A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér helyismereti gyűjteményében őrzött és digitális könyvtárában közzétett képeslapgyűjteményből – a teljesség igénye nélkül – kiválogattunk néhányat a legrégebbi, de ma is működő iskolákból, hogy cikksorozatunkban megmutassuk őket, s felelevenítsük történetüket.

A Kossuth

Győr Szabad Királyi Város 1929 februárjában határozatot hozott egy új iparostanonc-iskoláról, melynek felépítését Újvárosban a Nádor szálló helyén jelölte ki. A nagy múltú, de akkor már romos állapotú épületet elárverezték, majd hamarosan lebontották. A telken Weichinger Károly budapesti építész tervei alapján 1932-ben készült el az iskola épülete. Berendezési tárgyait a polgármester utasítására majdnem kivétel nélkül győri iparosok készítették, Gróf Zoltán iparművész tervei szerint és ellenőrzése mellett. Fontos szempont volt, hogy kidolgozottságukkal, igényességükkel példát mutassanak az itt tanuló diákok számára. Több bútor még ma is megtalálható az intézményben. Az 1934-es feladású képeslap az új iskolát ábrázolja, melyet a következő évtizedekben több épülettel bővítettek. Az intézmény alapításától kezdve napjainkig szakképzést folytat. (A képeslap az 1930-as években készült.)

A Prohászka

A Szent Orsolya Rend 1726-ban telepedett le Győrben. Az orsolyita apácák a századok folyamán a nehézségek ellenére több ízben kibővítették iskolájukat, az óvodától a tanítóképzőig minden közbülső osztállyal rendelkeztek. Az alábbi iskolatípusokat működtették Győrött az 1948-as államosításig: elemi népiskola (1726-tól), kisdedóvó (1880-tól), polgári leányiskola (1898-tól), internátus (1908-tól), nőipariskola (1922-től), Szent Orsolya Rendi Tanítóképző (1926-tól), Ipari Leányközépiskola (1940-től).
Az intézmények tevékenységét elsősorban a vallásos és erkölcsös nevelés határozta meg, de a tanulók mindennapjaihoz a sportkör, a kézimunka-, az ének-, zene- és táncoktatás, valamint a hangverseny- és múzeumlátogatások is mind-mind hozzátartoztak.
Az iskolák államosítása után, 1948-ban a Tanítóképzőt az Állami Tanítóképzőhöz csatolták, a többi iskolatípusban pedig állami oktatásban tevékenykedő tanítók, illetve később szakérettségizettek oktatták a gyerekeket, mivel az apácák nem fogadták el az állami kinevezést. 1993. július 15-én visszakerült az Orsolyita Rend tulajdonába, de a rend tagjai koruknál fogva nem tudták volna működtetni az iskolát. Az új intézmény alapítását a Győri Egyházmegyei Hatóság vállalta. (A képeslap 1930 körül készült.)

A Zeneiskola

Az épületen 1873-ban avattak fel márványtáblát, amely a városban elhelyezett első 22 emléktábla egyike. A tábla felirata: 1684. konviktus, 1776. nemzeti iskola. A konviktus vezetését Széchényi György győri püspök (1658-1685) a jezsuitákra bízta. Mária Terézia 1777-ben alapította a nemzeti főiskolákat, ahol a mértan-, természettan- és a rajzoktatás kiemelt szerepet kapott. Itt képezték az építőmestereket és a későbbi építészeket. A Győri Királyi Nemzeti Főbb Rajziskola 1787-től 1850-ig működött, első rajztanára Révai Miklós (1749-1807) római katolikus pap volt, aki 1787 és 1796 között tanított (és lakott) itt. 1852-ben a Rajziskola alreál tanodává alakult, és önálló épületet kapott. A homlokzaton látható másik emléktábla felirata: Révai Miklós emlékének halála százados évfordulóján 1907-ik évi április hó 1-én Győr Sz. K. Város Közönsége. A márványtáblán bronzplakettje látható, mely Horváth Adorján (1874-1943) alkotása. A jelenleg itt működő oktatási intézmény jogelődjét 1862-ben alapították, 1952-től lett önálló intézet. (A képeslap az 1930-as években készült.)

A Tanítóképző

A győri intézet alapítása egybeesik a népnevelési törvények intézményes végrehajtásával: Trefort Ágoston, a nagy iskolaépítő miniszter 1875-ben hívta életre. Első igazgatója, Kasztner Janka 40 növendékkel indította el az intézményt, amely csakhamar szűknek bizonyult, ezért 1884. október 15-én átadták – a képeslapon látható – új épületet. 1912-ben Karsay Jolán igazgatása alatt ismét bővült az intézet, a Megyeház utca frontján épült fel az új kétemeletes iskola, melyet 1913-ban avattak fel, ettől kezdve a régi épület az internátus céljait szolgálta.
A 200 éves évfordulón, 1978-ban vette fel az intézet Apáczai Csere János, a nagy pedagógus nevét, akinek első magyarországi köztéri szobrát a főépület belső udvarán állították fel 2000. október 18-án. A kompozíció terve és a szobor Lipovics János szobrászművész alkotása. (A képeslap 1900 körül készült.)

A Bencés

Az iskola hazánk egyik legrégebbi múltra visszatekintő oktatási intézménye. Jogutódja a Dallos Miklós győri püspök által 1626-ban alapított jezsuita kollégiumnak. A rendház, a gimnázium és a konviktus Széchényi György győri püspök adományából épült fel a XVII. század második felében. A kollégium a rend 1773-ban történt feloszlatásáig a jezsuiták egységes rendi tanterve, a Ratio Studiorum szerint folytatta a tanítást. A jezsuiták távozása után a gimnázium királyi kezelésbe került, majd 1802-ben a bencés rend vette át az intézményt. Czuczor Gergely, a magyar bencés szerzetes, költő, nyelvtudós nevét az 1921-es tanévtől vette fel. 1950-től a rendházban és a gimnázium épületében diákotthon is működött. 1994-től 6 és 4 évfolyamos képzésben folyik az oktatás, 2008-tól pedig a 381 éves hagyományt megdöntve lányok is jelentkezhetnek a gimnáziumba. Néhány név a gimnázium egykori híres bencés szerzetestanárai közül: Czuczor Gergely, Holenda Barnabás, Jedlik Ányos, Rómer Flóris, Rónay Jácint, Vaszary Kolos. (A képeslap 1925 körül készült.)

Galambos Krisztina

Forrás: Dr. Boros Bálint (szerk.): Győr, az iskolaváros – 1996. Győr; Orbánné Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások ‒ 2006. Győr; Az iskolák honlapjai

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: a Jedlik, a Révai, a Deák, a Konzi, a Kazinczy