Jonathan Pryce (A két pápa) – Berente Erika

A két pápa iránt érdeklődő, ám az amerikai filmipar történéseiben járatlan néző talán egyszerűen az elképesztő fizikai hasonlóságnak tudja be, hogy Ferenc pápa szerepét Jonathan Pryce-ra bízta a rendező. Az ovális arcforma, a tar fej, a kissé hajlott testtartás azonban édeskevés az Oscarhoz. Az Infiniti autómárka arcaként elhíresült színész hosszú utat járt be odáig, hogy ezt a szerepet megkaphatta és esélyessé válhatott. Színpadon, televízióban és mozifilmek sokaságában bizonyította be, hogy képes hitelesen eljátszani bármilyen karaktert, bármilyen témájú filmben. Emlékezetes szerepeket kapott például a Roninban, a Brazil című filmben, a Stigmatában; Perónt alakította az Evitában, High Sparrow-t a Trónok harcában. Neve ott szerepel a számunkra oly kedves, Dragomán György regényéből készült Fehér király stáblistáján is. Ferenc pápa alakját hozni számára hálás szerep volt, hiszen egy rokonszenves, derűs karaktert kellett megelevenítenie. Ugyanakkor a színésznek ilyenkor el kell kerülnie, hogy sablonokkal, bevált, de éppen ezért megkopott színészi eszközökkel éljen – Pryce-nak ez jól láthatóan sikerült. Meggyőzően adta vissza a karakterre jellemző humorérzéket és életörömet. Ugyanakkor képes volt arra is, hogy a két pápa között folyó eszmecserék során arca ellenérzést, tűnődést, fájdalmat, vagy éppen gyötrődést fejezzen ki – ahogy az adott helyzet megkívánta. Alakítása nem mindennapi teljesítmény. Olyannyira, hogy a jelöltek közé került, annak ellenére, hogy a pápa fiatalkori szerepét nem ő, hanem Juan Minujín, az ifjú argentin színész játszotta. Legyen övé a díj, kiérdemelte!

Adam Driver (Házassági történet) – Berente Erika

Adam Driver Oscar-jelölése nem lepi meg a mozirajongókat. Hősünk egy fura figura, szokatlan életúttal: volt komisz kölyök, lázadó tini, porszívóügynök, tengerészgyalogos és nagy sokára a Juilliard színészképző hallgatója. A 2010-es évek elejére több nagy rendező felfedezte magának, de az ismertséget a Csajok című sorozat hozta meg neki. Később nagy meglepetésként Kylo Rentként, a gonoszok fekete maszkos vezetőjeként találkozhattunk vele. Adam Driver excentrikus személyiségként erősen válogat a felkínált szerepek között, csak azokat vállalja el, amelyekben komoly kihívást lát. Nyilván így érezte ezt a Házassági történet férfi főhősének, Charlie karakterének kapcsán is. Charlie sikeres színházi rendező, akinek házassága romokban hever. A pár a békés válás ígéretétől hamar eljut a bíróságig. A jogszabályoknak való kiszolgáltatottság, a vagyonmegosztással és a gyermek felügyeleti jogával kapcsolatos procedúra felőrli a férfi idegrendszerét. Charlie-t a film elején rendszerető, tántoríthatatlan, önellátó, nyugtalan, versengő, könnyen elérzékenyülő férfiként ismerjük meg, aki imád apa lenni. Ő az, aki a „nem vagyok nem nős” állapotból eljut odáig, hogy végső kétségbeesésében felesége arcába vágja: „Minden reggel azzal a vággyal ébredek, hogy halott vagy!” A peres felek között azonban ott van még az együtt töltött évek emlékének laza fonadéka, ez segíti át őket a legnehezebb pillanatokon. A film katartikus jelenete, mikor apa és fia együtt olvas – s utána jön a feloldozás. Adam Driver remekelt, legyen övé a díj!

