Emléktáblát avattak Östreicher Emil szülőházánál

SzaSzi írása

ostreicher-emil-emlektabla-avatas

A télire fordult időjárásban, 2019. december 2-án ünnepélyes megemlékezés keretében avatták fel azt az emléktáblát, amely a Teleki utca 5. számú ház falán hirdeti az egykor sportvezető Östreicher Emil győri kötődését. A születésének 105. évfordulója alkalmából elhelyezett táblánál Biczó Zalán egyetemi könyvtáros, helyismereti kutató méltatta az egykori sportembert, akinek kezdeményezését Villányi Tibor is segítette mind erkölcsileg, mind anyagilag.

Az átlagpolgár valószínűleg keveset tud Östreicher Emil életéről, hiszen 1956 után külföldön élt. Pedig egykor szakmai körökben „a menedzserek Puskásaként” emlegették. Sportpályafutását még itthon kezdte, a Győri ETO budapesti képviselője, majd a Budapesti Honvéd szakosztályvezetője volt. Emigrálása után többek között a fénykorát élő Real Madrid sportmenedzsere lett. Don Emilió, ahogy ott nevezték, segítette Puskás Ferencnek a nagy hírű csapathoz kerülését. Ez a támogató magatartás, a mások segítése mindig is jellemző volt rá, számos legendával dolgozott. Megfordult a Wiener SC-nél, a Torinónál, később az Espanyol, a Valencia és a Schalke 04 technikai vezetőjeként tevékenykedett, de igazán csak akkor érezte úgy, hogy kárpótolta a sorsa, amikor Szepesi György 1982-ben hazahívta menedzsernek a magyar válogatotthoz.

A mindig fáradhatatlan és kifelé állandóan derűs Östreicher Emilről Biczó Zalán összefoglalását közöljük az alábbiakban, amelyet a sporttörténeti érdeklődésű könyvtáros a Győri ETO 1945 előtti történetét feldolgozó, 2016-ban megjelent munkája is tartalmaz.

Östreicher Emil 1914. december 2-án született Győr-Belvárosában, a Teleki utca 5. sz. alatt. Szülei: Östreicher Gusztáv magántisztviselő és Löwinger Terézia. 1924-től a győri főreáliskolában tanult. A mostani Révai Gimnázium elődjében az évkönyvek alapján olvasható, hogy sok sportversenyen szerepelt, eredményes volt műkorcsolyázásban, evezésben is. 1930-ban már egy országos folyóiratban, a budapesti Sporthírlapban is feltűnik a neve egy tippversenyen jól szereplő olvasóként. A Nemzeti Sport legelőször 1931. januárjában írt róla, amikor szép eredményt ért el a főreáliskola műkorcsolyázó versenyén. A régi tablója bekeretezett fotón máig fennmaradt.

A második világháború után a Győri ETO budapesti tanácsadója lett. Ő hívta meg az ETO-hoz Baróti Lajost 1946-ban. Az 1940-es években „Kis Dongó” néven borozót működtetett a budapesti Galamb utcában, ahová bejárt Illovszky Rudolf és Kubala László is. A borozó bezárása után rövid ideig a Vasas intézője lett, később a sportáruházak központjában kapott állást – rengeteg ismerősre tett szert. 1952-ben besorozták volna a néphadseregbe, de Bozsik és Puskás kijárta, hogy a kispesti csapat pénztárosa legyen, majd szakosztályvezetőként folytatta munkáját. 1956-ban, amikor a Bilbaóval sorsolták össze a Honvédot, november 1-jétől felkészülési meccseket kötöttek le nyugaton, öt barátságos találkozót játszottak le. Ő volt a mindig elegáns úr, aki konfliktus nélkül tartotta össze a fantasztikus csapatot. Nem véletlen, hogy 1957-ben a Dél-Amerikában turnézó Honvéd játékosai nyilatkozatban álltak ki mellette egy 1957. január 11-én Rio de Janeiróban írott levélben: „Az 1956 november elseje óta tartó európai túrán Östreicher Emil pénzügyi téren a legrendesebben, legbecsületesebben járt el a csapat minden tagjával. A bevételek elosztása és mindenféle kifizetés előzetese, a megbeszélések alapján és a csapat minden tagjának hozzá járulásával történtek… Visszautasítunk minden rágalmat, mely Magyarországról Östreicher Emil vezetőnk ellen irányul.”

