66

120 éve született Frédéric Joliot-Curie Nobel-díjas atomfizikus

Nagy Mária írása

frederic-joliot-curie

120 évvel ezelőtt, 1900. március 19-én született Frédéric Joliot-Curie Párizsban, egy hatgyermekes család gyermekeként. Eredeti neve Jean Frédéric Joliot volt, később vettel fel felesége, a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie lányának vezetéknevét.

Elemi tanulmányait a Lycée Lakanal bentlakásos iskolában kezdte, de inkább a sport, főleg a futball érdekelte. Különösen vonzódott Jules Verne regényeihez. Családi és anyagi problémák miatt a Lycée Lakanal után tanulmányait egy ingyenes, önkormányzati iskolában kellett folytatnia. 1923-ban a párizsi Fizikai és Kémiai Műszaki Főiskolán szerzett mérnöki diplomát évfolyamelsőként. Az egyetemi éveket követően egy luxemburgi acélműben dolgozott, majd katonai szolgálatra vonult be, hogy utána tudományos kutatással foglalkozzon.

Egykori professzora, Paul Langevin fizikus 1925 októberében beajánlotta Marie Curie Radiológiai Intézetébe: a kétszeres Nobel-díjas fizikus-kémikus asszisztense lett, valamint a munkatársa lányának, Irène Curie-nek, akivel szerelem bontakozott ki közöttük, és 1926. október 9-én összeházasodtak – Joliot ekkor vette fel a Curie nevet. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány (Hélen és Pierre), mindketten tudósok lettek. Nagyon jól egymásra találtak, összekötötte őket a tudomány, a sport és a művészetek iránti rajongásuk.

Házasságkötésük után együtt folytatták a tudományos kutatást, főleg a radioaktivitással foglalkoztak. Felfedezték a nitrogén, foszfor és alumínium radioaktív izotópjait. Kimutatták a radiojód abszorpcióját a pajzsmirigyben. Megfigyelték a neutronok és pozitív elektronok termelődését, a mesterséges radioaktív izotópok felfedezése fontos lépést jelentett az atom energiájának felszabadításával kapcsolatos probléma megoldása felé: 1934-ben az alumínium alfa részekkel való bombázásakor felfedezték a mesterséges radioaktivitást. Az „új elemek előállításának radioaktív kémiájában végzett munkájukért” 1935-ben kémiai Nobel-díjat kaptak.

Még ebben az évben a Sorbonne rendkívüli professzorává nevezték ki, 1937-től a College de France professzora és a Caisse Nationale des Sciences igazgatója lett. Frédéric Joliot-Curie professzori tevékenységét és vagyonát új sugárforrások kifejlesztésére fordította, felügyelte az elektrosztatikus gyorsítók építését Arcueil-Cachanban és Ivry-ben, valamint egy hétmillió elektronvolttal működő ciklotront a Collège de France-n, amely a Szovjetunióban működő után a második ilyen típusú felszerelés volt Európában.

1934-ben mindketten csatlakoztak a Szocialista Párthoz, és 1935-ben a Comité de Vigilance des Intellectuels Antifascisteshez (az antifasiszta intelligencia éberségi bizottsága). 1936-ban állást foglaltak a Spanyol Köztársaság oldalán is. Irène Curie egyike volt azon nőknek, akik 1936-ban részt vettek a Népi Front kormányában. Mint tudományos kutatásért felelős államtitkár, Jean Perrinnel közreműködött a Nemzeti Tudományos Kutatóközpont megteremtésében. 1939. október 30-án lezárt borítékban rögzítették a nukleáris reaktorok elvét, amelyet az Académie des Sciences-nél letétbe helyeztek, és ez egészen 1949-ig titok is maradt.

A nácizmus előretörésével és Franciaország megszállása után Frédéric Joliot-Curie úgy döntött, hogy családjával Franciaországban marad, hogy megbizonyosodjon arról, a laboratóriumába érkező németek nem használják fel sem a munkáját, sem a felszerelését. Folytatta kutatásait, különösen a biológia területén. 1939 után Antoine Lacassagne-nyal együtt demonstrálta a radioaktív jód nyomjelzőként való felhasználását a pajzsmirigyben. 1943-ban az Académie de Médecine tagja lett. 1940 novemberében elítélte Paul Langevin bebörtönzését, 1941 júniusában részt vett a Nemzeti Frontbizottság megalakításában, amelynek elnöke lett.

frederic-joliot-curie-irene-curie1942 tavaszán, miután J. Solomon elméleti fizikust kivégezték a nácik, Frédéric Joliot-Curie csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz, amelynek 1956-ban a központi bizottsági tagja lett. Ő készítette az Artificiels ipari vállalkozást, amely munkaügyi bizonyítványokat adott tudósoknak, és ezzel megmentette őket a deportálásoktól. 1944 májusában felesége és gyermekeik Svájcba menekültek, Joliot-Curie Párizsban maradt, Jean-Pierre Gaumont álnéven szervezte az ellenállást. Laboratóriumában robbanóanyagok gyártását szervezte meg, amely fegyverraktárként is szolgált a Párizs felszabadításáért folytatott csatában.

A háború után a Becsületrend parancsnoki fokozatával tüntették ki, háborús keresztet és katonai rendfokozatot kapott. 1946-ban az akkor alapított Francia Atomenergia Bizottság főbiztosává és a Rádium Intézet igazgatójává nevezték ki, és rendelkezésére bocsátották a chatilloni erődöt. Itt helyzeték üzembe 1948. december 15-én az első francia atomreaktort, a ZOE-t (zéro, oxyde duranium, eau lourde ‒ zérus, urán-oxid, nehézvíz), amely teljesen saját fejlesztés volt. 1949-ben irányítása alatt Saclay-ban atomkutató intézetet építettek. 1950 áprilisában azonban, a hidegháború és az antikommunizmus csúcspontja alatt, Georges Bidault miniszterelnök magyarázat nélkül eltávolította őt a főbiztosi tisztségéből, és néhány hónappal később feleségét is megfosztották a bizottságon belüli biztosi posztjától.

Ezután csak tanítással és saját laboratóriumi munkájukkal foglalkoztak, és a különféle békemozgalmaknak szentelték magukat. Az 1950-es években Irène egészségi állapota romlani kezdett. 1953 májusában Frédéric-nek hepatitis rohama volt, és ez öt évig kínozta. 1956 elején feleségét a hegyekbe küldték, de állapota nem javult, és végül 1956-ban leukémiában meghalt. Halála után Frédéric átvette a Sorbonne magfizikai és radioaktivitás tanszékét és a Rádium Intézetet. 1958-ban sikeresen befejezte az Orsay magfizikai intézet építését, és 1958. augusztus 14-én bekövetkezett halála előtt még láthatta a kutatások megindulását.

1944-től a Francia Tudományos Akadémia tagja volt. Számos akadémia és tudományos testület is tagjai sorába választotta, köztük a Magyar Tudományos Akadémiának 1953-tól volt külső tagja. Frédéric Joliot-Curie és felesége (a képen jobbra) életét 2009-ben a Kilépni az árnyékból – Irène és Frédéric Joliot-Curie története című film dolgozta fel.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, tudosnaptar.kfki.hu, mult-kor.hu, Maurice Goldsmith: Frédéric Joliot-Curie. Budapest : Gondolat, 1979

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2020.03.19