Kathy Bates (Richard Jewell balladája) – Szilvási Krisztián

Az nem meglepetés, hogy Clint Eastwood szinte képtelen mellényúlni. A Richard Jewell balladája már megint egy „másfajta” film a kezei közül (ennek ő igazi mestere), amely egyszerre, egymást támogatva épít a történetre és a színészi játékra. A biztonsági őrként dolgozó címszereplő az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékok alatt fedezett fel egy szabadtéri koncerten pad alá dugott hátizsákban csőbombákat, s ezzel – bár volt egy halálos áldozat és 100-nál is több sérült – emberek tucatjainak életét mentette meg. Hősként ünnepelték, ám az FBI elgondolása szerint pontosan ráillett a magányos robbantó profilja, így ő lett az első számú gyanúsított… Kathy Bates alakítja a kissé együgyűnek, sőt némileg még talán szellemileg „akadályozottnak” is tűnő Jewell anyját, akinek 34 éves fia még mindig vele lakik. A gondoskodó és büszke édesanya szerepe, aki az események során naiv és kétségbeesett tekintettel és tehetetlen tipródással követi a meghurcolást, csupán egy szűk mezsgyét engedélyez a színészi játéknak, a 4-szeres jelölt és 1-szeres Oscar-nyertes Bates nagyságának köszönhetően mégis képes előrelépni a partvonal mellől. Abban a briliáns jelenetében, amikor a sajtó nyilvánossága előtt beszél a fiáról, értetlenkedik az FBI nyomozása miatt, és kéri az elnököt, segítsen nekik, nemcsak szem nem marad szárazon, hanem egyszersmind totális igazolást nyer Jewell ártatlansága is. Egy ilyen, kulcsmomentummá váló teljesítményre csakis a legnagyobbak képesek, így nem lehet kétséges, kinek jár igazán az aranyszobrocska.

Margot Robbie (Botrány) – Ősze Mária

Margot Robbie már nemcsak Hollywood ügyeletes üdvöskéje, hanem káprázatos színésznő, aki olyan erős kisugárzással ragyog a mozivásznon, mint kevesek. Idén másodszor jelölték Oscar-díjra a Botrány című filmben nyújtott alakításáért. Jay Roach rendező valós történetet mesélt el: 2016-ban Gretchen Carlson műsorvezető szexuális zaklatással vádolta meg a Fox News, az amerikai konzervatív hírcsatorna mindenható vezetőjét, Roger Ailes-t. A mozi eredeti angol címe Bombshell, ami kettős jelentéssel bír: egyrészt utal arra, hogy a Fox Newsnál kizárólag bombázók kerülhettek tévéképernyőre, másrészt pedig arra, hogy Carlson vádjai nyomán valódi bomba robbant Amerikában. Margot Robbie azonban fiktív karaktert, egy Kayla Pospisil nevezetű naiv, ámde végtelenül ambiciózus, képernyőre vágyó tévés szerkesztőt játszik. E szereplő révén mutatják be az alkotók, hogyan vadászta le Ailes a törekvő fiatal lányokat. Ebből fakad, hogy annak ellenére, hogy a színésznő csak mellékszerepet alakít, a karakterábrázolás során mégis lehetősége volt egy teljes érzelmi ív megmutatására. Fiatal és ártatlan lányként csak úgy ragyog. Alakításának csúcspontja az a jelenet, amelyben Ailes az irodájában csupa szokatlan dolgot kér tőle. Robbie annyira remek a döbbent lány megszemélyesítőjeként, hogy vele együtt érezzük át a megaláztatás, a kiszolgáltatottság gyomorszorító érzését, de ugyanilyen magával ragadó azokon a képkockákon, amikor sírógörcsöt kap, és teljesen összeomolva elmeséli, hogyan engedett a nyomásnak. Egy ilyen tündöklő alakítást csak Oscar-díjjal lehet jutalmazni!

