Zavaró lehet a sok utcanév, a különböző Oslo közeli helységek majdhogynem felsorolás szintű bemutatása, ugyanakkor felkeltheti a kíváncsiságot is, hogy alkalomadtán végigjárjuk ezeket a helyeket, megismerjük Norvégia fővárosát és környékét. Miközben elkísérjük Arvidot ezekre a helyekre, szépen, lassan megismerjük picit a karakterét, a személyiségét, életének néhány főbb momentumát. Néha nagyon közel enged magához, általában olyankor, amikor megpróbál szembenézni saját magával, megérteni a miérteket, de nem tart sokáig az érzés, nem engedi saját magát sem közel a fájdalmas epizódokhoz. Egyik ilyen szeretteinek az elvesztése, amit nekünk, olvasóknak kell összerakosgatni töredékekből, elejtett félinformációkból: a szülei, fivérei és az unokahúga odavesztek egy hajószerencsétlenségben. Amikor először említi a tragédiát, feszültség tölti el az olvasót, várakozni kezd, hogy vajon mikor, és egyáltalán kibontja-e ezt a borzalmas traumát a szerző, akinek a szerettei 1990-ben a Scandinavian Star nevű, Norvégia és Dánia között menetrend szerint közlekedő kompon vesztették életüket.

Arvid író, és éppen válságban van ezen a téren is. Megrekedt, hiányzik az önbizalma, kínlódik és frusztrált emiatt. Sokat mesél a kedvenc könyveiről, olvasmányélményeiről, hogy milyen módon formálták a személyiségét, és elgondolkodik rajta, hogy talán más ember lenne nélkülük. Hétvégente találkozik a lányaival, gyakran autókáztatja őket, elviszi kirándulni, azonban nem mer közel kerülni hozzájuk. A legidősebb lánya, Vigdis jobban ismeri őt, és időnként megpróbálja tudtára adni, hogy szüksége van az apjára, de Arvid nem érzi magában az erőt és a felelősséget, hogy elmélyítse kettejük kapcsolatát. Tehetetlenül vergődik ebben a kapcsolatban, nem meri bolygatni Vigdis érzelmeit akkor sem, amikor egyértelmű, hogy kellene. Az olvasó – ha ráadásul szülő is – legszívesebben megrázná ezt a férfit, és rákiáltana, hogy vegye komolyabban a lányát és önmagát, mint apa ne hagyja kicsúszni a kezei közül egyik legdrágább kincsét.

Belső vívódásai közepette kibontakozik Turiddal való házasságának több részlete, és miközben megpróbál rájönni, hol romlott el a kapcsolatuk, visszaemlékezik a kezdetekre is. Vigdis születése kapcsán elmeséli, hogyan változtatta meg magában az emléket a lánya tulajdonképpeni világrajöveteléről, és hogy ilyenformán milyen könnyen tudja az ember az emlékeit befolyásolni, átírni.

Arvid Jansen különös figura, nagyon esendő, nagyon emberi, eléggé magának való és rendkívül érzékeny. Nem egykönnyen szerethető, és bár rettenetesen vágyik a szeretetre, ő maga nem képes túláradó érzelmeket produkálni. Megszenvedi, hogy elhagyták, de miközben élesen, tisztán látta, ahogyan eltávolodnak egymástól Turiddal, nem tett különösebb erőfeszítéseket annak megakadályozására.

Az utóbbi években berobbant a skandináv irodalom a magyar olvasók életébe is, és közkedveltté vált, leginkább a szórakoztató stílusában, de a széppróza is kelendő lett az arra fogékonyak körében. Karl Ove Knausagård, Jón Kalman Stefánsson, Kim Leine önéletrajzi ihletésű művei után könnyen találunk hasonlóságot a hangulatukban, talán még a stílusukban is, és bár Arvid Jansen és Per Petterson személye és személyisége között valóban van néhány alapvető hasonlóság, sőt egyezés, a Férfiak az én helyzetemben nem kimondottan önéletrajzi regény, az író saját elmondása szerint.

Utánaolvasva a szerzőnek és műveinek kiderült, hogy Arvid több könyvében is szerepel, kíváncsivá téve ezáltal, hiszen jobban megismerhetjük a karaktert, ha különböző élethelyzetekben, életkorban találkozunk vele. Per Petterson nagyszerű író, érdemes megismerni a munkásságát, mély és megrázó történetei nyomot hagyhatnak az olvasóban.

Gálovits Rózsa
Forrás: olvasoterem.com