Legelőször a lőporral töltött, meggyújtott bambuszrudak durrogó, füstölő, tüzet okádó tulajdonságát használták ki a rossz szellemek elűzésére. Források tanúskodnak arról, hogy a 12. századi Kínában az egyházi szertartások, ünnepek, mint a császár születésnapja vagy halála, állandó kísérőivé váltak a tűzijátékok. A robbantgatást ma is előszeretettel használják az ilyen alkalmakkor, ezért nem meglepő, hogy a kínai újév is egy rendkívül hangos esemény.

Az sem meglepő, hogy a legelső pirotechnikai gyárat Kínában emelték, s a mai napig Hunan tartományban, Liu Yang vonzáskörzetében található a világot tűzijátékkal ellátó pirotechnikai cégek legtöbbje.

A legelső üzletek azonban az Edo-kori (1603-1868) Japánban jelentek meg, ahol ez a fajta szórakozás annyira népszerű vált, hogy érdemes volt boltokat nyitni. Egy idő után azonban olyan veszélyes is lett, hogy 1648-ban törvényben kellett tiltani a petárdák és rakéták Sumida folyón kívüli fellövését. Kína után japán volt az, ahol tűzijátékgyár létesült. Érdekes módon sok mindent ellestek a külföldiektől, s az innen szerzett technikai leleményeket ügyesen felhasználva és továbbgondolva hamarosan tökélyre fejlesztették a tűzijáték művészetét. Állítólag Japánban alkották meg először azokat a tölteteket, amelyek fellövés után a levegőben egyet durranva hatalmas színes körré terülnek szét – vagyis az első tűzvirágokat.

Európában elsőként a 13. században szállítottak puskaport Kínából az akkor ismert kereskedelmi útvonalakon. Marco Polo vagy mások, ez nem pontosan tisztázott, de tény, hogy a feketelőpornak itt elsősorban hadászati célból tulajdonítottak jelentőséget. Tűzijátékkal fokozni egy-egy ünnep hangulatát, emlékezetesebbé tenni az eseményt a reneszánsz idején jelent meg, főleg egyházi körök kiváltságaként.

Az első tűzijáték-készítők Európában az olaszok voltak. Ma is számos iparágbeli amerikai kereskedő olasz származású, mint a Gucci család, a Rozzi család és a Zambelli család.

Az első gyárak az itáliai Velence mellett Münchenben (Németország), majd Angliában létesültek.

Hazánkban az első nagyobb tűzijátékot 1476. december 22-én Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén rendezték Székesfehérváron, feledhetetlenné téve ezt a napot. Feljegyzések megőrizték azt is, hogy a török kiűzését Buda várából szintén tűzijátékkal ünnepelték 1686-ban.

Angliában később vált népszerűvé, mint nálunk, viszont „nagyobbat durrant”. William Shakespeare is említést tesz műveiben a tűzijátékról, a királynőt, I. Erzsébetet pedig egyenesen lenyűgözte a látvány. Olyannyira elragadónak találta, hogy létrehozta a „Fire Master of England” mesterséget. Később II. Jakab király pedig annyira elégedett volt az ünnepi koronázási ceremónián bemutatott tűzijátékkal, hogy lovaggá ütötte a tűzmestert.

Az első színes tűzijátékok csak a 19. századtól láthatók, addig csak a sárga különféle árnyalatai voltak jellemzőek. Hogyan színesedett meg? Mint annyi felfedezés, ez is véletlenül történt. 1786-ban Berthollet francia kémikus a puskapor salétromát szerette volna helyettesíteni, de kísérletei sikertelenek maradtak. Viszont klárium-klorát és más ásványi sók hozzáadásával sikerült a tüzes égi látványosságot megszínesítenie.

Hazánkban a legrégebb óta tartott tűzijáték a Szent István napi. 1927 óta minden év augusztus 20-án rendezik ezt a látványosságot, bár voltak szünetek, így a második világháború éveiben, illetve 1956 és 1966 között. Sokáig állami monopólium volt, ma már nem, de nem véletlenül hatósági engedélyköteles.

Az első privát szervezésű és kivitelezésű tűzijátékot a rendszerváltás után, 1992-ben Gyulán tartották nagy sikerrel.

Az első elektromos indítógépet két magyar – Teleki György és Fekete Károly – gépészmérnök találta fel és használta először 1965-ben.

Végezetül következzék néhány mai példa a legelképesztőbbek közül:

A tűzijáték-fanatikusok paradicsoma a mexikói Tultepecben található, ahol minden évben megrendezik a Nemzeti Pirotechnikai Fesztivált. A több mint 100 ezer embert fogadó, 9 napos rendezvényen minden megtalálható, ami egy fesztiválhoz kell, bulizni pedig a legkülönfélébb felrobbanó pirotechnikai csodák között lehet.

A japánok sem kevésbe rajonganak a tűzijátékért, bár náluk nem újévkor, hanem nyáron durran el a legtöbb töltet. Azt mondják, hogy Japánban nem nyugszik le úgy a nap, hogy valahol az országban ne lenne egy-egy tüzes esemény. Fesztiválokat, versenyeket rendeznek, augusztusban például 200-nál is több ilyen megmozdulásuk van. Ezek közül a legnépszerűbb a csaknem 1 millió látogatót vonzó Sumida folyó Tűzijáték Fesztivál vagy a Tsuchiura Országos Tűzijáték Verseny. Ilyenkor lélegzetelállító formákat és mintázatokat láthatunk az égbolton, akár több rétegű, színátmenetes tűzvirágokkal is. Mindehhez a japán nyár hangulata, a különleges ételeket árusító standok kanyargó végtelenje, hagyományos aranyhal horgászás és számos japán „szórakozás” társul.

Lehet ezt még felülmúlni? Igen. Következik a „csillagos ég a határ” kategória. A világon a legdrágább és legszebb tűzijáték a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. A szó szoros értelmében „csillaghullást” láthattak mind élőben, mind a televíziókon keresztül azok, akik a 2012-es Kuvaiti Alkotmány Ünnepén a Perzsa-öböl egére szegezték a tekintetüket. Hozzá kell tennem, hogy ez volt a világ legdrágább látványossága is, költségvetése 15 millió dollárra (nem elírás!) rúgott. Majdnem egy óráig tartott, körülbelül 70 ezer robbanás által készült, és még nem is szóltam a speciális effektekről és a többi felhajtásról.

A tűzijáték ma már nemcsak ünnepek megkoronázója lehet, hanem koncertek, színházi rendezvények és ki tudja még, mi mindenféle attrakció kísérője is. Fényjátékkal, hangulatfestő zenével, effektekkel kiegészülve valóban feledhetetlen élményt nyújthat. Akik pedig nem kedvelik a hangos durrogtatást, inkább időzzenek el egy kicsit a képeken, s meggyőződhetnek róla, hogy némelyik tényleg elképesztő.

Boldog új esztendőt kívánok!

SzaSzi

Fotógaléria: Akik a tűzzel játszanak – Érdekességek a tűzijáték történetéből

24 kép

 

Forrás: wikipedia.hu, mult-kor.hu, japanspecialista.hu, szeretlekmagyarorszag.hu, Kovács Ákos: Játék a tűzzel (Budapest, 2001)

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből és a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép; 19. kép; 20. kép; 21. kép; 22. kép; 23. kép; 24. kép.