Antonio Banderas (Fájdalom és dicsőség) – Szilvási Krisztián

Érdekes módon annak ellenére, hogy Antonio Banderas látszólag már túl van filmes karrierje csúcsán, az elmúlt években talán foglalkoztatottabb, mint valaha. Ráadásul 2019-2020 végre elhozta számára a legnagyobb kritikai elismeréseket a Fájdalom és dicsőségnek köszönhetően. Újra visszatért felfedezőjéhez és mentorához, Pedro Almodóvarhoz: ez már a nyolcadik közös filmjük (1982-1990 között ötöt, majd 5-6 évente egyet-egyet készítettek együtt), és a kissé elmélkedő, kissé lelkének mélyén bolyongó, kissé pedig értékválsággal birkózó, „visszavonult” filmrendezőről szóló történetben nyújtott alakításával Banderas elnyerte a cannes-i filmfesztivál színész-díját, Európa legjobb színésze lett, valamint a Golden Globe-on is jelölésig jutott. Most pedig az Oscarért nyúl erőteljesen, amely mindenre feltehetné a koronát. S hogy nem érdemtelenül jár ki számára, az ott van teljességgel a vélt-valós egészségügyi problémákkal „akadályozott”, egykori (dics)fényét túlzott szubjektummal átértékelő, emberi kapcsolataiban gátlásokkal küzdő Salvador Mallo minden fizikai és pszichés keretek közé szorított mozdulatában, tekintetében. A karaktert az idén 60. életévét betöltő spanyol színész olyan tétova másokra utaltsággal, saját világában (főleg a heroint szipkázó pillanataiban) elmerülő passzivitással, valamint gyermekkori múltjába visszavágyó naivitással éli meg, hogy egyszerre öröm és fájdalom nézni. Banderas színészi játékénak ez a legmagasabb fokú szintézise kétségkívül aranyszobrot érdemel.

Joaquin Phoenix (Joker) – Ősze Mária

Joggal merülhet fel az a kérdés, van-e értelme Jack Nicholson és Heath Ledger emblematikus Jokerei után újabb színésznek próbálkoznia ezzel az ördögi karakterrel. A Joker című film megtekintése után a válasz egyértelmű: igen, ha egy olyan elementáris tehetségű, hibázni képtelen színész, mint Joaquin Phoenix nyújt valódi filmtörténeti alakítást; olyan mesteri és szívbemarkoló az ábrázolás, hogy Phoenix-Joker sokáig el fogja kísérni a nézőket. Nem véletlen, hogy a 2000-es évek egyik legjelentősebb színészét immáron negyedik alkalommal jelölték Oscar-díjra Arthur Fleck, a későbbi Joker megformálásáért. Hónapokig kellett győzködni Phoenixet, de végül vállalta a feladatot. Csodálatra méltó, ahogy egy kétdimenziós képregény figura helyett hús-vér embert alakít a mozivásznon. A film alkotói Joker eredettörténetét álmodták meg. Arthur Fleck megformálásához azonban rendkívül mélyre kellett mennie a színésznek. Csontsovánnyá fogyott, egy kiszolgáltatott, többszörösen megalázott, depresszióval, hallucinációkkal küzdő, a szociális rendszerből a társadalom peremére sodort beteg embert még a média is csak kihasználja. A senki gyilkosságai révén azonban tömegek mintaképévé, igazi tömegvezérré válik, és ezáltal a senki úgy érezheti, hogy valakivé vált. Ezt a félelmetes utat járja be a nagyszerű színész. Számomra nem kérdéses, hogy Joaquin Phoenixnek ezért az alakításáért kell az Oscar-díjat megkapnia!

Leonardo DiCaprio (Volt egyszer egy... Hollywood) – Ősze Mária

Leonardo DiCaprio A visszatérő című filmben nyújtott alakításáért 2016-ban elnyert Oscar-díja óta nem forgatott. Quentin Tarantino Volt egyszer egy... Hollywood című nagyszabású filmjének főszerepében tért vissza a mozivászonra, Rick Dalton megformálásáért pedig immáron hatodik színészi nominálását söpörte be. Teljesen jogosan! Tarantino olyan szerepet írt a számára, amelyben sokoldalúságát igazán megmutathatja. Remekül ábrázolja a karrierjét zsákutcának érző, színészi pályáján egyre lejjebb csúszó, saját árnyaival küzdő Rick Dalton kétségbeesését. Pazar a DiCaprio által kitalált jelenet is, amelynek ötlete eredetileg nem tetszett a rendezőnek, de miután a színész megcsinálta, mégis benne hagyta a filmben: Rick forgatás közben elfelejti szövegét, ezért a szünetben lakókocsijában dührohamot kap. Dalton színészi munkásságának stációi pedig remek lehetőséget nyújtanak DiCaprionak arra, hogy mikroalakításai révén lássuk, egyaránt képes eljátszani a 60-as évek stílusában forgatott western sorozatok pozitív és gonosz hőseit, például remekül átvette a korszak színészeinek klasszikus nézését, akár dalra is fakad és táncikál, de kalandfilm hősnek sem utolsó. Újabb Oscar-díjra méltó komplex alakítás!

Játsszanak hát velünk: Találjuk ki együtt! – Oscart nekik!

Oscar 2020 cikksorozatunk korábbi cikkei:
1. rész: Oscar 2020 – Ki lesz a legjobb női mellékszereplő?
2. rész: Oscar 2020 – Ki lesz a legjobb férfi mellékszereplő?
3. rész: Oscar 2020 – Ki lesz a legjobb női főszereplő?

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.