158

Az Athenaeum című folyóirat megindulása – Ezen a napon történt

Ősze Mária írása

bajza-jozsef-toldy-ferenc-vorosmarty-mihaly

1837. január 1-jén jelent meg először Bajza József (1804-1858, balra), Toldy Ferenc (1805-1875, középen) és Vörösmarty Mihály (1800-1855, jobbra) szerkesztésében az Athenaeum című irodalmi lap, amelyet hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap adtak ki. Ebben az időszakban ez volt „a liberalizmus eszméinek legszínvonalasabb fóruma”, továbbá az első olyan folyóirat hazánkban, „amely tiszteletdíjat fizetett, s ezzel fölkínálta azt a lehetőséget, hogy az írásokból befolyó honorárium akár megélhetést is adhat”.

1837. január 10-én bocsátották közre először kritikai melléklapját Figyelmező címmel, amely „komoly irodalom- és színházkritikai orgánummá vált”, miután meghonosították „a rendszeres, elvi alapú, igényes műbírálatot”. A Figyelmező hetente egyszer, kedden látott napvilágot.

„Az 1830-as évek sajtóviszonyait meghatározta az előzetes cenzúra intézménye és az, hogy politikai hírek közléséhez külön engedély kellett.” Az Athenaeumot szerkesztői az 1832-36-os reformországgyűlés befejezése után indították. 1836. szeptember 26-án kelt „az előfizetők biztosítására szolgáló kezeslevél”. A lapindítási kérelmet „november 7-én terjesztették fel Pest megye rendjei pártolólag”, ezt követően a Helytartótanács november 29-én közölte mind a megyével, mind a cenzúra hivatalával az engedély megadását, azonban a cenzor csak karácsony előestéjén tájékoztatta a kérvényezőket.

Bajzáék azonban nem várták meg a végső engedélyt, már korábban közreadták az új lap programját, amely december 7-én jelent meg a Jelenkor és a Hazai Tudósítások című folyóiratok mellékleteként, a hónap folyamán ezt még négyszer megismételték. December 12-én a leendő munkatársak 32 nevet tartalmazó listáját is közreadták. Induláskor 900 előfizetőjük volt, ez a szám a második félévre már elérte az 1000 főt. Az első félév számai iránt akkora érdeklődés mutatkozott, hogy ezekből 2. kiadást is ki kellett nyomtatni.

Abban is első volt az Athenaeum, hogy külön kiadóhivatala is működött, ahol saját alkalmazott, azaz függetlenített belső munkatárs intézte az előfizetések és a kézbesítések ügyeit, de korrektorként, a szerkesztők helyettesítőjeként, sőt fordítóként is közreműködött a munkában.

A lap külső megjelenése a korban kimondottan igényesnek számított, különbözött a korabeli lapoktól. Jó minőségű papírt használtak, „szép szedéssel, arányos címlappal, gondos tükörrel, a tudnivalók pontos feltüntetésével”. A főcím alá kiírták a folyóirat meghatározását: „tudományok és szépművészetek tára, majd a kiadó szerkesztők neveit: Schedel és Vörösmarty. Bajza – a tényleges szerkesztő – szerkesztőtársként szerepelt”.

A munkatársak száma is folyamatosan nőtt a kezdeti 32-ről, 1840-ben már 120 fő küldött írásokat a folyóirat számára. Az Athenaeumban tudományos közleményeket és irodalmi műveket egyaránt közreadtak. Filozófiai, társadalmi kérdésekkel foglalkozó írásokat, útleírásokat, nép- és tájismertetéseket, történettudományi és pedagógiai értekezéseket stb., sőt technikai vívmányokról és kezdeményezésekről foglalkozó cikkeket egyaránt publikáltak. Szépirodalmi művek megjelentetésével az Athenaeum „egész sereg kiváló alkotással gazdagította irodalmunkat, lendületesen segítette elő új áramlatok és műfajok, témák és művészi módszerek hazai meggyökerezését. Hasábjain teret adott a legjobb alkotásoknak, mellettük pedig fiatal, pályakezdő írók egész sorának”. A teljesség igénye nélkül olyan jelentős írók és költők szépirodalmi művei jelentek meg a lapban, mint Eötvös József, Erdélyi János, Kriza János, Garay János, Tompa Mihály, Gyulai Pál, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Jósika Miklós, Kemény Zsigmond stb, de a győri könyvtár névadója, dr. Kovács Pál írását is közreadták.

1841-től, a Pesti Hírlap megindulásától kezdve „a szerkesztőség kedve és kezdeményező ereje alábbhagyott”, csökkent a munkatársak száma, sőt az előfizetőké is, „Bajzáék nem voltak képesek állni a versenyt Kossuth lapjának zseniális módszereivel”. A szerkesztők azonban mindennel megpróbálkoztak: 1841 elején a Figyelmezőt beolvasztották a főlapba, amely ezáltal hetente háromszor kerülhetett a közönség elé. 1842 második felében felére csökkentették a lap terjedelmét, de sűrűbb szedést alkalmaztak, továbbá az előfizetési díjat is mérsékelték. Az eredetileg hetente kétszer megjelenő lapot 1843-ban már csak kéthavonta adták ki, a színvonala is egyre lejjebb süllyedt, ezért Bajza József 1843 végén bejelentette megszűnését.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Új Magyar Irodalmi Lexikon; Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig; Magyar irodalom szerk. Gintli Tibor; Magyarország története szerk. Romsics Ignác; A magyar sajtó története főszerk. Szabolcsi Miklós I. 1705-1848. szerk. Kókay György; A Magyar irodalom története III. kötet A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

2020.01.01