Scarlett Johansson (Jojo Nyuszi) – SzaSzi

Már gyerekszínészként feltűnt, azóta pedig – fiatal kora ellenére – rengeteg filmben bizonyított, sok arcát láthattuk. Hihetetlen, de Oscar-díjat eddig még nem vihetett haza! Most viszont akár kettőt is megszerezhet, hiszen két kategóriában is jelölték. A számára is nagy népszerűséget és hatalmas jövedelmet hozó Bosszúállók-szuperhősfilmjei után a Jojo nyuszi (Jojo Rabbit) a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat hozhatja számára. (A másik jelölést a Házassági történet női főszerepéért kapta.) Ebben a fasizmus- és gyűlöletellenes szatírában a főszereplő kisfiú anyukájaként bohém, egy zsidó kamaszlányt rejtegető, a rendszerre fittyet hányó szerepet alakít. A kiszámíthatatlan történelmi-politikai rendszerben gyermekét egyedül nevelő szülőként mindvégig megingathatatlannak, derűsen optimistának látjuk, s ezzel igazi támasza a kétségek között sodródó Jojonak. Scarlett Johanssontól megszokhattuk a kifejező mimikát, a hangulatok közötti remek váltásokat, a magával ragadó szerepformálást. Csak az a kérdés, hogy az aranyszoborért folytatott derbiben mindkét kezébe jut-e majd a díjakból? Dupla jelölést már 11-en szereztek az Oscar történetében, de még senkinek nem sikerült egyszerre két kategóriát meghódítania. Semmi kétségem, hogy itt ő a „befutó”! És ennek már itt is lenne az ideje…

Florence Pugh (Kisasszonyok) – SzaSzi

Florence Pugh (kiejtése: phjú) még csak 24 éves, a Kisasszonyok az ötödik film, amiben láthatjuk, így ő maga is rendkívül meglepődött, amikor kiderült a jelölése. Ígéretes tehetségére már 2016-ban felfigyeltek a filmkritikusok a Lady Macbeth főszerepében nyújtott alakításáért, azóta is élvezi az állandó tűzkeresztet. Ő az a feltörekvő egyéniség, akinek jól illik akár egy drámai szerep (Lady Macbeth), akár a díjra jelölt filmben látható szeleburdibb, vidámabb karakter. A Kisasszonyok egy Louisa May Alcott regényből készült filmes adaptáció (és ez már az ötödik, tehát a történet nem is annyira ismeretlen), amely az amerikai polgárháború idején magára maradó „kisasszonyok” – anya és négy lánya – hétköznapi küzdelmeiről szól. Florence a makacs és szeles középső testvért, Amy-t játssza, olyan színésznők társaságában, mint Meryl Streep, Emma Watson, Laura Dern vagy Saoirse Ronan (őt a legjobb női főszereplőnek jelölték). Florence ebben a parádés hölgykoszorúban is képes jellegzetes karaktert formálni, remekül színesíti a mindennapi megélhetésért és szabadabb normákért küzdő csapatot. 2020 sokak szerint az ő éve lesz. A világhír számára biztos, de vajon bearanyozhatja-e ezt egy Oscar-szobrocskával?

Laura Dern (Házassági történet) – Berente Erika

Laura Dern figyelemre méltó jelenség. 179 centiméteres magasságával, hibátlan megjelenésével ötvenen túl is magára vonzza a tekintetet. E személyes jegyei predesztinálhatták arra, hogy megkapja Nora Fanshaw ügyvédnő szerepét. Első jelenetében testhez tapadó nadrágban, tökéletes frizurával és sminkkel, piros tűsarkú cipőben, vadító mosollyal jelenik meg. Karakterét vélhetnénk üres fejű szőkeségnek is, de elképesztően jól hozza a Los Angeles-szerte ismert, kíméletlen, rendkívül céltudatos és sikeres ügyvédnő figuráját. Nora „bőrébe bújva” magától értetődő természetességgel vált a mindenkivel szót találó, szinte mézesmázos, az ügyfeleit „dédelgető” tanácsadóból végtelenül udvarias, ám gyémánt keménységű „utcai harcossá” a tárgyalóteremben – ha a helyzet úgy kívánja meg. Sokak számára lehet ismerős ez a figura, de a biztonság kedvéért kissé még túl is játssza, szinte karikírozza a társadalmi ranglétra csúcsán álló, megbecsült, egyben kíméletlen, veszíteni nem tudó ügyvédet, akinek élete a karrierje – mint napjainkban oly sokaknak. Nos, ez utóbbi az, ami miatt neki adnám az Oscar-díjat. Laura Dern még ezt a piciny szerepet is fel tudja használni arra, hogy ráirányítsa a figyelmet egy szerencsétlen társadalmi jelenségre.

Játsszanak hát velünk: Találjuk ki együtt! – Oscart nekik!

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.