314

Mesébe szőtt valóság – Juhász Jenő Csodálatos erdő című könyvének bemutatója

Sulyok Attiláné írása

juhasz-erno-konyvbemutato

Juhász Jenő Csodálatos erdő című könyvének bemutatóját tartottuk január 23-án Ménfőcsanakon, a Bezerédj-kastélyban. Először áttekintettem a szerző életét, majd a kötet keletkezésének körülményeiről Kalotai Árpáddal, a szerző unokájával beszélgettünk. Ezután Kálazyné Ormos Ilona, Mészáros Miklósné, Németh Kálmánné és Varga Anna közreműködésével a könyv bemutatására került sor rövid részletek felolvasásával.

Felidéztük Juhász Jenő néhány háborús versét is Németh Péterné előadásában. A történet „mesébe szőtt valóság”, mely inkább felnőtteknek szól, mély életbölcsességeket, értékes gondolatokat tartalmaz. Mi köti a könyvet Ménfőcsanakhoz? A Ráth-ház, mely 1850 körül épült – Ráth Károly vagyonos gabonakereskedő építtette. A Ráth-család egyike Győr jeles famíliáinak, akik Csanakot választották pihenőhelyül, vagy letelepedtek itt, és szép házakat építettek. Ilyen a Ráth-ház is, amely Ménfőcsanakhoz kapcsolja a könyv szerzőjét és feleségét. Juhászné Ráth Olga családjában olyan neves személyek voltak, mint nagyapja, Ráth Károly történész, levéltáros és apja, Zoltán, aki közgazdász és egyetemi tanár. Rövid, de tartalmas életük kiérdemelte az utókor tiszteletét.

Juhász Jenő családja szívesen időzött nyaranta a Horgas utcában ma is álló házban, és a Reiter-domb oldalában elterülő kertben. Az épület Sárga kastélyként jelenik meg a műben. A kert végén, a dombtetőn állt egy terméskőből épült, fazsindelyes kilátó, amely a győriek kedvelt kirándulóhelye volt, mert onnan pompás kilátás nyílt a környékre.

Először felelevenítettem Juhász Jenő sokszínű életének legfontosabb állomásait. Nagyon tehetséges ember volt: festőművész, grafikus, író, költő, újságíró, jogász és országgyűlési képviselő. 1884-ben született Sátoraljaújhelyen jómódú család gyermekeként. Diákéveit szülővárosában töltötte, érettségi után jogi doktorátust szerzett. Művészeti tanulmányait diákként kezdte, majd Budapesten és külföldön folytatta.

1902 őszén Berlinben jelentkezett az ottani művészakadémiára, ahol 165 pályázó közül egyedüli külföldiként felvételt nyert. Édesapja azonban nem járult hozzá, hogy abbahagyja jogi tanulmányait, és megvonta anyagi támogatását. Az akadémia professzora egy festő barátjához ajánlotta be, aki ingyen vállalta a tanítását, eközben folytatta a jogi tanulmányokat is. 1903-ban, 19 évesen bejutott egy tanulmányfejjel a Műcsarnok őszi tárlatára, ez volt első festőművészi bemutatkozása. Ennek hatására apja hozzájárult ahhoz, hogy művészeti tanulmányait is folytassa, azzal a feltétellel, hogy befejezi a jogi egyetemet. Így került Münchenbe, ahol egy évig Hollósy Simon híres Akadémiájának tagja lett. 1906-ban befejezte a jogi egyetemet, majd jogászként tevékenykedett. 1908 és 1912 között külföldi tanulmányutat tett, melynek állomásai: Párizs, Velence, Milánó, Firenze, Amszterdam, Antwerpen, London, Bécs, Berlin, München, Drezda voltak. 1913-ban Párizsban telepedett le, ahol Blattner Géza műtermében dolgozott.

1914 nyarán Budapesten érte az I. világháború kitörése. A hároméves harctéri szolgálatot jelentős részben az első vonalban, az orosz fronton töltötte. Háborús élményeit rajzokban, vázlatokban örökítette meg. A világháború kegyetlenségéről írta a Levél a táborból és a Takarodó c. verseit, melyeket meghallgattunk.

A háborúban megsebesült, a tiszti kórházba került, ott ismerkedett meg Ráth Olgával, aki önkéntes ápolónői szolgálatot teljesített. 1918-ban megnősült, és festőművész feleségével Budapestre költözött, ahol jogászként, országgyűlési képviselőként és újságíróként tevékenykedett. 1929-ben Győr szabad kir. város tiszteletbeli főügyésze lett.

juhasz-erno-konyvbemutato

Novellái, tanulmányai, szociográfiai értekezései napilapokban, hazai és francia folyóiratokban, versei két kötetben jelentek meg. Természetszeretet és filozofikus alkat jellemezte, amely tükröződik írásaiban. Rendszeresen szerepelt kiállításokon, elsősorban olajfestményekkel. Képein megörökítette a szigetközi árvíz eseményeit. Az ő munkája a Győr visszavétele a töröktől c. festmény is.

1945 után gyakran megfordult felesége ménfőcsanaki ősi otthonában, a Ráth-házban. Bekapcsolódott Győr művészeti életébe, kiállításokon szerepelt. Feleségével együtt számos festménye őrzi Ménfőcsanak régi utcáinak, házainak hangulatát, ezekből láthattunk néhányat a vetítés során. 1957-től 1962-ben bekövetkezett haláláig Visegrádon élt és alkotott. Több gyűjteményes kiállítása volt, pl. 1959-ben a szentendrei Ferenczy Múzeumban önálló tárlata. Műveinek 1999-ben itt, a Bezerédj-kastélyban is volt kiállítása feleségével és a dédunokával, Kalotai Ildikóval együtt, aki Kalotai Zsolt és Melinda lánya. A legutóbbi kiállítását 2009-ben Visegrádon rendezték.

