A trilógia első részében Vaszilisza Petrovna kislányból felnőtt nővé cseperedik, közben pedig rájön, hogy más, mint a többi lánygyermek – vadóc és zabolátlan, ráadásul látja a régi mesevilág csjetrijeit (jelentése: Ördögök; jelen esetben az orosz néphit számos szellemének gyűjtőneve), amit titkolnia kell mindenki elől. A medve és a csalogányban Vászja megmenti családja és faluja életét a gonosztól, el kell azonban menekülnie szülőföldjéről, miután árva és megbélyegzett lett.

Mesebeli ménjével, Szolovejjel fiúnak öltözve vág neki a hideg Rusznak, hogy szabad lehessen és világot láthasson. Útján a Fagydémon, Morozko óvja és védelmezi. Vászja nem tudja, ki is ő igazán, vagy merre tart, csupán azt, hogy nem lesz senkinek a bezárt felesége, illetve zárkába sem vonul. Márpedig abban a világban a lányoknak csupán ez a két választásuk volt.

Vándorlása során felégetett falvakra bukkan, melynek túlélőitől megtudja, hogy banditák fosztogatnak, kislányokat rabolnak és perzselik fel a falvakat. Nemsokára rá is bukkan a banditák rejtekhelyére, és sikerül is megmentenie három kislányt, amelyekkel a közeli apátságba menekül. Vaszilisza kalandjai ekkor kezdődnek csak igazán. Ott ugyanis találkozik szintén a banditák után nyomozó Dimitrij nagyherceggel és testvérével, Szásával, aki a herceg bizalmasa és segítője. Innentől kezdve nincs más lehetősége, fiúnak kell hazudnia magát, és a hercegnek segítenie. Örömmel részt is vesz a banditák felkutatásában, hősiesen hazaviszi a megmentett kislányokat, és boldogan követi Moszkvába a herceget és öccsét, izgatottan várja, hogy találkozhasson végre nővérével, Olgával. Ott azonban további kalandokba bonyolódik, és még mielőtt sértetlenül továbbállhatna, minden összeomlik, amikor rájön, hogy a nagyherceget olyan titokzatos erők fenyegetik, amelyeket csak ő képes megállítani.

A regény pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt. A történet Vászja testvéreivel, Olgával és Szásával kezdődik, megtudhatjuk, mi történt velük, amióta elhagyták Lesznaja Zemlját, majd innen folytatódnak Vászja kalandjai. A regény tehát nagyszerűen épül rá az előző kötetre, és ugyanolyan hatásosan hozza az első részben felépített mesevilág hangulatát. Továbbra is fontos szereplői a történetnek az orosz néphit szellemei, figurái, és Vászjának – aki korának emberei szerint boszorkány – ismét egy titokzatos, nem e világi lénnyel kell harcba szállnia, hogy megmentse a körülötte élők életét. Már az első részből tudjuk ugyanis, hogy Vászja édesanyja éppen ezért vállalta, hogy megszüli őt, tudván, hogy ő maga nem élheti túl a szülést.

A legtöbb karakter már ismert, kidolgozott az előző könyvből. Arden azonban nemcsak az új karakterek megrajzolásával vesz le minket a lábunkról, hanem a már ismert szereplők fejlődése, változása, bejárt útja is hihetetlenül magával ragadó. Véleményem szerint az írónő ezen tehetségétől válik a mese és a mesevilág annyira életszerűvé és izgalmassá a felnőtt olvasók számára.

A történet első fele most sem túl pörgős, ennek ellenére izgalmas, a regény vége felé azonban olyannyira a feje tetejére áll minden, hogy letehetetlen, lebilincselő élményt nyújt az olvasónak. A befejezés pedig előrevetíti a harmadik részt; már most türelmetlen várakozással tölt el, hogy megtudjam, hogyan fognak végződni Vaszilisza Petrovna kalandjai.

A könyv végén található szerzői jegyzetek, jegyzetek az orosz nevekhez, szószedet és köszönetnyilvánítás segít jobban megérteni és megismerni az orosz kultúrát, valamint Katherine Arden szeretetét iránta.

Elekes Tünde
Forrás: olvasoterem.com