A gyáripar Magyarországon a XIX. század utolsó harmadában alakult ki. A korábbi időszakban először háziipari tevékenység volt, majd céhes, illetve manufakturális keretekben zajlott a termelés. A gyáripar szabadságát az 1872-es céhtörvény tette lehetővé, mely a céhes kereteket megszüntette. Győr gazdasága a XIX. század második felétől átalakult: kereskedőváros helyett iparvárossá lett. A gyáripari fejlődésben meghatározó volt Zechmeister Károly és Wennes Jenő polgármesterek időszakában. A textilipar fejlődésének kedvezett a Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt született iparpártoló törvény.

Az előadás során szóba került az Újvárosban létesült textilüzem, melynek ipartelepítő tényezői a Rába vize, a nyersanyag közelsége voltak. A későbbiekben az iparfejlesztés fókusza a város keleti felére (Gyárváros) koncentrálódott: a Mosoni-Duna vízhozama, a majdan megnyílt ipartelepek vasútállomása tette lehetővé a munkahelyek megközelítését. A világháború után a békeszerződéssel textilipari cégeket veszített ország, szükség volt új gyárakra. A városban mintegy másfél tucat ilyen üzem jött létre. Orbánné dr. Horváth Márta ezt követően a Győri Textil és a Gardénia történetét tekintette át. Mindkét üzem élt virágzó és hanyatló szakaszokat egészen a felszámolásukig.

A külföldi tőkének jelentős szerepe volt: a város ingyen telket biztosított számukra. Az üzem öt éven belül nem volt elidegeníthető, mert különben a hosszú távú adókedvezményeket, támogatásokat vissza kellett fizetni. A munkáslakások építése aztán további kedvezményeket biztosított. Feltételként szabták meg, hogy az ipari üzemek dolgozói lakhattak bennük, ez a gyárakat ösztönözte munkáslakások építésére. A külföldi szakemberek – a helyiek betanítására – egy évet kaptak, utána haza kellett térniük.

A tárgyalt gyárak profilja bővült. A Textilben törölközőket, zsebkendőket, szalvétákat is előállítottak elő. Tulajdonosváltások, válságidőszakok törték meg a fejlődést. A Textil úgy élte túl a gazdasági válságot, hogy vámkedvezményt kapott. A Gardénia csipke mellett függönyt, frottír törölközőket is állított elő. Az államosítás után munkásigazgatók kerültek a gyárak élére, s a termelést tervmutatók szabályozták.

1962-től dolgoztak az új gazdasági mechanizmus elveinek kidolgozásán, s fokozatosan szélesedett a vállalatot irányítók jogköre. 1968-tól az új irányítási szisztémában az ösztönzők léptek előtérbe a direkt ukázok helyett. Betörtünk a külföldi piacokra, számos céggel kerültek a vállalatok kapcsolatba, kreatív vezetés biztosította a sikert, valamint a kedvező világpiaci pozíciók. Folyamatosan korszerűsödött a géppark, nyugatról származó eszközök kerültek az üzemcsarnokokba.

A nyolcvanas évek a vállalati tanácsok megszületésének időszaka volt. A kilencvenes évek politikai rendszerváltása természetesen a gazdasági szférát sem hagyta érintetlenül. Vállalati privatizációk változó sikerekkel és reményekkel fémjelezték ezt a korszakot. A forint mozgása, a világpiaci átrendeződés, a gyártási infrastruktúra átigazítása szembement a tulajdonosok pénzügyi számításaival, ezért a két nevezetes gyár végül jogutód nélkül szűnt meg. A Gardénia helyén üzletközpont található, s az egykori ipari üzemek emlékét tábla őrzi.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina