120

Krausz Tamás (szerk.): A sztálinizmus hétköznapjai

Csiszár Antal könyvismertetője

krausz-tamas-a-sztalinizmus-hetkoznapjai

A Krausz Tamás szerkesztésében megjelent A sztálinizmus hétköznapjai című kötet számtalan eddig publikálatlan dokumentummal gazdagította a rendszerről szóló ismereteket, nem egy esetben nagyban árnyalta az adott korszakról kialakított képet.

A könyvből megtudhatjuk, hogy a sztálinizmussal foglalkozó történészek négy historiográfiai csoportba sorolhatók: totalitárius, revizionista, modernizációs, illetve a civilizációs irányzat képviselői. A szerző viszont kimondottan a rendszernek a mindennapokra, a hétköznapi életre gyakorolt hatásával foglalkozik: hogyan éltek az emberek a sztálinizmus korában?

Leszámol azzal az általánosan elfogadott szemlélettel, hogy a generalisszimusz egy az egyben meghatározta a nevét viselő korszakot: valójában a területi párttitkárok, helyi potentátok érdekei módosították a rendszert. Joszif Visszarionovics Sztálin politikája arra irányult, hogy érdekeit – a helyiekkel szemben is – érvényesítse: ebből fakadt a korszak kiszámíthatatlansága, a „húzd meg, ereszd meg” politikája. Megfigyelhető az 1934 és 1954 között regnáló NKVD (Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Gyel, azaz Belügyi Népbiztosság) szándékainak keresztezése a párt, az állami és az ügyészségi szervek által, s néha egyik vagy másik felülkerekedése.

A kettős beszéd rányomta az adott korszakra a bélyegét: a nyilvános megszólalások gyakran köszönőviszonyban sem voltak azzal, ami a magánérintkezés közben hangzott el. A társadalom zöme – jobb híján – elfogadta az adott politikai mozgáskeretet, de reményét nem adta fel a jobb jövő elérkezésében. Emellett azért akadtak szép számmal kritikus írások magas pártfunkcionáriusokhoz, sőt magához Sztálinhoz is. A dokumentumok sok estben rávilágítanak a pártszlogenek és a valóság közti ellentmondásokra: nemegyszer tragikusan szélsőséges viszonyokról árulkodnak.

Külön fejezet szól a családról, az abortusszal kapcsolatos szemléletváltozásról a harmincas években, szemben a húszas évek liberális megközelítésével. Képet alkotunk a nyomorúságos lakásviszonyokról, a közösségi lakóterekről, mely a közösségi létet preferálja a magánszférával szemben. A családpolitikában való harmincas évekbeli változás a demográfiai apállyal függ össze.

Nagy terjedelmet szentel a szerkesztő a sztahanovista mozgalomnak, de az ellentétes oldalait is megvilágítja: egyrészt a munka hősei dicsőségtáblára kerülnek, olyan juttatásokban részesülnek, melyek másoknak nehezen hozzáférhetők; ugyanakkor számos baleset, géptörés okozói, a kevésbé szorgalmas munkások számára hátrányos, normafokozó munkahelyi légkör megteremtői.

Neuralgikus pont volt az ország élelmiszer-ellátásának biztosítása, melynek megoldása a kulákság likvidálásához, földjeik elkobzásához, s végül a mezőgazdaság szocialista átszervezése néven elhíresült kolhoz és szovhoz rendszerhez vezetett. A nélkülözés – mint közismert – az adott szovjet korszak mindennapjaihoz tartozott.

Az árva és bűnözés útjára sodródó gyermekek kapcsán kerül szóba a műben a büntetőpolitika, mely a korszak előrehaladásával egyre represszívebb lett.

A könyv első fele válogatott szaktanulmányokat, a másik fele dokumentumokat közöl. Ezekből képet alkothatunk a köz véleményéről (gúnyversek, politikai viccek), Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin és Sztálin halálának fogadtatásáról, Mihail Alekszandrovics Solohov Sztálinnak címzett leveleiről, a szovjet politika Európa irányában a II. világháborút követő elképzeléseiről.

Csiszár Antal

2020.01.21