98

Batman - Fehér Lovag

Képregénykritika

batman-feher-lovag

Nem sokkal a koronavírus-járvány kirobbanása előtt, elterjedt masszív pletykaként, hogy bezár a DC képregény üzletága, mert egyre kevesebb füzetet adnak el. Persze, mint kiderült, ez valóban csak pletyka volt, viszont újra felhívta a figyelmet egy régóta létező problémára a képregény-piacon. 

Mégpedig, hogy az olvasók elöregednek, a fiatalok viszont nem érkeznek, mert egészen máshol keresik a szórakozást, a kikapcsolódást. A DC persze folyamatosan dolgozik azon, hogy ne kerüljön válságba, újraindítják a kiadványaikat, az egész DC-lapcsaládot újra és újra megreformálják, aminek mindig kisebb felfutás az eredménye, aztán ugyanúgy visszaesik egy szintre vagy csökkenni kezd a forgalom. Most persze áll az egész piac, de ez a probléma talán hatványozottan fog visszatérni a válság után. Mondanám, hogy a kezükben van a legjobb megoldás, hiszen csak olyan történeteket kéne kiadni, mint például a Fehér Lovag, de sajnos ennek pont az a hátulütője, mint amitől különleges, mégpedig, hogy érettebb közönségnek készült.

Batman archaikus karaktere a DC-univerzumnak. Léteznek vele kapcsolatban olyan toposzok, amiktől egyszerűen nem tudnak elrugaszkodni az írók, mert akkor a figura leglényegét tüntetnék el. Ezért van az, hogy szinte minden nagyobb sztorivonalban hangsúlyozzák Bruce Wayne gyerekkori traumáját, ezért van az, hogy Batman minden körülmények között mogorva, és ezért van az, hogy sosem öl embert. A Fehér Lovag mindezeken átlép, vagy legalábbis úgy tesz, mintha mindjárt átlépne, és bár persze a mogorvaság megmaradt, de végre nem azt kell több kockán keresztül végignézni egy hosszabb történetben, hogy Wayne szüleit megölik. 

Már az alapfelállás is szokatlan. Joker, Batman nemezise kigyógyult őrületéből, sőt sikerül magát Gotham City megmentőjének beállítania. Persze Batmant nem olyan fából faragták, hogy ezt hagyja. A történetnek vannak meglepő meg kevésbé meglepő fordulatai, ezeket nem is szerencsés lelőni, viszont annyi bizonyos, hogy ennyire éretten, és tűpontosan nagyon régóta nem nyúltak hozzá a karakterhez. (Christopher Nolan mozifilm-trilógiája éppen ilyen volt.) Sean Murphy, aki a képregényszakma rocksztárjának számít, ennek a státusznak megfelelő igazi, sötét badass képregényt készített, ami viszont nem üres pózolás és rombolás, hanem izgalmas, nyomozással is tarkított noir. 

Murphy, aki többek között olyan képregényeket is készített, mint a Punk Rock Jesus, de a Fumaxnál nemrég megjelent Tokyo Ghost rajzolója is, itt történetíróként is remekel, de a rajzai teszik őt igazán kiemelkedővé. Ez a kötet olyan, amitől az ember elgondolkozik, hogy talán ő a legtökéletesebb Batman-rajzoló, pedig vannak sokan a sorban rajta kívül (Capullo, Miller, Breyfogle és még sorolhatnánk). A szereplőket szálkás vonalakkal festi meg, a képei részletesek, de bőven hagynak helyet a fantáziának is. Mivel egyedül dolgozott így a dramaturgia is csak rajta múlt, és néhány kisebb egyenetlenséget leszámítva itt is tökéletesen teljesít. Kicsit elnagyolt például Joker „gyógyulása”, de mivel amúgy érezhetően feszesre akarta venni a tíz füzetnyi anyagot, így ez is megbocsátható.

Batman rajongóknak kötelező ez a kötet, de azok is próbálkozhatnak vele, akik eddig idegenkedtek tőle, bár ha mondjuk Pókember vidámabb személyiségéhez vonzódik, itt sem fog találni fényes, vagy vicces momentumokat. Ez egy klasszikusokhoz mérhető modern történet, kiváló tálalásban.

Dankó János
Forrás: langologitarok.blog.hu

2020.05.08