114

Hadifoglyok és hadigyerekek


targysorsjatek-sorsjegy

Aztán eljött 1914 novembere is, a levelek lehullottak, de katonáink nem térhettek haza. Sőt, egyre több emberre volt szüksége az orosz és a szerb frontnak, hadszíntérnek.

Mert a szerbek a vártnál jóval nagyobb ellenállást tanúsítottak, a keleti fronton indított orosz offenzívák katonatömegei pedig egyszerűen megállíthatatlanok voltak. Az óriási veszteségeket, behívásokkal és gyorsított kiképzéssel igyekeztek pótolni. A hivatásos tisztikar így részben tartalékosokra, köztük civilben falusi tanítókra cserélődött. A gyáripar mellett a mezőgazdaságban is hamar jelentkezett a munkaerőhiány. Ami a termelés visszaesésével és az erre válaszul bevezetett központi elosztással járt. És természetesen árnövekedéssel, a húsárak például 1918-ra a háború előttinek az ötszörösére nőttek. Erre az esztendőre a gabonatermelés az 1914-es mennyiség felére esett vissza, nem volt más megoldás, mint az, hogy már 1915 tavaszán a fővárosban bevezették a kenyérjegyet. És aztán jöttek a további élelmiszerjegyek, 1916 decemberétől a cukrot, 1917 tavaszától a kávét és a szappant, majd a rizst is csak jegyre lehetett kapni. Az olaszok hadba lépésével pedig a citrom is eltűnt a magyar piacról.

liszt-es-kenyerjegyek-kiskunhalason-1916-ban

Liszt és kenyérjegyek Kiskunhalason 1916-ban (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

A frontok és a városok ellátásának érdekében megkezdődtek a rekvirálások, a mezőgazdasági termények államilag szabott áron való begyűjtése. Szerencsés volt az a városi polgár, akinek maradt vidéki birtoka, rokonsága, mert így ki tudta egészíteni a szűkös fejadagokat. Akinek nem volt erre lehetősége, az pénzzel, csereáruval indult vidéki „élelembeszerzésre”. Ugyanakkor a gépiesített háború már 1915 tavaszára 20 ezer, jobbára végtaghiányos rokkantat „produkált”, ezekkel a sokszor nyomorgó, kolduló szerencsétlenekkel az Országos Hadigondozó Hivatal és annak vidéki kirendeltségei foglalkoztak. De nem biztos, hogy mindenkit elértek. Az életszínvonal rohamos csökkenése, a megszorítások az antiszemitizmus növekedéséhez is vezettek. Mivel a hadsereg beszállítói hagyományosan a zsidóságból kerültek ki, őket okolták többek között az alacsony felvásárlási árak miatt. A korabeli visszaemlékezések arról szólnak, hogy nagy visszatetszést szült feltűnő anyagi gyarapodásuk és némelyek fényűző életmódja is. Mindez természetesen nem vonatkozott a teljes hazai zsidóságra, amely frontszolgálattal is kivette a részét a háborúból.

zagorhidan-dolgozo-orosz-hadifogoly

Zágorhidán dolgozó orosz hadifogoly (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

A kieső mezőgazdasági munkaerőt az otthon maradott asszonyok, lányok mellett hadifoglyok munkába állításával igyekeztek pótolni. A magukat a fronton nagy tömegekben megadó oroszok csoportosan tűntek fel a falvakban, s mivel többségük otthon is mezőgazdaságból élt, helyt állt az ilyen munkában Magyarországon is. S mivel a jellem gyenge is lehet, a háború pedig nagyon elhúzódott, megjelentek a félrelépések következményei, a „hadigyerekek” is. A hadiözvegyeket a háború alatt és után sorsjátékok bevételével is segítették, és megnőtt a falusi tanítónők száma, de mindezekről majd a sorozat egy későbbi cikkében olvashatnak.

Címlapkép: Hadiözvegyeket támogató sorsjegy (Magyar Nemzeti Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2020.04.03