A Hitel megírásának előzménye, hogy Széchenyi 10000 forint hitelt akart felvenni birtokai fejlesztésére, ezért 1828 őszén a bécsi Arnstein és Eskeles bankhoz folyamodott, ezt azonban az osztrák pénzintézet fedezet hiányában elutasította. Széchenyi, aki a bankkal régóta zavartalan kapcsolatban állt és először részesült elutasításban, higgadtan fogadta a tényeket. Ez az epizód adta végül a mű címét is.

Széchenyi István külföldi és hazai utazásainak tapasztalatai ráébresztették a külhoni és a magyar közállapotok közti kulturális, gazdasági különbségekre, és elkezdett külföldön is bevált intézmények életre hívásán munkálkodni. Művét a „Honnunk szebblelkü asszonyinak” ajánlotta, és már a legelején, a Tudnivaló címszó alatt megmagyarázta könyvének címét:

„Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota.”

Sorra vette a magyar mezőgazdaság, kereskedelem égetően fontos kérdéseit, és a jelen állapotnak „tiszta magyar szív” érzésével írott rajza után meglepő biztossággal jelölte ki, hogy mit kell tenni és hol kell a munkának nekikezdeni. Magyarország földrajzi helyzete, a pénzhiány, kereskedői konkurencia, kiviteli vám, fölösleges és káros hatású kormányrendeletek, termelés hiánya, rossz közlekedés, belső fogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, kereskedőbecsület, nemzeti bank, a polgári erények és kötelességek, nemzetiség, művelődés, törvények és politika mind tárgyalás alá kerültek, mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei.

Megállapításai szerint a magyar földbirtokos szegényebb, mint lehetne. A földnek nincs értéke, eladni nem lehet, a bankok nem adnak hitelt. Mindezt akadályozza az ősiség törvénye. További akadály még a jobbágyfelszabadítás hiánya, de ezzel kapcsolatban nem foglalt állást. A jobbágyság intézményének megszűnését Széchenyi örökváltság útján, fokozatosan képzelte el. El kell törölni a dézsmát és a kilencedet. Korszerűsíteni kell a közlekedést, szabályozni kell a folyókat, utakat kell építeni.

Véleménye szerint „hazánk előmenetele és felemelkedése legfőbb gátja mi, tehetősebb nemesek vagyunk”. Ezzel önkritikára, szembenézésre biztatta nemzetét. Ezért tört lándzsát a „kiművelt emberfők” számának növeléséért: „A tudományos emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma”.

Széchenyi újnak és forradalminak számító gondolatai alaposan felkavarták a korabeli közéletet. Markáns közgondolkodás bírálatával és társadalom-reformáló üzenetével az olvasóközönséget erősen megosztotta. Lelkes híveinek tábora mellett ellentábor is kialakult, melynek vezéregyénisége, Dessewffy József A „Hitel” czímü munka taglalatja című művében reagált Széchenyi felvetéseire, lényegében elutasítva őket. A birtokos nemesi érdek és a rendi ellenzékiség álláspontjáról bírálta Széchenyi programját. Dessewffy a Hitelben lefektetett eszméket felforgatónak találta, amelyek nem egyeztethetők össze az ezeréves alkotmánnyal.

Dessewffy könyvére válaszolt Széchenyi 1831-ben a Világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba ’s előítélet eligazítására című művével, melyben Dessewffy véleményét megsemmisítő bírálatban részesítette. A Hitel és a Világ után 1833-ban következett a Stádium, melynek megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte, így Széchenyi külföldön nyomtatta ki. E három mű annyira összetartozik, hogy gyakran együtt szokták őket emlegetni.

2016-ban a Széchenyi Alapítvány adta ki a könyv átdolgozott verzióját. Széchenyi István hagyatéka 2014 óta a Hungarikumok Gyűjtemény része. A Hitel eredeti változata a mai olvasók számára nehezen használható, nagyon régies, szótár nélkül alig értelmezhető, a nehézkes szöveggel kevesek képesek megbirkózni, ezért volt szükség az új kiadásra.

Széchenyi István művének zárásaként a haladásra szólította fel olvasóit: „Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni: valaha mik voltunk, de inkább átnézni: idővel mik lehetünk s mik leendünk. A múlt elesett hatalmunkbúl, a jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; ‒ én azt szeretném hinni: lesz!” A mű zárómondata azóta szállóigévé vált.

„Hitel, Világ és Stádium! ti, három ‒
Nem kézzel írt könyv, mely bölcsel, tanít,
De a lét és nemlét közti határon
Egekbe nyúló hármas pyramid!”
(Arany János: Széchenyi emlékezete)

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, turul.hu, cultura.hu, Oplatka András: Széchenyi István. Budapest : Osiris, 2005.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.