3428

Legends – Beépülve

Tévésorozatok – 14. rész

Legenda: a beépített (CIA-, FBI- és egyéb) ügynök kreált személyazonossága. Ez a kiindulópont és egyben a végpont is. Na meg az a 10 részes tévésorozat, amely Robert Littell igazán faintos kémregényének megerőszakolt, lebutított, más irányba terelt feldolgozása azzal a Sean Bean-nel a főszerepben, aki a „DontKillSeanBean-mozgalomnak” köszönhetően ezúttal életben marad. Hopp, elárultam egy titkot? Lesz ez még cifrább is.

Az úgy volt, illetve úgy lehetett (találgatni fogok, de nem kell kijavítani), hogy Howard Gordon producer-író ráakadt Robert Littell Legendák című nívós kémregényére, amelynek brutálisan egyszerű és mégis brutálisan erős alapjai miatt pénzt szimatolt. Ám a könyv történetét (egy) nem nagyon lehetett volna tévévásznon megvalósítani a hagyományos keretek (technikai és dramaturgiai) között, és (kettő) nem is működött volna úgy, ahogyan egy mai, akció-drámai sorozatnak működnie és hatnia kell. Ezért – talán szövetkezvén magával Littell-lel, talán csak ellenszolgáltatások fejében felhasználván a nevét – megfogta az alaptörténetet, és a fő karakter köré alternatív Jack Bauer-sztorit kanyarított amolyan 24 kistesós változatban. Még jó, hogy a címe nem 10 lett (ennyi részből áll a sorozat), vagy mondjuk 4 (ennyi legendát „használt” Bean figurája).

De félre a pocskondiázással, mert a Legends tulajdonképpen élvezhető, izgulható és rejtélyes thriller-sorozat. Nekem a bajom a gyökerekből indul, pontosabban fordítva, mert ezúttal farkától bűzlik a hal. Az alapanyag fejénél az az amerikai Robert Littell áll, aki már jócskán túl van élete delén, hiszen 1935-ben látta meg a napvilágot. A New York-i Brooklyn-ban született, zsidó családban (orosz zsidó leszármazottként), 1956-os diplomaszerzése után 4 évet töltött az Amerikai Haditengerészetnél (navigátor, tengeralattjáró-elhárító és kommunikációs tiszt), majd ezután újságíróként (külföldi tudósító) dolgozott a Newsweek-nek a hidegháború ideje alatt. 1973-ban kezdett fikciós regényeket írni, s rögtön az első könyvével díjat nyert. Korábbi „munkatapasztalataiból” kiindulva kémtörténetekre specializálta magát, amelyek gyakran a CIA és a Szovjetunió kapcsolatát boncolgatják: 2013-ig 18 könyve jelent meg, a Legendák (Legends) 2005-ben, tizenharmadik fikciójaként látott napvilágot.

Világszerte ismertté 2005-ös, A Cég: A CIA regénye című kötetével vált, amelyből 2 évvel később hatrészes, Golden Globe- és Primetime Emmy-díjakra jelölt tévésorozat készült Chris O’Donnell, Alfred Molina és Michael Keaton játékával. A Legends-ből megjelenése után 1 évvel kreáltak 10 epizódos miniszériát a rendkívül karakteres (sokszor „halandó”, ám most mégsem) Sean Bean főszereplésével, s annak ellenére, hogy Littell konzultánsként közre is működött a produkcióban, a tévésorozatnak 4-5 karakternéven, valamint az alaptörténet legbelső magján (a beépült CIA-ügynököknek álcaszemélyiségei vannak) kívül a világon semmi köze a regényhez. Ez valahol a könyv dicsérete is, hiszen a történet annyira szerteágazó, mélyre hatoló és több síkon megszerkesztett, hogy igazán nehéz lett volna hűségesen filmre vinni, így azonban szánalmas Littell-t a stáblista kitüntetett helyén szerepeltetni, mert ez véleményem szerint (a szerzőn és a díjnyertes regényen túl) közel áll a rajongók megcsúfolásához.

Mindegy, most már csak a sorozatról. A projektet a TNT tévécsatorna karolta fel Howard Gordon (24, Homeland), Jeffrey Nachmanoff (Hostages) és Mark Bomback (ki)fejlesztésével, s mivel a show-t sikeresnek ítélték meg, 2014 decemberében bejelentettek egy szintén 10 részes, második évadot a tervezetből. A Legends története bár tényleg rejtélyekkel terhes, tulajdonképpen pofonegyszerű: Martin Odum (Sean Bean) FBI-ügynök szakmája és a hárombetűs szervezet egyik legjobb mestere az álcázott személyiségű beépülések terén. Vérbeli titkosügynök, aki azonban mostanában mentálisan egy kissé ingatag állapotban van, ezért pszichológiai elemzés (jellemzés) készült róla, mely szerint jelenleg veszélyes lenne újabb akcióba dobni. Utolsó ügyéből hazafelé tartván észreveszi, hogy valaki követi és figyeli őt, s nem sokat tétovázik, el is csípi az ismeretlent. Aki a legnagyobb meglepetésére azonban nem rosszat, hanem „jót” akar neki: közli vele, hogy Martin Odum is csak egy legenda, nem ez a valódi személyisége, és az élete veszélyben forog.

