A város a Balti-tenger részét képező Gdański-öböl déli partján helyezkedik el, konurbációt alkotva Sopottal, Gdyniával és több kisebb településsel. Az összefüggő, összesítve milliós lélekszámú városi területet a főbb alkotó települések száma után gyakran nevezik Hármasvárosnak (Trójmiasto), melyek közül Gdańsk számít a legnépesebbnek, a maga 460 ezres lakosszámával.

Gdańskot városként Gyddanyzc urbs néven először Prágai Szent Adalbert (lengyelül Wojciech) legendájában említi 999-ben szerzője, Jan Kanapariusz, aki szerint Adalbert 997-ben járt a városban. Kora középkori történelme során részese volt a régió minden hatalmi harcának. Első városi kiváltságát 1263-ban kapta. Évszázadokig tagja volt Észak-Európa legjelentősebb kereskedelmi szövetségének, a Hansa-nak. A Német Lovagrend 1343-ban vonta fennhatósága alá, és 145 évig meg is tartotta.

Báthory István erdélyi fejedelem (1571‒1586), Lengyelország királya (1576–1586) és Litvánia nagyfejedelme (1576–1586) kénytelen volt haddal érvényesíteni a jogait Gdańsk felett. Így került Balassi Bálint költő és katona a balti-tengeri város falai alá. Itt halt meg emigrációban Vay Ádám (1657–1719) kuruc tábornok. A város Lengyelország felosztásakor a Porosz Királyság fennhatósága alá került.

1920-tól a versailles-i békeszerződés értelmében Danzig Szabad Város néven különleges státust kapott. 1925-ben a szabad város területén lengyel egyházmegyét alapítottak. 1939. szeptember 1-jén a Schleswig-Holstein csatahajó sortüzével, melyet a Westerplattéra adott le, megkezdődött a második világháború. 1945. március 30-án, miután a szovjet és lengyel csapatok elfoglalták a várost, Gdańsk visszatért Lengyelországba. A város (különösen a történelmi városmag) 80%-át elpusztították a szovjetek, miután már a németek feladták.

Az 1950-es és 1960-as években újjáépítették Gdańsk történelmi óvárosának azon részét, amely a háborúban elpusztult. Ugyanakkor az épületek helyreállításakor nem vették figyelembe a város háború előtti jellegét, a rekonstrukció sokkal inkább politikai szándékú volt; a várost meg akarták tisztítani kulturálisan és építészet szempontjából is. Eredeti német hagyományos jellegét több esetben figyelmen kívül hagyták.

1970 decemberében a gdański hajógyárban sztrájk kezdődött. A milícia és a hadsereg fegyvert fogott a protestálók ellen, sebesültek és halottak maradtak a támadás után. A pártház épülete előtti népgyűlés után felgyújtották a székházat. 1980. augusztus 31-én aláírták az augusztusi egyezményt, mely lezárta a tiltakozások és sztrájkok hullámait. Az egyezmény garantálta többek között az első szabad szakszervezetek megalakulását. Ezeket az eseményeket tartják a kelet-európai kommunista rendszer összeomlása kezdetének. Egy évvel később lezajlott a „Szolidaritás” („Solidarność”) szakszervezet első országos kongresszusa.

1983-ban a gdański Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság egykori elnöke Nobel-békedíjat kapott. 1987-ben II. János Pál pápa meglátogatta a várost. Néhány híres ember, aki kötődik Gdańskhoz: Daniel Gabriel Fahrenheit fizikus (1686–1736), Arthur Schopenhauer filozófus (1788–1860), Günter Grass Nobel-díjas író (1927–2015), Donald Tusk politikus, történész (2007-2014 Lengyelország miniszterelnöke, 2014-2019 Európai Tanács elnöke).

Fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: Gdańsk, a borostyánkő városa

Szabó Béla fotói

75 kép

 

A felhasznált szöveg a wikipedia.hu – magyar wikipedia szabad licencű tartalmából származik, mely Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 (CC-BY-SA-3.0) licenc alá tartozik, így szabadon felhasználható. A felhasznált szöveg pontos szócikke itt található.