Teleki Blanka Erdély északi részén született 1806. július 5-én, Nagybánya közelében, grófi családban. Édesapja Teleki Imre, édesanyja Brunszvik Karolina, Brunszvik Teréz húga, aki az első magyar óvodát, az Angyalkertet alapította. Nagynénje bevonta Közép-Európa első kisdedóvó intézetének megalapításába. Blankát aztán egyre jobban érdekelte a nők helyzetének jobbítása, leánynevelő intézet létrehozását határozta el, a külföldi internátusok mintájára. 1846-ban saját néven jelentette be intézetalapítási szándékát és pedagógiai programját, hogy tanintézetet indít előkelő származású lányok számára 8-12 éves korig.

A történelem azonban megakadályozta az intézmény igazi kibontakozását, mert kitört a márciusi forradalom, amelyet Teleki Blanka lelkesen üdvözölt. 1848 szilveszterén be kellett zárni az iskola kapuit, a lányokat haza kellett küldeni, a tanárok bevonultak katonának. Ekkor már a forradalom nagyasszonyának számított, a kormány után Debrecenbe utazott. A szabadságharc leverése után sokak számára nyújtott menedéket, tiltott könyveket terjesztett, gyűjtötte a forradalom emlékeit. „Kora egyik legveszedelmesebb lázadójává” nyilvánították, ezért folyamatos megfigyelés alatt állt. Egy házkutatás során az összes iratot lefoglalták, majd a saját kocsiján vitték a nagyváradi börtönbe.

A magyar főrendű nő példás megbüntetésével elrettentő példát akartak statuálni. Másfél évig hagyták egyedül a zárkájában, de nem tört meg. Ha elismeri bűnösségét, és kegyelmet kér, akkor jelentősen enyhíthették volna büntetését, ő azonban erre nem volt hajlandó, emelt fővel viselte a szenvedést. „Ritka szellemi képességű és tudományos műveltségű, meg nem félemlíthető, szilárd akaratú és fáradhatatlan kitartású” – írta róla a hadbíró. Csaknem kivégezték, nem sokon múlott. Cellájának ablakát majdnem teljesen befalazták, hogy ne láthassa az eget, látogatót pedig nem fogadhatott.

1853 májusában született meg a vádirat. Eszerint 5 éve az ő intézetéből indult ki a forradalom. Igazi koncepciós per kezdődött. Minden valótlanságot megcáfolt, de minden valós dolgot elismert a tárgyaláson, nem élt az utolsó szó jogával. Az ítélet kihirdetésére elrettentésül fekete díszletek között került sor. Az ítélet után csak annyit mondott: „Ez elejitől a végéig hazugság és koholmány”. Rokonai kérésére végül Albrecht főherceg mégis enyhített az ítéleten, és eltörölte a rablánc állandó alkalmazását. A pesti haditörvényszék 1853. május 25-én hirdetett ítéletet, Teleki Blanka grófnőt 10 év várfogságra ítélték, melyet a kufsteini várbörtönben, a birodalom legszigorúbb börtönében kellett letölteni.

Július 20-án indították útnak Kufstein felé. A kaputól 300 lépcső vezetett fel a toronyban lévő cellákhoz, ahonnan alig látszott valami az égből. Az alpesi hidegben a helyiségeket nem lehetett 10 fok fölé melegíteni. A magyar várparancsnok tisztességesen bánt a foglyokkal, de néhány hónap után leváltották. Az osztrák parancsnok azonban eltörölt minden kedvezményt, még azt is megtiltotta, hogy levelet írjanak vagy fogadjanak. A levegő- és mozgáshiány, a gyenge táplálkozás miatt súlyosan leromlott az egészségi állapota. 3 évvel később áthelyezték a ljubljanai várbörtönbe, ahol világos cellát kapott, de sötétséghez szokott szemei többé már nem tudták elviselni a fényt.

Ferenc József császár 1857-ben hosszabb időt töltött családjával Magyarországon. Úgy vélte, hogy az országban annyira rossz a hangulat, mint 1848 óta még soha, a gyászt felváltotta az elégedetlenség. A látogatást hosszasan megtervezték, hogy az uralkodó milyen gesztusokat tegyen a magyarok felé. Ezek közé tartozott az általános amnesztia, amely azokra vonatkozott, „kik a felségárulás, felkelés vagy lázadás bűntényei miatt” börtönben voltak vagy eljárás alatt álltak. Végül 1857. május 9-én a politikai perek elítéltjei általános amnesztiát kaptak, Laibachban (ma Ljubljana) 11-én került sor ennek kihirdetésére. Így Teleki Blanka 1857. május 11-én, 6 év után  szabadult ki a börtönből, félig vakon és súlyos tüdőbetegen. Csak a teste tört meg, de büszke lelke sohasem.

Hazatérése után azonnal rendőri megfigyelés alá került, besúgók vették körül. Rövid ideig Leövey Klára ápolta, majd úgy döntött, nem marad tovább Magyarországon, Franciaországba akart kivándorolni. Teleki Blanka, a magyar nőképzés megteremtője, a szabadságharc legfontosabb női szereplője végül 1862. október 23-án halt meg, mindössze 56 évet élt. Párizsban, a Montparnasse mélyén alussza örök álmát akarata ellenére, pedig utolsó szava „Magyarország” volt. Méltán lehet a hazaszeretet példaképe is az utódok számára.

Sulyok Attiláné

Források: Nyári Krisztián: Merész magyarok - 30 emberi történet Bp, Corvina Kiadó, 2016.; mek.oszk.hu, montazsmagazin.hu, turul.info, acta.bibl.u-szeged.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.