301

R. F. Kuang: Mákháború

Könyvkritika

r-f-kuang-makhaboru

Az elmúlt évek során rengeteg fantasyvel és sci-fivel találkoztam úgy a külföldi, mint a magyar piacon frissen megjelenő könyvek között, az olvasmányaim nagy részét is ezek teszik ki. Ebből kifolyólag olykor nehéz valami újszerűt találni.

Nem mondhatom azt, hogy már minden történetet ismerek, hogy az összes búskomor katonával vagy titokzatos varázserő birtokában lévő karakterrel találkoztam, azonban pár ezer oldal után az ember könnyen felismeri a hasonlóságot fantasy és fantasy, vagy éppen sci-fi és sci-fi között. Éppen emiatt frissítően tudnak hatni az olyan művek, mint például Brian McClellan francia forradalmakat idéző Lőpormágus regényei vagy R. F. Kuang távol-keleti Mákháborúja, amely szintén egy trilógia nyitó része, és bár korántsem hibátlan, megvan benne a lehetőség, hogy egy nap egy lapon említsék majd a grimdark nagyjai, Mark Lawrence, Joe Abercrombie vagy George R. R. Martin könyveivel.

A regény cselekménye egy Kínára nagyon hasonlító országban játszódik, és a főszereplő szemén keresztül a fiktív Nikan Birodalom és a szomszédos szigetország, a Mugeni Föderáció konfliktusairól tudhatunk meg többet. Kuang regényét részben a második kínai-japán háború ihlette.

Zsin háborús árva egy olyan országban, amelyet a tizenkét tartomány hadurainak örökös csatározásai jellemeznek, egy országban, amely az elmúlt évtizedek alatt két mákháborút is elszenvedett. Árvaként a jövő nem sokat tartogat számára, azonban mindez megváltozik, amikor az esélyekkel dacolva sikerül bejutnia az ország legtekintélyesebb katonai akadémiájára. A regény első része az akadémián töltött napokról, az itt kapott oktatásról és kiképzésről szól, ezáltal jobban megismerhetjük a világot, a politika állását, a társadalmi rétegek között lévő különbségeket. Az írónő által megteremtett világ sötét és kegyetlen, tele igazságtalansággal és szenvedéssel. A főszereplő tizenéves lány nem egy mindenki által várt kiválasztott, szinte senki sem törődik vele, származása és sötétebb bőrszíne miatt megvetik és kigúnyolják. Megpróbáltatásai pedig a cselekmény előrehaladtával csak fokozódnak.

A szerző a kínai-japán háborúkból merített, amikor írni kezdte ezt a könyvet, és bár regényében a mitológia és sámánizmus is komoly szerepet kap, ahogy haladunk a történettel, a sorok között egyre inkább ráismerünk saját világunkra. Ha valaki olvasott már ezekről a háborúkról és/vagy mindarról, amit az imperialista Japán tett a II. világháború alatt, felfedezheti a hasonlóságokat a Mugeni Föderáció és a felkelő Nap országa, valamint az általuk a Nikan Bordalom és Kína ellen elkövetett szörnyűségek között. Ezek a dolgok pedig igen erőssé és sokkal reálisabbá képesek tenni az írónő regényét.

Minden pozitívum ellenére azonban, ahogy azt a recenzió elején is említettem, a regény nem hibátlan. Néha úgy tűnik, hogy Kuang csak azért helyezte Zsint egy-egy adott helyzetbe, mert épp abban a pillanatban mást nem tudott vele kezdeni, más nem jutott eszébe. Ez leginkább a helyenként megjelenő, a regény többi szereplőjével folytatott esetlen és erőltetett, káromkodásokkal fűszerezett párbeszédekből tűnik ki, de remélhetőleg ez csak egy apróság, amely a trilógia további köteteire már nem lesz jellemző.

R. F. Kuang kínai származású amerikai írónő; 19 évesen kezdte el írni Mákháború című regényét, majd mindössze három évvel később sikerült is kiadnia, nem sokkal később pedig elnyerte a Crawford- és a Compton Crook-díjat. A trilógia második kötete tavaly jelent meg, de a magyar olvasóknak sem kell sokat várni a folytatásra, a Sárkányköztársaság várhatóan áprilisban jelenik meg az Agave Kiadó gondozásában. Az írónővel a rajongók személyesen is találkozhatnak, ugyanis 2020-ban ellátogat a Budapesti Könyvfesztiválra.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com

2020.01.26