A könyv keletkezésének körülményeiről Kalotai Árpáddal, a szerző unokájával beszélgettem. Elsősorban neki köszönhető, hogy a nagyapa könyvét a kezünkben tarthatjuk. Megtudhattuk, hogyan keletkezett a kézirat. A szerző gyermekei születése után kezdett el egy-egy bogárról történeteket írni. Gyermekkorukban már tudtak róla, hogy a nagyapa nemcsak fest, hanem verseket és novellákat is ír. Évekkel később a padláson kutatva Kalotai Árpád kezébe került ez a regény, de aztán tovább pihent. 2013-ban határozta el, hogy újra elolvassa nagyapja könyvét. Megtalálta azt a változatot, amelyet a Móra Könyvkiadó akkori főszerkesztőjének küldött be elolvasásra a kiadás reményében (1961-ben). Kormos István válaszában elismeréssel írt a regényről, de jelezte, hogy ebben a formában nem adható ki. Átírni viszont nem érdemes, mert azzal elveszítené a történet a báját.

2018-ban jutott el Juhász Jenő kézirata a kiadásig, családi összefogással sikerült megvalósítani ezt, többen is szerepet vállaltak a munka során. Mivel az eredeti gépelt szöveget a sok javítással nehezen lehetett olvasni, ezért Kalotai Árpád a nővérével és a feleségével összefogtak, és digitalizálták a művet. Nagyon ügyeltek arra, hogy semmit se változtassanak az eredeti szövegen, kivéve, mikor kihagyták azt a néhány részletet, amit nagyapja „korszerűsítési szándékkal” toldott bele pl. TSZCS-ről és kis úttörőkről, hiszen ezek kitűntek a sorok közül. Ekkor megszületett a gondolat, hogy családi összefogással ki kellene adni könyv formában, hogy a sok unoka, dédunoka is kezébe vehesse és elolvashassa ezeket az értékes gondolatokat. Turny Zoltán – az egyik dédunoka, aki sok művészi tehetséget örökölve dédszüleitől jelenleg grafikusként dolgozik – vállalta a szöveg tördelését, néhány grafika elkészítését, valamint a könyv tervezését és nyomdai előkészítését. A lektori munka jelentős részét Orsi lánya vállalta. Így került magánkiadásban a nyomdába 2018-ban. Nem csak a család számára jelent értéket, hanem bárkinek, aki kezébe veszi.

A szerző művét elsősorban gyermekeinek, utódainak szánta, élettapasztalatait szerette volna továbbadni a kedves történeteken át. A bogarak viselkedéséhez emberi tulajdonságokat kapcsolt, különböző embertípusokat ábrázol. Megpróbálta a mesevilágba szőtt gondolatait megjeleníteni az életről, elmúlásról, újjászületésről, szerelemről, a jó és rossz tulajdonságokról az olvasók számára. Gyakran előfordul, hogy az írók mesefigurákkal, állatokkal mondatják el mindazokat a gondolatokat, melyeket az olvasóknak szánnak. Nagyapja szerette a természetet, jó megfigyelő volt, ezért eshetett választása a bogárvilágra.

juhasz-erno-konyvbemutato

A könyvbemutató másik felében meghallgattunk néhány részletet a könyvből. Két kis hangya találkozását és kalandjait követhettük nyomon az erdő lakóival. A szerző megfogalmazta a Csodálatos erdő törvényeit: „Éld a magad életét, és ne avatkozz a másokéba!” és „Tanuljatok meg hát csukott szemmel járni!”, mert az igazi szépséget csak így vesszük észre. A legfontosabb azonban, hogy megtaláljuk életünk célját, hiszen „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, mint Tamási Áron írta Ábel a rengetegben c. regényében. Kifejtette gondolatait arról is, mitől leszünk boldogok. Az egyéni érdekeket nézzük, vagy a családot, a közösséget helyezzük előtérbe.

Elhangzott a Sárga kastélyról, azaz a Ráth-házról szóló rész is, mely régóta Ménfőcsanakon, a Horgasban áll. Eközben a vetítés során Juhászné Ráth Olga festményeit, akvarelljeit láthatta a közönség, amelyek régi ménfőcsanaki utcarészleteket mutatnak be. Így sokkal több elképzelésünk lehet arról, milyen volt régen a település, kik és hogyan éltek itt.

A rendezvény végén sikerült bemutatni egy eredeti Juhász Jenő festményt is, melyet 100 évvel ezelőtt festett a fővárosról. Érdekességét az adta, hogy a hátulján leírta a mű keletkezésének körülményeit is.

Úgy gondolom, hogy sikerült méltó emléket állítani Juhász Jenőnek ezzel a könyvvel és a könyvbemutatóval. Örömünkre szolgál, hogy Kalotai Árpád és családja megjelentette ezt a könyvet, és eljöttek Visegrádról Ménfőcsanakra, ott korábban már tartottak egy bemutatót. Ajándékot is hozott a kedves érdeklődőknek, olyan füzeteket, amelyek néhány részletet tartalmaznak a könyvből. Nagyon örültünk, hogy több mint 80 érdeklődő eljött erre a programra!

A fotókon látható „Sárga kastély” Juhászné Ráth Olga festménye (akvarell), az utcarészletet Juhász Jenő festette Visegrádon, a másik festményén pedig Budapest szerepel.

Sulyok Attiláné
Fotók: Kalotai Kira

Források: Juhász Jenő: Csodálatos erdő; Győri Életrajzi Lexikon Győr, 2003.; Salamon Nándor: Kisalföldi Művészeti Lexikon 2012.

2020.01.29