156

Bemutatták a Lúdas Matyit, az első színes magyar filmet

Ezen a napon történt – SzaSzi írása

ludas-matyi-plakat

Ma már mozitörténeti mérföldkő 1950. február 27., az első színes, egész estés magyar játékfilm, a Lúdas Matyi levetítése. Az első színes képsorok megszületéséig azonban rengeteg kísérletezésen át vezetett az út, néha csak apró eredményekkel, néha tévutakkal.

Milyen lépcsőfokok vittek a színes magyar moziig? Kezdjük talán az 1888-ban készült Roundhayi kerti jelenetként (Roundhay Garden Scene) emlegetett, legrégebbi mozgóképként nyilvántartott, még fekete-fehér filmmel. Színes technikával csak jóval egy évtizeddel később kezdtek kísérletezni. Az első eredmények 1902-ben jelentkeztek, de nem vált nyilvánossá, mert az eljárást kifejlesztő fotográfus, az angol Edward Turner halála miatt nem fejezhette be munkáját. (Tulajdonképpen a digitális technikának köszönhetően sikerült 2012-ben láthatóvá tenni képkockáit az eredeti leírás alapján.) Már az is nagy lépés volt, amikor a XX. század elején fekete-fehérből, szűrők használatával színes hatású filmeket készítettek. Következő lépés a ténylegesen színes kockák 1917-ben az Amerikai Egyesült Államokban. Mivel a további fejlődés erősen kötődött a színes fotótechnika változásához, meglehetősen szerteágazó irányú (nem voltak szabványok, piaci verseny annál inkább), a lényeg azonban az, hogy egyre nagyobb fényérzékenységű és jobb minőségű nyersanyagok kerültek a piacra.

A Technicolor cég 1930-ra dolgozta ki a három alapszín, illetve a keverésükkel létrehozott többi színnel készíthető film gyártási lehetőségét. A fejlesztés Walt Disney nevéhez fűződik, és a rajzfilmek terén történtek először előrelépések. 1935-ben elkészült a Hiúság vására, de a valódi premier 1937-ben a Hófehérke és a hét törpe Disney-klasszikus volt, már színesben. Magyarországon az 1932-ben bemutatott Bogárorfeum (Kató-Kiszly István rendezte) kiszínezett hátterű felvétele után az első teljesen színes magyar rajzfilm Macskássy Gyula A kiskakas gyémánt félkrajcárja 1951-ből.

De maradjunk a játékfilmeknél! Az első magyar még fekete-fehérben 1901-ben készült, de a mozikban már a harmincas évek közepe óta lehetett főleg amerikai színes produkciókat látni, illetve a műsor előtti reklámblokkokban szép számmal szerepeltek magyar gyártású egy-két percesek is, többnyire Macskássy Gyula műhelyéből. A játékfilmek terén Radványi Géza számított úttörőnek, aki stábjával 1941-ben a Beszélő köntös (főszerepben Jávor Pál) három jelenetét, mintegy tíz percnyi anyagot színesben forgatott le. Sajnos ez még nem volt tartós, színei visszahozhatatlanul kifakultak. Operatőre, Hegyi Barnabás ezen a filmen próbálta ki a technikát, így volt már némi tapasztalata a Lúdas Matyi fotografálásakor. Ezt megelőzően is voltak próbafelvételek, például egy rövid híradás 1938-ból, amely a budapesti eukharisztikus kongresszus eseményeit foglalta össze, vagy az 1949. május 1-jei eseményekről.

Ekkor itthon még nem létezett megfelelő labor, berendezés, szakember, akinek a color technikához megfelelő tapasztalata lett volna. Nem csoda, hogy az első teljes hosszában színes magyar játékfilm tulajdonképpen hosszú ideig fekete-fehér volt, miután színeit elvesztette. Szerencsére a restaurátoroknak köszönhetően ma már újra színesben élvezhetjük Fazekas Mihály híres elbeszélő költeményének történetét az ekkor felfedezett, Matyit alakító Soós Imre játékában. A bemutató díszelőadásra 1950. február 27-én a budapesti Városi Színházban került sor, majd a következő napokon a főváros további 12 filmszínházában levetítették. Jelentősége jobban látható, ha megértjük, hogy a Rákosi-korszak első éveiről van szó, amikor a magyar filmgyártást államosították, és bizonyítani akartak egy korszerű, szórakoztató, ugyanakkor „népnevelő” jellegű magyar filmmel. A gyártásban a legjobbak, legtapasztaltabbak vehettek részt.