ostreicher-emil-emlektabla-avatas

1957-ben a Wiener SC szaktanácsadója, majd a Barcelona sztárja, Kubala László ajánlására a Real Madridhoz került. 1958-ban már szava van a csapatnál, ő beszélte rá Santiago Bernabéu Real elnököt, hogy szerződtesse a legendás magyar futballistát, Puskás Ferencet. 1958. augusztus 29-én a Dél-Amerikai Magyarság már arról írt, hogy a Real Madrid sikere – mint csapaté – Puskás egyéni csillogásán kívül a magyar Östreicher Emil érdeme. Nagyon sok emigráns magyar futballistának segített talpra állni az idegen világban. 1963 után egy évig volt a Torino menedzsere, majd a Valencia és az Espanyol csapatainál tevékenykedett. Az 1970-es évek közepén a nyugatnémet Schalke 04 technikai igazgatója lett. 1981-ben a spanyol Elche csapatánál dolgozott. 1982-ben a magyar válogatott mellett technikai igazgató lett. A német Spiegel lap is meglepődött, írtak is erről: „Egyik keleti blokkhoz tartozó ország sem mert még felvállalni hivatalosan emigránst, de lám a magyarok jelentős szabadságot adtak Östreichernek. Az új magyar labdarúgásnak szüksége van az ő tapasztalatára, hiszen nála jobban senki sem ismeri a világbajnokság helyszínét és körülményeit”.

Mészöly és Mezey kapitánysága alatt ő állította össze a találkozók programjait, az edzőtáborozásokat. A Békés Megyei Újságban 1986. december 4-én nyilatkozta: „A játékosokat saját gyermekeimnek tekintettem: szegény Kocsist, Czibort, Puskást és a többieket is. Mert nemcsak magyar, francia, angol nyelv létezik, van futballnyelv is. Aki pedig ezt a nyelvet nem beszéli, abból soha nem lesz jó vezető.” A világszerte ismert úr rendszeresen jött haza, 1992. januárban is nyilatkozott a Déli Hírlapban: „Ma rengeteget kell futni a pályán, a mieink pedig állva várják, hogy odaérjen a labda. Ezt tartom a legnagyobb hiányuknak. Úgy látom, az edzésekkel is baj van, bár nem szeretnék szakmai kérdésekbe belebonyolódni. Mindenesetre napi két edzést-lötyögést feleslegesnek tartok, helyette többet érne – mint ahogy a nagy klubok csinálják – egy edzés, de intenzívebb. Azt sem értem, miért vannak közös bemelegítések, amikor egy profi tudja, hogy neki mire van szüksége ahhoz, hogy formába hozza, illetve tartsa magát. A legfontosabb, hogy a klubok igyekezzenek saját nevelésű játékosokkal foglalkozni, mert a befektetett összeg megtérül.

Felesége, Eperjessy Margit (Margarita), aki sokszoros magyar bajnok evezősversenyző volt a Budapesti Honvédnál, 1989. november 22-én Madridban halt meg. Östreicher Emil ezután még Spanyolországban élt, de gyakran tartózkodott Budapesten. Egy alkalommal rosszul lett, majd 1992. október 20-án a Szabolcs utcai klinikán végleg elaludt. Október 26-án örök nyugalomra helyezték a budapesti Farkasréti temetőben. Halála után a Real Madrid gyászszalaggal játszott a soron következő mérkőzésen. A Puskás Nemzetközi Futball Alapítvány a neves sportvezető emlékezetére 2015-ben Östreicher Emil-díjat alapított, amit olyan hozzátartozónak ítélnek, aki egy korábbi nagy futballista pályafutását, életét segítette a háttérből a nyugodt légkör megteremtésével. A díj évente kerül kiosztásra.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

2019.12.03