170

Bécsben bemutatják Mozart Così fan tutte című operáját (1790) – ZENE a napon

Ősze Mária írása

mozart-cosi-fan-tutte

230 évvel ezelőtt, 1790. január 26-án mutatták be a bécsi Burgtheater am Michaelerplatz színházban Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) és Lorenzo Da Ponte (1749-1838) harmadik, egyben utolsó közös operáját Così fan tutte, ossia La scuola degli amanti (Mind így csinálják, avagy A szerelmesek iskolája) címmel. A játékos zenedráma két felvonásból áll.

Az anekdota szerint maga II. József császár ajánlotta az udvari költőként működő Da Ponte figyelmébe az opera történetét, amely állítólag a császári udvar köreiben történt meg. Valószínűleg soha nem derül ki, hogy valós események alapján vagy saját kútfőből készült-e a librettó. Tény azonban, hogy számos irodalmi mű, sőt színpadi alkotás is foglalkozott az asszonyi hűség próbára tételével, azaz inkább elképzelhető, hogy Da Ponte „saját irodalmi olvasmányai, vagy zenei élményei” felhasználásával írta meg a Così fan tutte-t. Ezúttal „olyan librettót alkotott, amely nem mások műve nyomán készült”.

Mozart 1789 augusztusában írta alá a szerződést, a zene komponálásával pedig olyan gyorsan haladt, hogy kevesebb, mint négy hónap alatt el is készült a mű. Az ősbemutatón maga a zeneszerző vezényelt a csembaló mellől. A szereposztás kiváló volt. Mozart olyan jól ismerte az énekesek képességeit és stílusát, hogy ennek megfelelően alakíthatta szerepeik zenei anyagát.

Fiordiligit a neves olasz szoprán, Da Ponte kedvese, Adriana Ferrarese del Bene (röviden csak La Ferrarese) énekelte, akit a komponista finoman fogalmazva nem kedvelt. Megfigyelte, ha magas hangot énekelt az énekesnő, felemelte a fejét, ha pedig alacsony hangot, akkor pedig lehajtotta. Éppen ezért Fiordiligi szerepében gyorsan kellett magas és mély hangokat egymás után kiénekelnie, emiatt úgy nézett ki, mint egy rizsszemeket kapkodó csirke. Dorabella-t a francia mezzoszoprán, Louisa Villeneuve, Despina-t az osztrák szoprán, Dorothea Bussani, született Dorothea Sardi, Guglielmo-t a 18. század egyik legkiválóbb olasz basszbaritonja, Francesco Benucci alakította, aki víg szerepekben különösen brillírozott. Ferrando-t Vincenzo Calvesi énekelte. Don Alfonso szerepében a nagyszerű énekes és kiváló színészi képességekkel is megáldott Francesco Bussani lépett színre.

Maga Joseph Haydn is jelen volt a premieren, amely telt ház előtt zajlott, sőt „ez volt az évad leglátogatottabb előadása a színházban”. A közönség tagjainak tetszett az új Mozart opera, ebben „a szellemes szövegkönyvnek, a színpadi helyzetek kétértelmű humorán kívül a dallamos partitúrának is jelentős szerepe lehetett”. Zinzendorf gróf naplóbejegyzései alapján Mozart zenéjét bájosnak, a történetet pedig igen szórakoztatónak találta.

A premiert követően még négy előadást tartottak a Cosìból, de 1790. február 20-án elhunyt II. József császár, emiatt a gyász idejére bezárták a színházakat, és a sikersorozat is megszakadt. Habár a nyár folyamán még további öt alkalommal műsorra tűzték Mozart és Da Ponte operáját, de ekkor már langyos fogadtatásra talált, „vélt erkölcstelensége sok embert megbotránkoztatott”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában; wikipedia; Matthew Boyden: Az opera kézikönyve; Harenberg Opernführer; David Cairns: Mozart és operái;

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2020.01.26