Újabb lemezüket – a 2018-as Tündértó partján címűt – már jókora várakozás övezte nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is. 2019-ben a lemezt Fonogram Díjra jelölték, az együttes pedig TAPS Új Érték Díjban részesült. Decemberben a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Könyvtárában léptek fel. Ez alkalommal „csíptük el” a Betyárokat, Váray Lászlót (ének, gitár) és Valastyán Tamást (cajon, ütőhangszerek), hogy sikereikről, az új lemezről, az Egyesült Államokban tett turnéról, terveikről faggassuk őket.

Nagyon mozgalmas időszakot tudhattok magatok mögött. Különösen Laci, aki szólóműsorral is járja az országot, és elindult az Eurovíziós Dalfesztivált megelőző versenyen, A Dalban is. A közösségi oldalatokon posztolt bejegyzések azonban cseppet sem mutatják a fáradság jeleit, sőt azt írjátok, hogy mostanában örömteli hangulatban vagytok. Meséljetek, kérlek, az örömeitekről!

Laci: Valóban, sok jóság történt a zenekar háza táján. Új lemezzel jelentkezünk. A Gryllus Kiadó hagyományos adventi sorozatában mi lettünk az idei zenekar, amelynek egy olyan válogatás gyűjteménye jelent meg, ami adventi, karácsonyi dalokat tartalmaz. Ezek között vannak megzenésített versek is, például Weöres Sándortól, de saját és tradicionális karácsonyi dalok is hallhatók, természetesen „betyáros” tolmácsolásban. Örömünk volt még egy nagyon jól sikerült, rengeteg impulzust és élményt nyújtó észak-amerikai turné, Los Angelestől Washingtonig nyolc koncert, amelyek mindegyikén nagyon jól fogadtak. Decemberben pedig a Betyárok karácsonya lemezbemutató koncerttel turnéztunk a svájci Zürichtől egészen a romániai Székelyudvarhelyig, és természetesen itthon is felléptünk több városban.

Mondhatjuk-e, hogy az év csúcspontja számotokra a Taps Díj elnyerése volt? Hogy érintett benneteket ez az elismerés?

Tomi: Igen, mondhatjuk, és természetesen minden elismerésnek örülünk. Ez egyébként abszolút meglepetésként ért bennünket.

Laci: Különösen a megfogalmazás miatt volt jó érzés, ahogy átadták ezt a díjat, az, hogy ki lett mondva, különleges helyet foglalunk el a gyerekdalok világában. Eddig csak tettük a dolgunkat, nem is latolgattunk ilyen helyzeteket, de jólesett a „hátbaveregetés”. Megerősít, hogy jó úton járunk.

Viszonylag fiatal zenekar vagytok. Kicsit repüljünk vissza az időben, és idézzük fel a kezdeteket! Hogyan találkoztatok? Laci, a Colombre Band mellett hogyan jött az ötlet, hogy gyerekműsorral álljatok színpadra?

Laci: Furcsán hangzik, de ez véletlenül alakult így. Az unokaöcsémnek írtam egy dalt a születésnapjára, amibe beleírtam az ő életét, dolgait, környezetét, szüleit, nagyszüleit. Nagy öröm volt számára, úgyhogy az óvodában is énekelgetni kezdte. Végül már az óvó nénik is ismerték a dalt, hamarosan hivatalos helyi rendezvényekre hívtak, és akkor már nevet kellett adni a dolognak és kiegészíteni, hogy legyen mivel kiállni. Ezzel aztán már máshol is kopogtattunk. Készítettünk egy demót (2015-ben), amit elküldtem Gryllus Dánielnek. Ő azonnal jelentkezett, hogy szeretné kiadni, és gondozná ezt a produkciót. Szóval nem volt megállás, már komolyra fordult a dolog. A dalok többsége ekkor született, Tomival ekkor kezdtünk komolyan ezen dolgozni.

Tomi: A Betyárok előtt külön utakon jártunk, de ismertük egymást a győri zenészkörökből. Egy beszélgetés során került szóba a gyerekműsor, és akkor meg is állapodtunk, hogy együtt folytatjuk. Akkor aztán kiment a bokám, úgyhogy három hónapra kivontam magam a forgalomból, de azóta teljes gőzzel együtt dolgozunk. 2016 tavaszán kezdtünk koncertezni, és ősszel már vettük is fel az első lemezt.

Beszédes nevet választottatok. Meséljetek erről is!

Tomi: Mindketten Győrben születtünk, a belvárosban nőttünk fel. A dalainkban a gyerekkori belvárosi csibészségeinknek adunk hangot megzenésítve, sok-sok győri jellegzetességet is beleszőve. Ilyen például, amikor a lurkók a vasúti hídról számolják a vonatokat, vagy az Eötvös parkban a tó vízében úszó halakat figyelik. Minden rólunk, gyerekkori önmagunkról és a belvárosról szól. A név egyébként Laci ötlete volt.

A gyerekkori témák mellett jól ismert költőinktől is válogattok. Milyen szempontok vezérelnek a versválasztásban?

Laci: Ez abszolút szubjektív. Talán úgy kellene fogalmaznunk, hogy élményekből táplálkozunk. Ha ehhez illőt találunk az irodalomban, akkor azt igyekszünk beépíteni a repertoárba. A dalírás érzékeny műszer. Szerencsére úgy tudtam alakítani, hogy a mai napig borzasztó nagy örömforrás megírni, elrakni a poénokat a szövegbe, már előre sejtve, hogy jól fog működni. Az első rosta Tomi. Amikor összepróbáljuk, már látható, hogyan dolgoznak a szövegek. De a legjobb visszajelzés természetesen élőben a koncerten. Hatalmas örömforrás, amikor látom, hogyan hatnak ezek a dalok.

