Nagyon tetszett, hogy a szerző megtartotta a mesélők ízes tájszólását, ezt az értékes kincset, így utódaink is „hallhatják” majd, hogyan beszéltek őseink. A kötet először a falu történetét meséli el röviden. Tényőn is több nép megfordult hosszú történelme alatt, hasonlóan a „népek országútjához”, Ménfőcsanakhoz. Első lakói még csiszolt kőbaltát használtak. Rigácson, a Homokbányában avar kori temetőt fedeztek fel, ahol sok sírt találtak, és rengeteg értékes lelet előkerült (pl. arany fülbevaló is). A római korból származó tárgyakban is gazdag a település (sírok, edények, pénzek), ám még mindig akadnak felfedezésre, feltárásra váró területek – például a Cipódomb és a Szárhegy, ezeken a helyeken ez idáig még nem zajlottak régészeti ásatások.

Tényő első elnevezése még az Árpád-korból származik, az első írásos említés IV. Béla király oklevelében található. A Szárhegyen valamikor sok kukorica termett, az idősek ma is emlegetik azt, hogy itt állt a vörös barátok vára, akikről egész Sokoróalján beszélnek. A templomos lovagok – a nép szerint – kincseket és titokzatos alagutat hagytak hátra, utóbbi zord időben menedéket nyújtott a lakosok számára. A régi öregek szerint több alagút is létezett a falu alatt. A templomosok megbűnhődtek a tetteikért, amiket elkövettek. A tősgyökeres tényőiek úgy tudják, hogy egyes tárgyak a barátok várából a római katolikus templomba kerültek, amely 1753-ban épült (szenteltvíztartó, küszöb).

A török időkben elpusztult a falu, felégették, de akkor még nem a mai helyén volt. A 18. században újra betelepítették. A Pannonhalmi Apátság birtoka volt több évszázadon át, a szerzetesek telepítettek szőlőt az itteni napsütötte lankákon. Kitűnő borai vetélkedtek a híres somlói borokkal: az 1937-es párizsi világkiállításon a „tényői vörös” aranyérmet nyert. A burgundi fajtából készült híres bornak a szőlője a Várhegyen termett, ahol egykor vár állt. Tényőfalu és Tényőhegy 1874-ben különvált, majd 1934-ben újra egyesült.

Vehrer Adél segítségével körbebarangolhatjuk az egész falut. Választ kaphatunk az egyes településrészek nevének eredetére is. A régi öregek kevéssé ismerik az utcaneveket, mert korábban kerületek voltak. Nagyon sok különleges elnevezés, földrajzi név létezik a faluban, amelyek mindegyikéhez fűződik egy monda, szájról szájra szállva, egymásnak adták át a különböző nemzedékek. A könyvet olvasva rengeteg érdekességgel találkozhat az ember, egy-egy helyszínnel kapcsolatban némiképp eltérő történeteket meséltek el a tényői idős emberek, de mindegyik elbeszélésben előfordulnak közös vonások.

A leghíresebb helyszín az Árpád-kút, mely ma is közkedvelt kirándulóhely, 2016-ban gyönyörűen megújították a környékét, helyi legenda is fűződik hozzá. Állítólag Árpád vezér ezen a helyen itatta meg a lovát, és a temetőben, a Cipódomb mélyén alussza örök álmát. Ezt a mesterséges halmot a híres vezér katonái hordták össze a kalapjukkal. A Táborvölgy onnan kapta nevét, hogy itt táboroztak a honfoglaló magyarok vagy a törökök – a szájhagyományban többféle magyarázat is fennmaradt. Egyesek szerint pedig maga Petőfi Sándor is járt a faluban.

Az utolsó előtti fejezetben megismerkedhetünk Tényő szakrális emlékeivel, végül pedig az egyéb hiedelemtörténetekkel. A könyv végén részletesen közli a szerző a felhasznált irodalmat, valamint az adatközlőket, akik elmesélték ezeket az érdekes történeteket.

Dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója és Kottmayer Tibor néprajzkutató végezték a mű lektorálását. A kötetet továbbá sok szép színes fénykép teszi szemléletessé, melyeket a szerző készített.

A könyvből kiderül a Tényőn élők mély kötődése a szülőföldhöz, de nemcsak az ott élők számára lehet élmény, hanem bárki elolvashatja, aki érdeklődik múltunk iránt. Tényő szép természeti értékeit, régi épületeit is érdemes meglátogatni. A falu tájháza és a Molnár-ház hűen mutatja be a paraszti életet, a régmúlt idők hangulatát. Köszönjük Vehrer Adélnak, hogy hatalmas kutatómunkával megőrizte és közzétette ezeket a mondákat, hagyományokat. Sok szeretettel ajánlom minden érdeklődőnek!

Sulyok Attiláné