93

90 éve született John Osborne angol drámaíró

Nagy Mária írása

john-osborne

Látod azt a mackót meg azt a mókust? Hát azok mi vagyunk: ő meg én.” John Osborne alakja mára teljesen egybefonódott a Dühöngő ifjúsággal, mindenki számára ez a legismertebb műve. 90 évvel ezelőtt, 1929. december 12-én született Londonban. 1935-ben családja a jobb élet reményében Stoneleigh-be költözött.

Osborne imádta az édesapját, édesanyját viszont nem szerette, ambivalens volt a viszonya vele. 1941-ben azonban apja meghalt, de anyagi biztonságot hagyott fiára, aki így került 1943-ban a Belmont College-ba. 1945-ben viszont kicsapták az intézményből, mert Frank Sinatra tiltott műsorát hallgatta, és emiatt még az igazgatót is megverte. Mindezek ellenére befejezte iskolai tanulmányait, majd visszatért Londonba édesanyjához, és újságírással foglalkozott.

Ezután került a színház világába, hamarosan színpadvezetőként és „színésznőként” is fellépett. Első darabját Belébújt az ördög címmel 1950-ben közösen írta Stella Linden színésznővel, aki mentora és élete első szerelme is volt egyben. 1951-ben aztán feleségül vette Pamela Lane-t. Második művét Sírfelirat George Dillonnak címmel Anthony Creightonnal közösen írta.

1956-ban mutatták be a Dühöngő ifjúságot (eredeti címe Nézz vissza haraggal volt), amit Tony Richardson rendezett. Egy hétig félházzal ment, de aztán hatalmas siker lett. A naturalista drámában Osborne egy gyilkos és öngyilkos közérzet leletét állítja színpadra. A mű dühös kiáltás, harag az elszemélytelenedés ellen. Sikere megváltoztatta az angol színházat, a teljes megújulást hozta el. John Osborne neve összeforrt az „angry young man” mozgalommal, a nagy lázadásokkal.

1958-ban Tony Richardsonnal együtt megalapította a Woodfall Films vállalatot, majd 1960-tól az Oscar Lewenstein Plays Ltd. igazgatója lett. A darab filmverziója 1959 májusában jelent meg Richard Burton és Mary Ure főszereplésével, Richardson rendezésében. A mű világsikerét a film alapvetően meghatározta.

Osborne 1961-ben a reformáció legnagyobb alakjáról, Lutherről írt eposzi hangvételű drámát, amely életének harminc évét fogja át. 1963-ban Oscar-díjjal jutalmazták a Fielding regényéből készített Tom Jones forgatókönyvét. Elfogadhatatlan tanúvallomás című színműve pedig elnyerte Az Év Legjobb Színdarabja díjat. Az 1980-as években elsősorban televíziós forgatókönyvek kapcsolódnak a nevéhez, valamint megírta önéletrajzi regényét két kötetben. Számos témát és műfajt fedezett fel, színpadra, filmre és tévére egyaránt írt.

John Osborne átalakította a brit színházat. Segített abban, hogy ismét művészi tiszteletben tartsák, levetve a korábbi generáció formális korlátait, megint a nyelvre, a színházi retorikára és az érzelmi intenzitásra fordítva figyelmünket. Úgy látta, a színház olyan fegyver, amellyel a hétköznapi emberek lebonthatják a „falakat”.

Személyes élete is extravagánsan alakult: gyakran bántalmazta feleségeit és szerelmeit, összesen ötször házasodott. Helen Dawson művészeti újságíró, a The Observer kritikusa volt az utolsó a sorban, aki 2004-ben bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott örökségének megőrzésében.

John Osborne mélységes adósságban halt meg. 1987-es súlyos májbetegsége után cukorbeteg lett, napi kétszer kellett inzulinoznia magát. 1994. december 24-én, karácsonykor a diabétesz szövődményei következtében halt meg, 65 éves korában.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, cultura.hu, literatura.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2019.12.12