A megszokott, nyilvános írások (mint például a Biblia) ugyanis egyetlen szóban sem beszélnek arról, mi történhetett ebben a két évtizedben, amit az a három nap vezet be, amelyben Jézus nyomtalanul eltűnik a szülei társaságából, és csak három nap múlva találnak rá a papok és írástudók között a jeruzsálemi templomban. Úgy tűnik azonban, hogy ez a három nap egy különös, talán titkos értelmű csomópont Jézus életében, és csak találgatni lehet, hogy miért.

Stéphane Arfi Három nap Jeruzsálemben című könyve egy a számos ilyen találgatások közül, hiszen nyilvánvalóan nem lehet azt feltételezni, hogy az író pontosan ismerné ezeket az eseményeket. Történetének főszereplője a tizenkét éves Jóshua, aki a húsvéti ünnepek elteltével hazafelé induló karavánt elhagyva a szent városban, Jeruzsálemben marad. A szökése látszólag spontán, a fiú azonban már egy ideje készül arra, hogy felelősségre vonja égi atyját azért, amit az emberek a világban elszenvednek. Tudni akarja a boldogság titkát, tudni akarja, miért szenvednek az ártatlanok, miért halnak meg a kisgyerekek, miért van a Földön betegség, éhezés, és miért nem elég a szeretet törvénye a boldogsághoz. Szívében haragos indulat tombol, szemében azonban végtelen kedvesség honol, egész lénye egy különös, korához sem illő nyugalmat sugároz. Termetben és külső jegyekben is eltér a kortársaitól és népének jellegzetes vonásaitól, közvetlensége, okossága, érzékenysége és jósága miatt a legtöbben szeretik vagy éppen félnek tőle. Jeruzsálemben töltött első napján az utca szegény és szűkölködő népével találkozik, miközben szívében egyre csak nő a harag az ég iránt, a jogos és őszinte düh időről időre megfogalmazódik benne, és valamilyen formában kifejezésre is jut. Az ismert történet szerint szülei, Jószéf és Mirjám, amint észreveszik gyermekük eltűnését, visszafordulnak, hogy megkeressék őt Jeruzsálemben. Az út azonban hosszú és fáradságos, így amíg ők visszafelé tartanak, újabb nap telik el mindannyiuk számára.

A második napon Jóshua, miközben folyamatosan célja, a Nagytemplom felé tart, Jeruzsálem utcáin sorra megtapasztalja a szenvedés különböző formáit és mélységeit. Ezzel egy időben egyre erősödik benne a felismerés, hogy mindent megtenne a szenvedés enyhítésére, de valójában semmit nem tud tenni, ez a tehetetlenség pedig sok esetben az ő szívét is összetöri. Növekvő fájdalma és elkeseredése visszatükröződik a körülötte lévő, vele kapcsolatba kerülő személyekben is. Az egyetlen reménye az marad, hogy igazi atyja, az ég választ ad gyötrelmes kérdéseire, és megoldást mutat a szenvedés enyhítésére.

A harmadik napon Jóshua az agg bölcs, Hillél fényűző házába kerül. Amikor magához tér az előző napokban átélt érzelmi állapotokból, az öreg bölcs és unokája körében egy játékba kezd, aminek azonban egy mély és felkavaró beszélgetés lesz a vége a bölcs Hilléllel. Jóshua a szívében évekig hordozott kérdéseit tárja fel az öreg előtt, elmondva azt is, hogy az égtől várja a választ. A bölcs azonban válaszok helyett olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket a gyermeknek kell megválaszolnia. A válaszokban, amelyeket Jóshua valójában magának ad meg, mintha varázslat rejlene, új kapukat nyitnak meg benne, új és más távlatokba mutató életfeladattal, mint amit a gyermek eddig magáról hitt. A nap második felében pedig végre eljut a templomba, de már nem azért, hogy szemrehányást tegyen az atyjának, aki maga az ég, hanem valami teljesen más okból.

Stéphane Arfi harmadik regénye első olvasásra meglehetősen meseszerű, szinte túlszínezett, idillikus, a benne megjelenő szenvedés ellenére is. Az első néhány oldal után az az érzése lehet az olvasónak, hogy egy felszínes eszmecsere tanúja lesz csupán. Mindig nagy és kockázatos feladat, amikor ilyen horderejű témákat választ egy író, egyrészt a történelmi visszaigazolhatóság hiánya miatt, másrészt azért, mert egy meg nem válaszolt kérdésre tenni válaszadási kísérletet hatalmas elvárást indíthat el az olvasóban. Ráadásul Jézus életének olyan rejtélyes időszakáról próbál tanúskodni közvetlenül és közvetetten (hiszen a regényben rendre megjelennek azok a személyek, akiknek két évtized múlva jelentős szerepük lesz a Mester életében és halálában), amelyről biztos információt nem tudunk. Az első két nap történései ezért csupán bevezetőnek tekinthetők a történet csúcspontja szempontjából, és amikor már azt hinnénk, hogy nem történik semmi, csak romantikus felvázolása zajlik néhány szerencsétlenül járt lélek szenvedésének, akkor az események hirtelen rendkívüli feszültséggel telítődnek. Pedig éppen ekkor tényleg nem történik semmi, csak a bölcs Hillél teszi fel azt a kérdést, ami a végső válaszhoz vezet. Ehhez a feszültség érzéshez nyilván arra van szükség, hogy valamelyest foglalkoztasson bennünket is az élet értelmének és a boldogsághoz vezető útnak a kérdése, éppen úgy, ahogy a gyermek Jézust, azaz Jóshuát foglalkoztatja. Amikor azonban kiderül, hogy az ősi törvény, a szeretet törvénye talán nem adja meg a végső választ, amelyről pedig eddig azt hittük, hogy mindenek feletti, a regény személyes üggyé válik, ahogy a válaszadás is Jóshua számára.

A szerző, Stéphane Arfi jogi és politológiai tanulmányokat folytatott, majd újságíróként dolgozott több nyomtatott és internetes újságnál. Első kisregényét 2015-ben adta ki Ivy Edelstein álnéven, Előzz meg minden búcsúzást címmel. Második regénye, Frank Dragon csodálatos élete már saját néven publikált és több díjat is nyert mű. A Három nap Jeruzsálemben egy olyan regény, amely eleinte nem tűnik túl érdekesnek, azaz nem igazán látszik, hogy az író hová akar kilyukadni. Újságíróként pontos és részletes írásmóddal dolgozik, párhuzamosan futó események domborítják a történet szálait. Megfigyelhető, hogy a Jézus élettörténetéből ismert szövegek, gondolatok különböző személyek ajkairól hangzanak el, mintha valóban részesei lennénk azoknak az eseményeknek, amelyek kialakították a későbbi, márt általunk is „ismert”, felnőtt Jézus képét. Az író különös gyengédséggel és együttérzéssel bánik magával a történettel is, nem csupán a benne szereplőkkel, a végén azonban olyan határozott álláspontot tanúsít, amely nemcsak Jóshua későbbi életének az alapkövét teszi le, hanem a szerző saját hitvallásának is tekinthető. És természetesen, végül a bölcs Hillél tanácsa ellenére Jóshua mégis a világ elé tárja azt az egyetlen szót, amely minden törvénynél feljebb való, és amely mindannyiunk életének és boldogságának a kulcsa. Hogy megtudjuk, mi ez a szó, végig kell kísérnünk Jóshuát ezen a három, Jeruzsálem utcáin eltöltött napon.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com