A kiállítást Radnóti Ákos alpolgármester nyitotta meg, közreműködött Ruisz Rebeka, köszöntőt mondott dr. Horváth Sándor Domonkos, a könyvtár igazgatója:

„Ferenczy-rejtvény, piros ruhás nővel

Ferenczy Tamás festői univerzuma egészen különleges, személyes világ. Minden ecsetvonása az élet szeretetéről tanúskodik. Egy olyan mély és bensőséges kapcsolatról mesélnek festményei, amely csakis elfogadáson, békén, szemlélődésen alapulhat. Minden alkotása leborulás Isten ajándékai előtt, legyen szó tájakról, vitorlásokról, épületekről, hófödte messzeségről, piros kalapos nőkről. Ez a leborulás nem megalázkodás, nem valamiféle belenyugvás az élet dolgaiba, hanem a sokat látott, sokat tapasztalt művész, családapa, társasági és közéleti ember felismerése arról, hogy életünk minden mozzanata különleges ajándék lehet számunkra, ha örömteli várakozással olvasztjuk azokat magunkba.

A festő szeme behabzsolja a színeket, a fényeket, a környező világot, de amit visszaad belőlük, az már teljesen más. Ez a sajátos Ferenczy-valóság egészen szelíd és időnként varázslatos, hiszen színhasználatának mágiája új, más, szerethetőbb létezést teremt, no nem azért, mert valamiféle forradalmi hevülettel korrigálni szeretné a meglévőt, ami tökéletlenségében is tökéletes, hanem azért, mert játékos elme.

Ezer szállal kapcsolódik Győrhöz, szeretett városához, képein megjelennek a belváros meghatározó épületei, sok-sok hajó és vízi jármű, amelyek nyilvánvalóan a boldogságot hordozzák és az örökkévalóság felé haladnak, de fedélzetükön kacagás csilingel, vitorláikat a vágyódás duzzasztja, újabb és újabb csodák látására készen.

Ferenczy belső, egyéni mitológiája az élet filmkockáiból építkezik. Nem lehet véletlen, hogy életpályája meghatározó időszaka a mozgóképekhez kapcsolódik, jól tudjuk, hogy ez olyan szerelem, amely nem ereszt, és a képeit nézve apránként világossá válik, hogy ő bizony egy sajátos filmrendező vagy operatőr, aki egyetlen nagy filmet forgat, az idő előrehaladtával újabb és újabb színszűrőket helyezve a teleobjektívre, más és más minőségű szalagot futtat a fény és a látvány között, hogy aztán csupán egy-egy kockát tegyen közzé, egyfelől rejtvény, másfelől bizonyíték gyanánt.

A Ferenczy-rejtvény alapkérdése: hol rejtőzhet az általa ábrázolt különleges, szép és boldog világ? Hát itt, pontosan itt, ahol állsz – nevet nagyot a mester, és sorjáznak a képek egy melegebb, barátságosabb, meseszerűségükben is őszintébb, hitelesebb világ megélhetőségének bizonyítékaiként.

Kérdezhetnénk, mondd csak Tamás, ha megtanuljuk szeretettel fogadni az élet történéseit, esetleg más színezetet kaphat a valóság? Ő csak hamiskásan hunyorít, annyit mindenesetre sejthetünk, hogy színvilágát a szív palettáján komponálja, ecsetjét az életigenlés végtelen vágya mozgatja. Mondom is neki, de már nem figyel, a képeit vizsgálja, hihetetlenül elmélyült, végtelen figyelemmel. És a nagykalapos hölgy a festményen szemmel láthatóan elpirul.

Isten éltesse sokáig az idén 70. életévébe lépett művész urat, kívánunk neki további, szikrázó alkotó kedvet, palettájára az örvénylő mindenséget, és múzsáját, bár nem szükséges, mégiscsak biztatjuk: csak így tovább, kiváló munkát végez!”

A tárlat március 28-ig tekinthető meg, hétköznapokon 13 és 16 óra között. Az ettől eltérő időpontban előzetes bejelentkezés alapján látogatható.

Fotók: Pozsgai Krisztina, Vas Balázs

Fotógaléria: Ferenczy Tamás festményeinek kiállítása a győri könyvtárban

Pozsgai Krisztina és Vas Balázs fotói

35 kép