Zeneileg mi jellemző a dalaitokra?

Laci: Leginkább blues, bluegrass és a reggae hangzás a jellemző, de a gyerekek még nem kategorizálnak, és abszolút vevők erre.

Sok helyen olvastam, Laci, hogy a dalaidnak mondanivalója, üzenete van. Ez a gyerekdaloknál is így van? Üzensz valamit a gyerekeknek?

Laci: Abszolút, és ezért is mertünk olyan dolgokat bevenni a műsorba, amik túlmutatnak egy átlagos gyerekdal témáján. Például a legutóbbi lemezünkön szerepel a Mama című dal, amelyben ott van az elmúlás. Ezt formabontó dolognak tartom, nem véletlen, hogy eddig egy gyerekzenekar sem nyúlt hozzá. Persze nekünk sem volt magától értetődő, hogy rákerül-e a lemezre, de szondázva lett, és a visszajelzések alapján vettük a bátorságot.

Tomi: Utólag nagyon jó döntés volt, azóta már elképesztő történetek kapcsolódtak hozzá. A dalról és a zenekarról többek között dr. Kádár Annamária is írt ajánlót a szülőknek.

Tulajdonképpen így gyerekeknek is és felnőtteknek is szólnak a dalok. Miért jó ez a számotokra? Mi az, amitől nem csak gyerekeknek szólnak?

Laci: Az előző példához hasonlóképpen működik a jövőre megjelenő lemezünkön – amit az idén megelőlegeztünk – a Gryllus Danival és Ferenczy Gyurival közösen készített Tanítás kicsiknek és nagyoknak. A gyerekek szívesen éneklik a sorokat, táncolnak rá, de a szöveg értelmébe kicsit később, fokozatosan nőnek bele. Vannak játékos fordulatok benne, melyekre azonnal reagálnak, és van egy másodlagos tartalom, ami viszont később találja meg őket. Persze a szülőnek is praktikus, aki elkíséri a gyerekét a koncertre, hiszen így ő is kap valamit. De az fontosabb, hogy a gyerekek nagyon komolyan vannak véve, ugyanolyan gonddal és szakmaisággal vannak írva számukra a dalok, mint bármilyen más produkció. Egyébként nincs olyan sok gyerekeknek muzsikáló zenekar, aki a mókázáson túl törekszik erre, de ez egyrészt nekünk nyilván nem baj, másrészt ez nem véletlenül van így.

Ősszel az Egyesült Államokban jártatok. Pár mondattal összegezzétek az élményeiteket! Milyen volt a fogadtatás? Hogyan adódnak az ilyen lehetőségek?

Laci: Ez a harmadik észak-amerikai turnénk volt, most is az USA több magyar vagy vegyes nyelvű közösségében léptünk fel, ahol nagyon barátságos közeg, remek közönség és jó helyzetek fogadtak bennünket. Ezekbe a közösségekbe ritkábban jut el az ízlésvilágukhoz jól passzoló és magyar nyelvű produkció. Az internet segítségével azonban már jól lehet tájékozódni, és pontosabban tudni, hogy kit hívnak. Minket mind a hét államban nagyon nagy várakozással köszöntöttek, és mi is nagyon vártuk már ezeket a fellépéseket. Nekünk tulajdonképpen csak bele kellett simulni a jóba. Saját szervezésben mentünk ki, természetesen ehhez hozzájárulnak a Colombre Band tíz éve alatt megszerzett tapasztalatok és kapcsolatok is. Rajtunk kívül álló felkérések is nagyon jó pályára állították a koncertnaptárunkat. A jó hírünket továbbadják, így felkérésekben nincs hiány, visszatérő vendégek vagyunk Erdélyben, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Szlovákiában, Ausztriában is.

Mi újság a Colombre Banddel?

Laci: A Colombre Band nem szűnt meg, inaktív, viszont a Betyárok az utóbbi években teljesen „összefirkálta a naptáramat”. Emellett színpadon van Akusztik Stand Up című szólóműsorom is, ami gyakorlatilag együtt utazik a Betyárokkal. A Colombre Band dalok egyelőre parkolópályán vannak.

Milyen terveitek vannak a közeljövőre?

Laci: A januárt üresen hagytuk, de ez tényleg csak a koncertekre vonatkozik, a szervezés már az év első hetétől folyik tovább. Februárban már itthon és külföldön is beindulnak a fellépések, többek között Párizsban, Strasbourgban és Freiburgban is koncertezünk. Tavasszal egy különleges tematikájú fesztiválon is fellépünk, amelyre egy vadonatúj dallal készülünk – ez egy nagyon izgalmas és szintén kicsit formabontó felvétel lesz. Már harmadik éve összekapcsolódik nálunk a tavasszal induló koncertsorozat a fesztiválszezonnal, ami tavaly el is felejtett véget érni, december 22-ig tartott. Úgy fest, ez 2020-ban is így lesz, közben dolgozunk harmadik nagylemezünkön, ami az év második felében jelenik meg. Ahogy eddig is, visszük a zenénket szerte a világba, és a dalaink is visznek minket mindenhova.

SzaSzi
Fotók: Pozsgai Krisztina (2-3. kép)

A Győri zenekarok sorozatának korábbi cikkei:
1. rész: A Colombre Band
2. rész: Víganjáró Apnoé
3. rész: A Friends Big Band
4. rész: A Hangraforgó
5. rész: Hoppáré
6. rész: TOSODA Projekt