95

Ó, azok a csodálatos muszlin ruhák!


divatszalon-1965

„A budapesti asszonyok azok, akik legkevesebb pénzzel legjobban öltözködnek. Isten tudja, hogy mióta ránkszakadt ez a „nem olyan időket élünk” korszak, a tű-pénz majdnem naponta összébb zsugorodik, de az idegen, aki végigmegy Budapest uccáin, ebből nem vesz észre semmit, csak azt látja és morálja: „Ejnye, mennyi jól öltözött nő!”. Az érdem azért nem kizárólagosan a hölgyeinket illeti, hanem elsősorban a jó Istent, aki csinosra teremtette a pesti asszonyt, másodsorban szabónőinket, akik kitűnőek és olcsók. Bölcsek a mi szabónőink, és az árakat az idők szerint szabják.”

1936-ban írta a fenti sorokat Hatvany Lili bárónő Az öltözködés és divat című kötetben, mely egyfajta útmutatóként szolgált a divatot követő olvasóinak. De nemcsak a kora egyik legelegánsabb asszonyaként számon tartott bárónő divattanácsait követték a képes magazinok olvasói, hanem a színpadon vagy filmvásznon feltűnő kedvenc színésznőikét is. A korabeli képeslapok rendre beszámoltak arról, mit viselt egy-egy ismert és népszerű színésznő premieren, bálon vagy egyéb társasági rendezvényen. Külön hírekben szerepelt az, hogy melyik szalon készíti ennek vagy annak a színésznőnek filmforgatáshoz vagy színházi előadáshoz a kosztümjeit. Így a ’30-as, ’40-es évek neves divatszalonjai nemcsak a társasági eseményekre, hétköznapi viseletekre készítették rohamtempóban toalettjeiket, hanem a film és színházi produkciókhoz is. Ezek után nehéz lenne megmondani, valójában kik is diktálták a divatot az 1930-as, 1940-es években, azaz a hangosfilm korszakában. A divatszalonok, melyek tulajdonosai rendszeresen utaztak Párizsba, hogy a legfrissebb modelleket beszerezzék a megrendelőiknek? Vagy az elegáns pesti művésznők, akiknek kosztümjeit nagy tömegek csodálták a filmvásznon és a színpadon egyaránt?

hatvany-lili

Hatvany Lili (Wikipédia)

„Mert új ruha jóformán csak az új magyar filmnek számára készül. A pesti nagy divatszalónok rendkívüli ambícióval feküdtek a munkába, és így bizonyosra vehetjük, hogy a magyar filmeken látható ruhák az amerikai filmeken látható toalettekkel is versenyezni fognak. A német filmeken látható ruháknál máris jobbat produkálnak, és talán az intenzív filmgyártás révén el fogjuk érni azt, hogy egy-egy magyar filmprimadonna toalettje esetleg világdivatot teremt.” Guthy Böske rendszeresen tudósította a Színházi Élet hasábjain az olvasókat a legújabb filmekhez készülő kosztümökről. Az újságíró minden esetben apró részletességgel írta le a ruhákat, illetve azt is megjegyezte, mennyiben illik az adott kosztüm a filmbeli szerephez. Többek között beszámolt arról, hogy Gaál Béla legújabb vígjátékában, a Címzett ismeretlen c. filmben (1935) Ágay Irén szerény, postáskisasszonyhoz illő barna és beige színű ruhákat fog viselni, míg a Halló, Budapest c. revüfilmben (1935) az énekesi karrierről álmodozó úrilány, Bársony Rózsi élénk színű muszlinból készült kosztümöket kap a Grete Szalonból.

szinhazi-elet

A Színházi Élet 1916 októberében (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet PDM)

A pesti divatszalonok közül a filmesek szívesen dolgoztak – többek között – a Gács Rózsa, Szita József, Langermann Gizella, Nágay Tibor vezette szalonokkal. A Csak egy éjszakára munkacímmel futó, Café Moszkva-ként (1935) a mozikba került, romantikus I. világháborús történet női főszereplőjének kosztümjei Gács Rózsa Dorottya utcai szalonjában készültek. A sajtóbeszámoló szerint a szalon tulajdonosnője régi könyvek metszeteit és 1916-ban készült divatrajzokat tanulmányozott, mielőtt elkészítette volna az orosz tábornok feleségét alakító Tőkés Anna jelmezeit. Hasonlóan I. világháborús, a keleti fronton játszódó történetet dolgozott fel Ráthonyi Ákos Sarajevo (1940) c. filmjében. A romantikus és fordulatos szerelmi történethez a kosztümöket Langermann Gizella tervezte, aki több alkalommal is közreműködött a népszerű rendező filmjeiben mint jelmeztervező. Sok szalonhoz hasonlóan a Langermann szalon is az előkelő belvárosi negyedben, a gróf Károlyi utcában volt, néhány kapualjra Barthus Irén szalonjától (gr. Károlyi u. 24.), aki Szlatinay Sándor legújabb filmjéhez, a Szervusz, Péter! (1939) c. vígjátékhoz készített kosztümterveket. A vígjátékban játszó Simor Erzsi, a korszak egyik ünnepelt színésznője egyik állandó vendége volt a belvárosi szalonoknak. „…Simor Erzsi részére gyönyörű, steppelt, meleg pongyolák és álomszép fehérneműk készülnek karácsonyra az Erzsébet-szalonban (Petőfi S. u. 6)” – írja a Film, Színház, Irodalom divatrovata. Nágay Tibor szalonja négy Simor-filmhez is tervezett és készített kosztümöt (Szüts Mara házassága, 1941; Kölcsönkért férjek, 1942; Az utolsó dal, 1942; Dr. Kovács István, 1942).

simor-erzsi

Simor Erzsi (Déri Múzeum CC BY-NC-ND)

A „szép szőke” színésznő, Simor Erzsi mellett Karády Katalin, Szeleczky Zita, Muráti Lili is visszatérő vendégei voltak a szalonoknak, hol magánemberként, hol pedig színházi vagy filmes produkciójuk jelmezeit próbálták.

Szita József a háború előtt nyitotta meg budapesti szalonját, és pillanatok alatt az egyik legnépszerűbb tervezővé vált mind a társasági élet hölgyköreiben, mind a művésznők között. „Egy talpalatnyi hely sincs a gyönyörű Szita-szalon óriási termeiben az őszi kollekció bemutatóján. A legelőkelőbb és legszebb pesti dámák gyűltek itt össze, hogy megnézzék Szita mester legújabb kreációit. A rövid idő alatt európai hírűvé vált Szita-szalón megint kitűnőt produkált” – tudósít a legújabb bemutatóról Faragó Baba a Film, Színház, Irodalom oldalain. Szita folyamatosan dolgozott, a legújabb párizsi modellekkel látta el megrendelőit és különleges, egyedi kosztümökkel a film és a színházi produkciókat. Az 1941-ben készült Életre ítéltek c. filmben a neves tervezőnek kettős sikere volt. A közönség elismeréssel fogadta a film női főszereplőjének, Hidvéghy Valériának csodálatos estélyi ruháit, melyeket Szita tervezett, illetve maga a mester is nagy sikert aratott, amikor a filmben divattervezőt alakítva feltűnt a vásznon.

Címlapkép: Egy divatszalon 1965-ből (Fortepan CC BY-SA)

Forrás: forumhungaricum.hu

2020.04.15