1504

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

Könyvbemutató a Könyvhéten

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér olvasótermében került sor június 14-én Grecsó Krisztián Megyek utánad című, a Könyvhétre frissen megjelent kötetének a bemutatójára. A szerzővel Dudás Dorottya beszélgetett.

Az Isten hozott (2005), a Tánciskola (2008) és a Mellettem elférsz (2011) után a negyedik regény is három év alatt született meg, úgy tűnik, ez az alkotói ciklusa ebben a műfajban a József Attila-díjas író-költő-publicistának. Ha mindig tudja hozni az eddigi formáját, akkor érdemes ennyit várni egy-egy könyvére! A Megyek utánad a felnőtté válásról szól: Daru szerelmein keresztül kapunk bepillantást a folyamatba, hiszen - miként a szerző hangsúlyozta - a családi örökség, a gyökereink (erről szólt a Mellettem elférsz) mellett emberi kapcsolataink azok, amelyek meghatározzák személyiségünket. Az író többször elmondta, hogy Daru nem ő, vagyis nem önéletrajzi regényről van szó, de az olvasó akkor is azt érzi, hogy ezek a lányok/nők mind Grecsó életének részesei voltak. Nem csoda, hiszen az a szubjektív hang, az a közvetlenség, az a személyesség, amely elsősorban a lírai műfajokra jellemző, mind-mind megtalálható ebben a könyvben. A versekből átszivárgott a lírai én a prózába is.

A roppant közvetlen, fiatal szerző a kérdésekre válaszolva részletesen elmesélte a mű keletkezésének körülményeit, melyekben szerepet kapott egy rosszul induló, de meglepő következtetéseket hozó Hellinger-féle családállítás, valamint néhány jó humorral előadott személyes történet. Megtudtuk, hogy a Mellettem elférsz „folytatásának” érzi a regényt abban az értelemben, hogy - bár a két történetnek semmi köze sincs egymáshoz - az énkeresés a központi motívuma mindegyiknek: a családi meghatározottság után itt az emberi kapcsolatok, a szerelmek általi meghatározottság kerül a középpontba.

Szóba kerültek írói műhelytitkok is: olyan könyveket szeretne írni, amilyeneket olvasni szeret; nem számít, hogy mit akar az olvasó, mert ha egy író arra gondol írás közben, azt azonnal észreveszik. Lehet, hogy ez különbözteti meg a szépirodalmat a lektűrtől?

Hallhattuk a véleményét az igazi, mélyreható, az árnyalatokat is észrevevő, építő kritika hiányáról a mai magyar irodalmi életben, és jót szórakozhattunk a regény utóéletével kapcsolatos sztorikon. A beszélgetés egyik legkomolyabb és legfigyelemreméltóbb része volt, amikor ismertette nézeteit az irodalom- és olvasásnépszerűsítéssel kapcsolatban, mely szerint egyrészt az oktatásban a gyerekek kreativitására jobban kellene építeni, másrészt új marketing-módszereket kell alkalmazni, melynek lényege, hogy könnyedebb rendezvényekkel kell csábítani az embereket. Móricz már 1926-ban tudta, hogy színházivá kell tenni az irodalmat, ha sikereket akarunk elérni…

Egy jó hangulatú, barátságos beszélgetésnek volt tanúja a szép számban megjelent közönség, melynek végén a régi és új kötetek dedikálására is volt lehetőség.

 

tmoni

2014.06.16