595

Amade László kéziratos levele, ex librisei, aláírása

A győri könyvtár kincsei – Ősze Mária írása

amade-laszlo-03-level-1-oldal

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Muzeális gyűjteményének féltve őrzött különleges értékei a különböző típusú kéziratos dokumentumok, amelyeket éppen egyediségük tesz igazi kincsekké. Állományunkban megtalálható Amade László (1704-1764) költő levele az épségben megmaradt borítékkal együtt, továbbá aláírása pecsétjével, valamint címerével ellátott rézmetszetes ex librisei.

Amade több szállal is kötődött városunkhoz és megyénkhez. Édesapja, Amade Antal (1674-1737), aki szintén írt verseket, Héderváron született, a Rákóczi-szabadságharc idején pedig Győrbe vonult vissza, ugyanitt hunyt el. Amade László Bősön született 1704. július 26-án. Szülei különös gondot fordítottak neveltetésére, éppen ezért 1717-ben a győri jezsuiták által működtetett gimnáziumban kezdte el tanulmányait, egészen 1721-ig maradt itt. Ugyanettől az évtől Nagyszombatban felsőfokú képzést folytatott, majd 1724-től 1725-ig a grazi egyetem hallgatója volt, ahol 1725-ben „a filozófia doktorává avatták”. Iskoláit annak ellenére kiváló eredményekkel végezte el, hogy szerfelett unta a tanulást.

Már Nagyszombatban és utána Grazban is szenvedélyes kocka- és kártyajátékosnak számított, éppen emiatt folyamatosan pénzszűkében volt, adósságai és „dorbézoló életmódja” miatt állandó konfliktusban állt szüleivel. Édesapja egy levélben így fogalmazta meg véleményét: „… nincs nékünk kártyára való pénzünk”. Még nagyszombati időszakában édesanyját, Horváth-Simonchich Mária Rozáliát egy verses gúnyiratban tévesen vádolta meg azzal, hogy meg nem engedett viszonyt tart fenn egy katolikus pappal. Emiatt megromlott kettejük kapcsolata, olyannyira, hogy soha nem bocsátott meg fiának, továbbá „kiutasította a házából, kitagadta szeretetéből s vagyonából”, később pedig minden kapcsolatot megszakított fiával és férjével. Ez különösen rosszul érintette anyagilag Amade Lászlót, mivel „addig anyja kényeztette, ruházta, és költekezéseivel kapcsolatban is mindig elnézőbb volt apjánál”.

Tanulmányai befejezése után édesapjához költözött Bárba. Rövid nyugodt időszakot követően azonban megromlott kettejük viszonya, mivel Amade László nem értette, hogy jómódú apja „miért szabja olyan szűkre pénzét, miért nem élhet a kedve szerinti fényűző életmódban”. Amade Antal azonban attól félt, hogy fia a korábbi csapodár életmódját kívánja folytatni. Tisztséghez juttatta, hogy legyen saját bevétele, később azonban katonai pályára lépett. Mindenesetre folyamatosan kevesebb pénzt kapott, „mint amennyire ténylegesen szüksége lett volna”, emiatt állandóan adósságokkal küzdött. Apja kiházasítással is próbálta pénzügyeit stabilizálni, de például első feleségének rokonsága szemére vetette szűkös anyagi helyzetét, neje pedig gyermekük születése után elhunyt. Második feleségével, egy gazdag morvaországi polgárlánnyal 1736-ban kötött házasságot, később azonban viszonyuk megromlott, és egymástól különváltan éltek. Édesapja 1737. április 8-án hunyt el Győrben.

A Muzeális gyűjteményünkben található Amade László levél nem sokkal a gyászeset után kelt, 1737. április 22-én. Magyar nyelvű, de a költő, a kor szokásának megfelelően, számos latinból (pl. specialiter, azaz kifejezetten) vagy németből (Interess, azaz kamat) átvett kifejezést használt. További érdekesség, hogy olykor a kötőszavakat éppen azon a nyelven írta le, ami adott pillanatban az eszébe jutott, így szerepel az és, valamint latin megfelelője, az et is a szövegben, vagy így és latin párja, az ita is.

A levél címzettje egy Morvay nevezetű tiszttartó (a címzésben a tisztség latin kifejezése provisor szerepel), édesapja birtokáról. Ez utóbbit az igazolja, hogy így fogalmaz Amade: „Ita lehetséges volna örömest lerándulnék, mivel 20 esztendő alatt csak egyszer voltam”, valószínűleg az intéző meghívására reagált így. Különböző utasításokat ad, hogy az intéző a jószágra kifejezetten vigyázzon, adja el a gabonát, mivel kamatokat kell fizetnie, ugyanis arról is tudósítja a tiszttartót, hogy nem volt arról tudomása, hogy jónak mondott évében apja Pajor és Kazi nevezetű uraktól 270 ezer tallért vett fel. Továbbá arról is beszámol Morvay úrnak a levél utóiratában, hogy az általa a sörfőzőnek küldött árpával kár volt fáradnia, mivel az semmire sem való. Valamint a levél elején utal arra, hogy örökségével még dolga van, szó szerint így fogalmaz: „jussomat kell stabilizálnom”. Ugyanis apja végrendeletében nejét, Amade László édesanyját kizárta az öröklésből, „megtiltotta, hogy feleségének bármit is adjanak”. Amadené azonban, miután erről értesült, „lepecsételtette a bári kastélyt, s őröket rendelt oda, hogy fia ne vihessen el semmit”. Végül csak 1742-ben egyeztek meg, úgy, hogy Amade László engedett a követeléseknek.

A levélben szerepel a költő aláírása, de ez külön is megvan gyűjteményünkben. Továbbá három ex librise, azaz egy „olyan sokszorosított, kisméretű grafikai alkotás, amely a könyv táblájának belső oldalára ragasztva a könyv tulajdonosát jelöli”. Ezen általában feltüntetik a tulajdonos nevét, jelen esetben a legfelső ex librisen Amade László teljes nevét latinul, címerét, ezen az Amade-család címerét. A tulajdonunkban lévő első ex librisre valamennyi tisztségét is felvették. A második két ex libris ennek a variánsa, a címer felett a név már csak rövidítve, L. F. S. A. D. W. & M. szerepel, feloldva Ladislaus Franciscus Seraphicus de Wárkony et Marczaltő.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Magyar irodalom szerk. Gintli Tibor; Magyar életrajzi lexikon; Merényi-Metzger Gábor: Kutatás Amade László életének anyakönyvi forrásai után. In: Irodalomtörténeti Közlemények 120 (2016) 1. sz.; Ajkay Alinka: Amade László életrajza. In: Amade László versei. Balassi, 2004.; exlibris.kernel.hu

A sorozat korábbi részei:
- A Frigyes-laktanya
- A győri Városháza
- A petárda
- A vaskakas
- Győr város címere
- Jászai Mari kézírásos meghívó levelei Laczkó Arankához
- Kalendárium 1727-ből, avagy a győri Streibig-nyomda (1727-1850) legelső kiadványa

2020.05.04