A sorozat innentől két szálat futtat, ahol az utóbbi a rejtélyesebb és izgalmasabb. A felszínen Martin újabb fedőszemélyt kívánó akciókba kénytelen belemászni „társa”, Crystal McGuire (Ali Larter a Hősökből) mellett főnökük, Nelson Gates-nek (Steve Harris) köszönhetően, ám a felszín alatt egyre kíváncsibb, mégis miről beszélhetett neki az ismeretlen, akit egy metróállomáson a szeme előtt gyilkolnak meg. S miután utóbbiról felvétel is készül, egy másik ügynök, Tony Rice (Morris ChestnutJackie nővér, Amerikai Horror Story) a belső ügyosztályról Martin nyomába ered (később aztán csatlakozik a csoporthoz egy nagyobb lélegzetvételű ügy miatt). Szóval Martin Odum – aki Lincoln Dittman-ként, Dante Auerbach-ként és Sebastian Egan-ként sodródik egyik megbízásból a másikba – a maga szakállára, titokban nyomozni kezd titokzatos (és halott) „segítőtársa” után, hogy saját kilétét tekintve csakhamar körvonalazódni kezdjen előtte egy óriási összeesküvés, amelyben nemhogy a főnöke, de még saját felesége, Sonya (Amber Valletta) is érintett.

Tovább nem fűzöm a sztorit. Ami a Legends kritikai eredményeit illeti, a nézők annyira nem rajongtak érte, amely indokolná a második évadot: 2 és fél millióval indított, a záró részt viszont már csak 1 millióan nézték; az IMDB-n a cikk megírásakor 7,7 az átlaga, igaz, csupán alig több, mint 6 ezren szavaztak ez idáig. Viszont, ami szerintem a leginkább visszaadja az igazságot (bár ne felejtsük, véleményről van szó, azaz abszolút igazság nem létezhet), az a Rotten Tomatoes vélekedése, amely szerint „a Legends híján van az eredetiségnek, a sorozat nézhetőségének egyedül Sean Bean alakítása az oka”. No igen, valószínűleg jórészt a Bean-rajongók tartják a víz fölött a csónakot, mert azt tényleg el kell ismerni, kevés karakteresebb arcot, orgánumot, testfelépítést és igazi képernyős jelenlétet ismerünk rajta kívül. Nem véletlen, hogy a TNT csatorna is gyakorlatilag kizárólag őrá alapozta a promóciós reklámkampányát: #DontKillSeanBean hashtag-ű plakátokkal és pólókkal próbáltak hírverést csinálni a 2014-es San Diego Comic Con kezdetétől, s az idea aztán vírus módjára és sebességgel öntötte el egész Amerikát – Howard Gordon showrunner is twittelt olyan képeket, amelyeken Kiefer „Jack Bauer” Sutherland, George „Trónok harca” R.R. Martin, valamint maga Sean Bean is ilyen pólókban mutogatja magát. Egy kis finomság arról a Funny Or Die honlapján, hogy Sean nem érti azt a jelenetet, amelyben neki nem kell meghalnia. LOL.

A sorozat koncepciója kettős irányultságú, és emiatt helyenként eléggé erősen a széttagoltság érzése lehet úrrá a nézőn: hol epizodikus részek követik egymást, hol pedig az összefüggő, Martin Odum identitását kutató cselekményvonal érvényesül. Ezzel olyan nagy baj nem lenne, sok hasonló projekt építkezik így, csakhogy a Legends esetében megvan az a hátrány, (amely a másik oldalról persze előny), hogy a különböző Legendák miatt tényleg mintha szakadozna a ritmus, és kitűnne a képkockák mögül az összesen 10 különböző író. A sorozat másik ejnye-bejnyéje részemről az a „futtában kidolgozottság”, amely a nyomozás leegyszerűsített menetére vonatkozik. Persze, nem egyedi jelenség ez sem, sőt, de akkor is túlontúl egyszerű megoldások, nyomhoz jutások, becserkészések mentén folyik a cselekmény, amely nálam az élvezeti értéket passzírozza lefelé. Sean Bean tényleg hihetetlenül eggyé vált a karakterével, ő vitte a hátán (a mozdulataiban, a mimikájában, a mondataiban, az érzelmeiben) az egész szériát – ha valami miatt, hát miatta lesz második évada a sorozatnak. A tervezett folytatás 2015 augusztusában rajtol, kíváncsi vagyok, milyen szálon indulnak majd tovább (elvégre az első 10 rész lezárta a Marton Odum-kivagyiság fonalát). Egy biztos, szívesen megnézek még néhány Legendát, amelyben Sean Bean rendíthetetlen alakja feszül.

Eredeti cím: Legends
Műfaj: thriller, dráma
Forgalmazó tévécsatorna: TNT
Amerikai adásba kerülés: 2014-
Eddigi évadok száma: 1
Eddigi részek száma összesen: 10

Szilvási Krisztián

Tévésorozatok korábbi cikkei:

- 1. rész: Befutó (Luck)
- 2. rész: Jim szerint a világ (According to Jim)
- 3. rész: Gyilkosság (The killing)
- 4. rész: Sikersorozat (Episodes)
- 5. rész: The Walking Dead
- 6. rész: Amerikai Horror Story (American Horror Story)
- 7. rész: Helix
- 8. rész: Gyilkos hajsza (The Following)
- 9. rész: Bates Motel: Psycho a kezdetektől (Bates Motel)
- 10. rész: Hannibal
- 11. rész: Orphan Black
- 12. rész: Hemlock Grove
- 13. rész: A törvény nevében

2015.01.14