A Grandma’s Hands Bill Withers egyik legnagyobb sikere, de hangmintaként is nagyon sokra vitte. Dr.Dre a Blackstreet slágerlista csúcsokat megjárt r&b himnuszához használta fel a dal jellegzetes dúdolós kezdetét és lábcinjeit, 1997-ben, 26 évvel az eredeti megjelenése után. Minden, a kilencvenes években szocializálódott fekete zene rajongónak azonnal beugrik az eredeti dal hallatán is, ahogy Teddy Riley és társai, fehér kantáros nadrágban táncolnak az esőben, mielőtt rappelni kezd a „Jó doktor.” Az Aftermath Records feje nemcsak a New Jack Swing királyainak, hanem saját magának is fenntartott egy kiemelkedő Withers-mintát. A zeneiparra óriási hatást gyakorló, fordulópontként funkcionáló The Chronic egyik legnagyobb sikere, a Let Me Ride sem lenne ugyanolyan a Kissing My Love jellegzetes dob-groove-ja nélkül. (Ugyanerre a ritmusra pár évvel korábban már Rakim és a Jungle Brothers tagjai is felszórták saját rímeiket.)

1981 kiemelkedő sikere volt a Just The Two Of Us a smooth-jazz műfaját megteremtő Groover Washington Jr. és Bill Withers kettősétől. A dal az amerikai lista második helyéig vitte, elérve a platina lemez státuszt, így biztosan nem volt nehéz rábukkanni egy példányra a 90-es évek hip-hop producereinek. Will Smith (az azóta szintén sikeres előadóvá váló) fiának, Jadennek szánt személyes vallomáshoz használta Withers időtálló sorait a Big Willie Style albumon, míg az underground hip-hop fanok a Smif-N-Wessun Wrekonize című maxiján ismerhetnek rá a dallamra, a remix változatot hallgatva. Utóbbiról a duó tagjai elmondták, hogy házi producer csapatuk, a Beatminerz nem volt hajlandó ezt a hangmintát használni, mert túlságosan is közismertnek titulálták, így végül Steelee saját maga készítette el a beat-et a remixhez, amihez végül klipet is forgattak.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A Smif N Wessun Bill Withers-feldolgozása a Wrekonize remix

Eminem, a Bone Thugs N Harmony, a Nice & Smooth szintén a Just The Of Us-t használták fel a Bill Withers életműből egy-egy dalhoz, a Funkdoobiest Los Angeles-i, g-funk látképe, a The Anthem különösen emlékezetes, de a Fekete Vonat 1999-es sikere, a Város másik oldalán szintén erre a soul klasszikusra épül. Az 1971-ben megjelent Ain’t No Sunshine az a dal, amellyel a legtöbben az elhunyt dalszerzőt azonosítják szerte a világon. Elénekelte már Michael Jackson és Sting is, és a pop-világhoz hasonlóan a hip-hop világ legnagyobbjai is feldolgozták. DMX Steven Segallal közösen forgatott, felejthető akciómozija, a Sebhelyek (Exit Wounds) soundtrackjén helyezte el a saját változatát, de az Onyx (Purse Snatchas), Ghostface Killah (Nutmeg) és French Montana (No Sunshine) is felhasznált elemeket Bill Withers klasszikusából.

Nagy sikert aratott a kétezres évek elején a chicagói Twista Sunshine című átirata, amelyhez a Lovely Day-t dolgozta fel a minden idők leggyorsabban rappelő MC-je titulusra sikerrel hajtó mikrofonista Anthony Hamilton vokális közreműködésével. Kanye West is elkészítette a Rosie című dal saját verzióját második albumára (Roses), és a The Roots is átdolgozta a háború borzalmait leíró I Can’t Write Left Handed-et John Legenddel közös, a hatvanas-hetvenes évek szociálisan tudatos szerzeményeit összegyűjtő lemezén.

Questlove önéletrajzában egyik legnagyobb gyerekkori inspirációjának nevezte Bill Withers-t, akinek dalai iránti kölcsönös rajongásuk alapozta meg megbonthatatlan barátságukat D’Angelo-val. A napokban Gilles Petersonhoz hasonlóan online dj-szettel emlékezett az elhunyt énekesre, akárcsak D-Nice (Boogie Down Productions), akinek streaming rekordokat döntögető „karantén mixeit” olyanok is követik, mint Diddy vagy Michelle Obama.

A g-funktól a horrorcore-on át a boom bap mélységeiig nehezen találunk olyan szegmenst a hip-hopban vagy a soul és r&b műfajokban, amelyen ne hagyták volna rajta lenyomatukat Bill Withers dalai. Az autodidakta gitárosé, aki harmincas éveiben gyári munkásként csöppent a zeneiparba, és Grammy-díjai és világsikerei ellenére hamar ki is ábrándult belőle.

DMX és az Ain’t No Sunshine

Boros Gábor
Forrás: langologitarok.blog.hu