Le Cateau-Cambrésisben látta meg a napvilágot, szülei gabonaféléket és festéket árultak. 1887-ben Párizsba ment jogot tanulni, kitüntetéssel szerzett diplomát, majd ügyvédbojtárként helyezkedett el. Vakbélgyulladás miatt – mivel az orvostudomány még nem tudta teljesen kezelni a betegséget – egy évig ágyhoz volt kötve, ez indította el a festészet útján. Unatkozott, ezért édesanyja, hogy valahogy lekösse a figyelmét, ecsetet és festővásznat hozott neki. Ettől kezdve egész élete megváltozott, ráébredt, hogy neki a festészettel kell foglalkoznia.

1891-ben abbahagyta a jogi pályát, ezután egy évig a párizsi Julian Akadémiára járt, amelyet a következő esztendőben szintén elhagyott. Felvételizett az Ecole des Beaux-Arts-ra, de elutasították. Beiratkozott az Ecole des Arts Décoratifs esti tanfolyamára, majd a szabadabb szemléletű Gustave Moreau szimbolista festő tanítványa lett. 1896-ban kiállított a Párizsi Szalonban, és két festményét a francia állam megvásárolta. Ám hiába volt Matisse Moreau tanítványa, mégis inkább az impresszionizmus stílusjegyeit használta.

1898-ban otthagyta a főiskolát, majd feleségül vette az akkor már 4 éves kislányának édesanyját, Amélie Parayre -t. Londonban Turner képeit tanulmányozta, ezután Korzikára utazott – itt magával ragadta a természeti szépség, tájképeket, csendéleteket festett. 1905 nyarát Collioure-ban töltötte, majd még ebben az évben a Salon dʼAutomne-on közös kiállítása volt Derainnel, Friesszel, Manguinnal, Marquettel, Puy-jal, Rounault-val, Valtattal és Vlaminckkal. Az eseményen jelen volt a Gil Blas című lap kritikusa, Louis Vauxcelles, ő nevezte a művészeket írásában ironikusan „Fauves”-nak (vadaknak). A fauvok azonban csupán három évig működtek, 1908-ban feloszlottak.

1908-ban kiállításai voltak New Yorkban, Moszkvában és Berlinben. 1910-ben retrospektív tárlata nyílt Párizsban. Ezután sokat utazott, megfordult Münchenben, Spanyolországban, Moszkvában, Marokkóban. Megismerkedett Picassóval, akivel egész életén át rivalizáltak, de ugyanakkor jó kapcsolatban voltak egymással. Az első világháború kitörésekor festményeit elkobozták, őt magát nem hívták be katonai szolgálatra. 1916-tól rendszeresen megfordult Nizzában: először csak a teleket töltötte a Cote dʼAzur-ön, később az év egyik felét Párizsban, a másik felét Nizzában élte.

Matisse 1920-ban kezdett el papírkivágásokat készíteni, amikor Sztravinszkij Csalogány című balettjéhez készített díszleteket és kosztümöket, de ekkor ezt a technikát még csak segédeszközként használta. Sokat is utazott a balettal. 1939-ben, a második világháború idején Nizzába költözött, és mivel nem politizált, hagyták alkotni. Felesége és lánya aktívan részt vett az ellenállási mozgalomba, ők börtönbe is kerültek. 1943-tól lett fő technikája a kollázs, amely jelentős újítás volt, és ágyhoz kötött egészségügyi állapotában kerekesszékéből is tudott így dolgozni. Asszisztensnőjére bízta a papír gouache-sal való befestését, melyből aztán kivágta figuráit, formáit, majd kollázst készített belőlük. Ezt a technikát „ollóval való rajzolásnak” nevezte.

Fiatalkori vakbélgyulladásának komoly következményei lettek, Matisse-nek egész életében folyamatosan alhasi fájdalmai voltak, majd vastagbélrákot állapítottak meg nála. 71 éves volt, amikor átesett egy nagyon súlyos operáción. Az ágyhoz és kerekesszékhez kötött festőnek nehéz volt állni a festőállvány előtt, de még a festék felvitele a vászonra is nehézséget okozott neki. A papírkivágások segítették át a nehézségeken (a képen). Élete utolsó éveinek központi helye a műterem volt: ott töltötte nappalait és éjszakáit, ott dolgozott, aludt, és ott viselte türelmesen az állandó fájdalmakat.

Emmanuel Tériade görög könyvkiadó felkérése 1944-re 20 papírkivágásos képpel készült el, melyeket 1947-ben Jazz címmel ki is adtak Párizsban. 1953-ban kiállítása nyílt papírkivágásaiból Párizsban. Henri Matisse 1954 novemberében, a New York-i Rockefeller kápolna üvegablakának készített, úgynevezett „Rockefeller rózsa” vázlataira borulva halt meg szívroham következtében, a Cimiez-i temetőben temették el.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, cultura.hu, irodalmiradio.hu, Volmark Essers: Henri Matisse – 1869-1954. A szín mestere. Budapest : Vince Kiadó Kft. 2004.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.