„A rendező, Nádasdy Kálmán nagy sikerű színházi ember volt, Kodály barátja, s ő rendezte a magyar hangosfilm egyik legnagyobb produkcióját, a Gül Babát is (1940). A Filmpolitikai Bizottság (a párt filmes csúcsszerve) tehát nem egy lelkes pártemberre bízta ezt a feladatot, hanem egy rutinos, öreg rókára. Nádasdy pontosan tudta, kiket választ a feladatra. Vagy jól bevált, jól kipróbált régi színészek játszanak ebben a filmben, vagy az egészen fiatal nagy tehetségek, mint a két főszereplő: Soós Imre és Horváth Teri. Hegyi Barnabás a korszak legnagyobb operatőre volt Eiben István mellett, és a színes technikában csak neki volt tapasztalata. Nádasdy segédje Ranódy László volt, aki szintén a 30-as évek végétől ott volt a filmgyártásban, s később a klasszikusok avatott tolmácsolójaként, az egyik legjobb színészvezetőként emlegették (Légy jó mindhalálig, Árvácska). A fővilágosító Bolykovszki Béla is fogalom volt a szakmában. Természetesek, frissek és erősek a színészek, látszik az, hogy jól megírták szerepeiket, az idősebb színészek: Kiss Manyi, Solthy György, Balázs Samu vagy Misoga László játékán is érződik, hogy örömmel él a figurában, függetlenül attól, hogy annak ideológiája történetesen egybeesik a proletárdiktatúráéval. A Lúdas Matyinak példátlan sikere volt, az 1961-es felújítással együtt öt millióan látták. Csak a Latabárok Mágnás Miskája volt sikeresebb” – mesélte egy interjúban a felújítás vezetője, Fazekas Eszter. A különböző szerepekben a magyar színjátszás olyan nagyságai tűntek fel, mint Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Görbe János. Unikális alkotás olyan értelemben is, hogy a jeleneteket természetes közegben, például Dabas környékén fotografálták, páratlan nagy számú (kb. hatszáz) statisztával (döbrögi vásár), reform korabeli ruhákkal, korábban nem alkalmazott sminkelési és világítási technikákkal. Újdonság volt a műteremhez szokott és gyorsan legyártott magyar filmekhez képest. „Ezt megelőzően a filmgyártás ipari termelés volt. Persze voltak azért szép kivételek, mint a Valahol Európában, a Szőts-filmek: az Emberek a havason, az Ének a búzamezőkről vagy a Talpalatnyi föld, de nem ez volt az általános.” (Fazekas Eszter)

soos-imre-ludas-matyiSoós Imre helybeliekkel a Lúdas Matyi forgatásakor (Dömsöd, 1949)

Az újdonságok számos addig nem tapasztalt problémát okoztak, például az erős napfényben is kellett világítást alkalmazni, mert az árnyékok korrigálhatatlanul viselkedtek a nyersanyagon, vagy a nagy erősségű lámpák miatt a vacsorajelenetben a gyertyák elolvadtak a hőtől. Külön „színnaplót” vezettek, hogy tartani tudják a megfelelő színharmóniákat a smink, a díszletek és a jelmezek között, hiszen több ezer szűrőt alkalmaztak.

A rengeteg munka ellenére a nem túl jó minőségű, kísérleti nyersanyag, már két évvel a készítése után elvesztette színeit, hangjai pedig eltorzultak. A nitro-negatív színtartósságára a belga Gevaert vállalat csak egy év garanciát vállalt. 1961-ben újra kellett szinkronizálni, hogy lehessen forgalmazni, így a főhős Lúdas Matyi sokáig Csíkos Gábor hangján szólalt meg Soós Imre helyett. Amikor a Magyar Nemzeti Filmarchívum 2004-ben a filmet 35 millió forintos költséggel felújította, az eredeti hangot is feljavították, és az eredeti színeket erősítették fel digitális technikával, helyenként a munkát manuálisan, kockánként kellett elvégezni. A felújítás vezetője, Fazekas Eszter egy interjúban több kulisszatitkot is megosztott, innen tudjuk, hogy a restaurálás sikere annak is köszönhető, hogy a filmről készült egy színes kópia 1982-ben, amivel a kifakult nitro-negatívot összehasonlítva próbálták a helyreállítást elvégezni. A restaurált változatot 2004. december 25-én mutatták be újra a nagyközönségnek az M1 csatornán. Az elnyomó uraságon győzedelmeskedő, leleményes népi hős történetét számos országban vetítették nagy sikerrel.

SzaSzi

Forrrások: filmtett.rofilmhistory.gportal.hu, cultura.humult-kor.huwikiwand.com

A második kép a Fortepan gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője / tulajdonosa. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található: FOTO:FORTEPAN/NEMZETES FERENC.

2020.02.27