A zátony – The Shallows

Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája

the-shallows

Már a Nyílt tengeren című filmet (Open Water, 2003) követően megfogadtam, hogy a büdös életben nem megyek szabad vízfelületre, de A zátony után ezt az eskümet fizikálisan a bőrömbe is karcolom: fülbevalóval, cápafoggal, rozsdás bójavassal – tökmindegy, csak fájjon! Jaume Collet-Serra olyan rendező, aki tapinthatóan hozza testközelbe a dolgokat, hogy igazán átélhessük őket, Anthony Jaswinski pedig olyan forgatókönyvíró, aki a horror számos szegmensébe bele-belekapott már.

Együttműködésük tengeri gyümölcse a The Shallows, ahol a történet váza a legutolsó bálnacsontig lecsupaszított (ez jó), amit már csak meg kellett tölteni reális életteliséggel. A magam szemszögéből bátran állíthatom, hogy ez nagyszerűen sikerült: ha a filmről lemarcangoljuk a kötelező(nek vélt), szentimentális dramaturgiai paneleket, marad egy meztelenségében és sebezhetőségében félelmetes élet-halál harc ember és állat között. A töretlen íven építkező mozi szinte az alapozástól a végkifejletig tökéletes, és ennek értékéből még az sem képes számottevően kiharapni, hogy a befejezés, a lezárás talán némileg elsietett, de mindenképpen irreális – viszont az előzőek tükrében azért akarattal elnézhetően.

A maníroktól és egyéb ruhadaraboktól pőre Blake Lively nem lehetett könnyű helyzetben, hiszen a kulisszák térben és eszközökben is szűkített kapaszkodót nyújtottak neki – ha nem működött volna a szerepben, hatványozottan rítt volna ki a kópiából. De ő szépen beleolvadt a történetbe, autentikusan volt ott bőrben és emóciókban, ráadásul technikai téren olyan csodálatosan fényképezett, koreografált és vágott filmet varázsoltak köré, hogy rettenet nézni – mert hatásos! Collet-Serra érti és érzi a dolgát, A zátony félelmetes mozi, amelynek erőszakosan nem illik megkérdőjelezni az alapjait (főleg a cápa motivációit, viselkedését, „erejét” – ez nem az egyszerű néző dolga), ha jól akarunk szórakozni. Amennyiben elfogadjuk a történet mibenlétét, rendkívüli módon lélegzet-megakasztó és -bennszorító filmet kapunk, ahol a műfaj kellékei mind a helyükön vannak, az apály-dagály ritmusa okozta dinamika eredményesen működik, és két dében is funkcionál a sós víz, a bénító didergés, a szúró napsütés, a bűzlő bálnatetem, valamint – elvonatkoztatva – az öböl gyönyörűsége.

Nincs értelme cincálni azt, ami nem tartozik a műfajhoz (illetve más műfajhoz tartozik), helyette polárral bélelt idegrendszerrel kell a film elé ülni, és szurkolni Nancy-nek. Mert megérdemli, én pedig tényleg sosem szeretném a homokos/füves partnál beljebb megtapasztalni a nyílt vízfelületek veszélyeit. Komolyan mondom.


2016, amerikai, 86 perc
rendező: Jaume Collet-Serra
forgatókönyvíró: Anthony Jaswinski
szereplők: Blake Lively, Óscar Jaenada, Angelo Josue Lozano Corzo, Joseph Salas, Brett Cullen, Sedona Legge

Szilvási Krisztián

2020.04.02