerüljük, tulajdonképpen itt válik ketté a történet, ez egy energikusabb, rockosabb irány, de ezt sem könnyű behatárolni. Alternatív rock, pszichedelikus hatásokkal, ami annyit jelent a számunkra, hogy hajlamosak vagyunk belerakni egy 4 perces dalba másfél perc teljesen eltérő hangulatú instrumentális részt. Szövegileg nincs sok változás, aki ismeri a Wakachuka szövegeket, nagy meglepetés nem fogja érni.

A közönségetek mit szól a változáshoz? Vannak-e már visszajelzések?

Februárban az Elefánt előzenekaraként volt alkalmunk bemutatkozni a Dongó Klubban. Telt ház volt, és az első pillanattól sikerült megfogni a közönséget. Jobb indítást nem is kívánhattunk volna. Nagyon jól vették a dalokat. Sokan kerestek meg minket koncert után, hogy várják a folytatást. Most ezen dolgozunk.

Alig alakultatok meg, januárban megjelent első klipetek, amelyben a Csatatér című dalt dolgozzátok fel. Milyen volt a fogadtatás, az első reakciók?

Nagyon jó volt a fogadatása. A YouTube-on már húszezer felett van a nézettsége, és pár helyi és országos médiamegjelenést is hozott a dal, és ennek nagyon örülünk. És ami a legjobb, hogy a bemutatkozó koncertünkön is sokaknak volt ismerős a Csatatér, és szemmel láthatóan működött.

A klip és a bemutatkozó koncert után hamarosan beköszöntött a járvány, ami sokak lendületét megakasztotta. Ti hogyan reagáltatok erre a helyzetre? A bejegyzéseitekből úgy tűnik, hogy nagyon is aktívak maradtatok. Mesélnél arról, hogy éppen mivel foglalatoskodtok?

Igen. Szerencsére még a járvány előtt befejeztük az első kislemezünk felvételeinek nagy részét. Aztán amikor beütött a járvány, már nem volt annyira sürgős, hogy mielőbb befejezzük. Lassan, de biztosan haladok a keveréssel, épp a végső simítások és az ének felvételek zajlanak.

Milyen további terveitek vannak?

Egyelőre a kislemezre összpontosítunk, nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz a visszhangja, egyáltalán ebben a nagy médiazajban mennyire fogják észrevenni, értékelni, és minden dalhoz klipet szeretnénk forgatni.

eszkimo-egyuttes

A dalszövegeket továbbra is te írod, és már bizonyítottál ezen a téren. Most is a szövegek irányítanak a dalokban?

Igen, a szövegcentrikusság fontos számomra. Mindig is olyan zenéket hallgattam, ahol fontos volt a mondanivaló, a sokszor versként is értelmezhető dalszövegek, ezért magam is ezt az utat járom. Mivel nagyon kritikus vagyok magammal, nagyon kevés szövegből lesz végül dal.

Hogyan születnek a költői képeid? Beengedsz az alkotói titkaidba?

A szövegek úgy állnak össze bennem, mint valami nem létező film részletei. Nincs konkrét történet, csak képkockák, jelenetek, ezekkel próbálok atmoszférát teremteni, hangulatokat filmszerűen megjeleníteni. Néha sikerül. Persze napi szinten gyűlnek a foszlányok, rímpárok, de ezek nálam ritkán illeszthetők össze, általában külön-külön lesz belőlük valami. Egy jól sikerült sor vagy a zene hangulata, lüktetése is inspirálhat az írásban. Azok a szövegek, amelyekre a legbüszkébb vagyok, nem lettek túlagyalva, egyszerűen csak megtörténtek. Például a Csatatér is ilyen, amihez a klipet egyébként egy állomáson (Ménfőcsanak) forgattuk. Nem akartunk nagy dramaturgiát belevinni, csak annyit, hogy finoman asszisztáljon a dalszöveghez, de ne vonja el róla a figyelmet.

Miről szólnak a dalaitok? Van egy tematika, amibe „beleálltatok”?

Nincs tematika. Ezek mindig az aktuálisan bennünk zajló legkülönfélébb emberi érzések, hangulatok, melyek időről időre dalokban csapódnak el.

Zárásként elárulhatnád a névválasztás történetét!

Viccesen azt szoktam mondani, hogy ez az a kérdés, amitől minden Eszkimó lefagy. A Wakachukát sem tudtuk megmagyarázni soha. Nincs nagy sztorija. Roland dobta be az „eszkimót”, nekem tetszett, Ádám meg talán aludt rá egyet, mert először azt hitte, hogy vicc. Gondoltunk már rá, hogy a zenekar oldalán meghirdetjük pályázati felhívásként: „Találjuk ki együtt a zenekar nevének történetét!”. A legjobb ötletek kaphatnának valami ajándékot is.

Hát tessék kérem figyelni, mert ha pályázati felhívás nem is lesz, de a kislemez hamarosan megjelenik!

SzaSzi

A Győri zenekarok sorozatának korábbi cikkei:
1. rész: A Colombre Band
2. rész: Víganjáró Apnoé
3. rész: A Friends Big Band
4. rész: A Hangraforgó
5. rész: Hoppáré
6. rész: TOSODA Projekt
7. rész: Belvárosi Betyárok
8. rész: Kétszemközt

2020.05.27