Sokan tudják, hogy Lackfi János „fennállásának” alig fél évszázada alatt negyvenöt kötettel, (huszonöt gyerek, húsz felnőtt), harmincöt műfordításkötettel (kétszáznál is több írótól), hat gyermekkel, évi több mint száz fellépéssel büszkélkedhet. És nem említettem még a számtalan kreatív megnyilvánulását, tanárként való tevékenységét. Valóban büszke lehet, de erről nem dicsekvéssel, viszont őszintén, színesen és sziporkázó humorral beszélt a hallgatóságának. Nehéz összefoglalni, hogy miről is szólt, mert a másfél órában rengeteg személyes történetet hallhattunk, fűszerezve egy-egy remekbe szabott verssel.

Arról biztosan meggyőződhettünk, hogy Lackfi többféle versbeszédet űz, szereti mások stílusait kipróbálni, vagy az élet kisebb-nagyobb mozzanatára reagálni. Így verseiről is elmondhatjuk, hogy százfélék, ezer dologra reflektálnak, és millió hangon képesek megszólalni. Pedig állítása szerint az íróember élete nem túl érdekfeszítő, a legtöbb izgalom akkor éri, amikor valami egyáltalán nem hétköznapit talál ki, vagy mások rendkívüli történeteit veti papírra. Szerencsére neki mégis van miről mesélnie! Például arról, hogy milyen érzés, amikor egy gyerek úgy indul az életben, hogy Kossuth-díjas költők dobálják neki a labdát (művészcsaládból származik, szülei: Oláh János és Mezey Katalin, mindketten írók, költők), vagy hogy milyen terheket, nehézségeket ró az egyéni hangját kereső alkotó számára a „halmozottan előnyös” helyzet, hogyan sikerült ettől elszakadni.

Hallhattunk arról, hogyan történt a névváltoztatása, az első publikáció megjelenése, mi az „Ady-buildingezés”, és mit jelent az „olvasó népet szolgálni”. Lackfi János a közösségi médiában 80 ezres követőtáborral rendelkezik, s elmondható, hogy rajongói napról napra minőségi tartalmat kapnak az online felületen. Színes, bulvármentes és mégis hiteles, szerethető, értékadó. Ő úgy hívja ezt a fórumot, hogy „virtuális kispad”, ahol bárki „kiszól, hozzászól, beszól” valamit, vagyis beindul a kommunikáció, működésbe lép a szó „varázsereje”, ami szerinte óriási ajándék. Természetesen őt sem kerülik el a napi kisebb- nagyobb konfliktusok, de hittel vallja, hogy minden krízis után megtisztulás, extázis jön, érdemes vasakarattal kitartani, mint egy hegymászónak. Bár gyermekkori istenképét „toldott-foldottnak” tartja, a felnőttként bekövetkező megtérése, a hit megélése annál nagyszerűbb élményt jelent számára, ebből fakadóan számos zsoltár írt az utóbbi időben, melyekből ízelítőül hallhattunk is néhányat.

Aki nem látta még élőben előadni Lackfit, az lényegesen szegényebb annál, mint aki ezt az élményt már birtokolja, hiszen a ragyogó „szövegszabász” egyben remek előadó, aki a pódiumon is igazán elemében van.

A nagyszerű estét Lackfi János így jegyezte be Facebook-oldalán: „rengeteg remek ember, lelkihő-termelő percek”. A résztvevők ezzel valószínűleg mind egyetértenek.

SzaSzi
Fotó: Czuczor Gergely Bencés Gimnázium