Fischer Mór 1799. március 25-én született Tatán. A Bercsényi utca 1. szám alatt található szülőháza, melyen ma emléktáblája látható. 1824-ben vette át a tatai majolikagyárat Schlögl János Györgytől, s a ház melletti földszintes épületben alakítottak ki helyet az égetőkemencéknek. Herenden 1826-ban telepedett le Stingl Vince, aki kőedénygyártással kísérletezett. Telephelyként azért ezt a települést választotta, mert a közelben megtalálható volt minden alapanyag: kövérföld, homok, fa, víz, agyag. Viszont tőkében nagy hiánya volt, ezért társult az anyagi forrást biztosító Fischer Mórral, aki egy évvel később egyedüli tulajdonosa lett a gyárnak, fejlesztéseivel pedig sikerült megalapoznia a hírnevét.

A gyár termékeit az 1842-es Első Magyar Iparmű Kiállításon mutatták be, ahol Kossuth Lajos is méltatta a porcelánokat. Még ebben az évben el is nyerte a „császári, királyi kiváltságos porcelángyári” címet. 1843-ban tűzvész pusztított a gyárban, de szerencsére sikerült túlélni, és az az évi országos kiállításon aranyérmet nyertek.

Az 1850-es évekkel köszöntött be a gyár virágkora, melyet az 1851-es londoni világkiállítás alapozott meg. A világhírű Kristály Palotában láthatta először a világ a termékeiket. Viktória angol királynő itt rendelte meg a kínai hatásra készült lepkés virágos készletet, amely „Queen Victoria” néven ma is a gyár állandóan készített terméke. Ezután az 1853-as New York-i, illetve az 1855-ös Párizsi Világkiállításon is bemutatkoztak. Ennek köszönhetően a megrendelők között tudhatták az európai uralkodóházak tagjait: Eugénia francia császárnét, II. Sándor orosz cárt, Ferenc Józsefet, valamint a Rotschildek, Esterházyak és Apponyi családok is a megrendelőik között voltak, ma mintakollekciók őrzik a nevüket.

1866-ban Ferenc József magyar király nemességet és családi címert adományozott Fischer Mórnak, és ezzel a Ferenc József rend lovagja is lett. Az 1867-es Párizsi Világkiállításon ezüstérmet nyertek, Fischer Mór pedig megkapta a francia becsületrend kitüntetését. 1870. május 4-én Ferenc József a „farkasházi” nemesi előnevet adományozta Fischernek, feleségének, Salzer Máriának, valamint hét fiú- és három leánygyermekének. A gyár felvirágzásának aztán az 1870-es évek gazdasági válsága vetett véget.

Az 1870-es években az európai gyárak a szénfűtésű kemencék, matricák, sablonok, más technikai újítások alkalmazásával korszerű tömegtermelésre tértek át. A herendi gyár maradt a jól bevált, klasszikus manufakturális színvonalon. Mindezek a változások feszültséget okoztak Fischer Mór és gyermekei között is. 1872-ben a Herendi Porcelángyár megkapta az udvari szállító rangot, két évvel később azonban Fischer átadta a gyár vezetését fiainak, akik tömegtermelésre tértek át. A gyár ismét a csőd szélére jutott. 1876-ban Fischer Mór Tatára vonult vissza, és festőműhelyt alapított. Itt halt meg 1880. február 15-én. Sírja a tatai izraelita temetőben található.

1884-ben az adósságok miatt gróf Széchenyi Pál miniszter és Matlekovics államtitkár közreműködésével a gyárat államosították. 12 évi adómentesség és kamatmentes kölcsön juttatása mellett még ugyanezen évben eladták a Herendi Porcelángyár Rt. néven alakult társaságnak. 1895-ben maga az állam ajánlotta fel Fischer Mór unokájának, Farkasházy Jenő a 80 ezer forintot érő gyár megvételét 5 ezer forintért. Farkasházy képzett keramikus volt, felismerte, hogy nagyapja művészi törekvései helyesek voltak, ezért visszatért az 1850-76 között jellemző ó-meisseni, keleti, bécsi, sevres-i modorban készült Herendi darabok gyártásához.

Festetics-kastélyegyüttes – kastélymúzeum: Herendi kiállítás

1944-ben a gyárat hadiüzemmé nyilvánították, és katonai parancsnokság irányítása alá került. 1947-ben államosították, Poór Imre került a gyár élére. 1950-től szocialista tervgazdálkodást kezdtek el, 1956-ban forradalmi munkástanács alakult meg az üzemben. 1980-ig korszerűsítéseket végeztek. 1971-ben a régi fatüzelésű kemencét gáztüzelésűre alakították át. 100 fős festészet, fehéráru gyártócsarnok, gipszforma tároló, üzemi étterem, szakmunkástanulóknak diákszálló, karbantartó műhelyek, irodák, porcelánbolt raktár, masszaüzem került kialakításra. 1981-ben részt vettek a HUNGEXPO kiállításon, ahol a gyár jelentős megrendelést kapott az arab országoktól.

1986-ra már 40 országba exportált a vállalat. 1990-től új üzemmel gyarapodott, megalakult a Herendi Majolikagyár, az egykori szénbánya épületeinek és lakótelepének hasznosításával. 1993-ban a részvények 75%-át a dolgozók vásárolták meg. Ők határozták el, hogy egy olyan új közösségi épületet emelnek az üzem mellett, amely bemutatja a porcelángyártás főbb folyamatait, így született meg a Porcelánium épületegyüttese. Azóta a gyár folyamatosan fejlődik, és minden évben gyönyörű újdonságokat állítanak elő.

Felvirágoztatója nevét Herenden ma a Fischer Mór Porcelánipari Szakiskola viseli.

Nagy Mária

Forrás: herend.com, mazsike.hu, Sikota Győző: Herend porcelánművészete.Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 1984.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.