74

''Talán mi leszünk a következő stadionzenekar''

Ghost-interjú Tobias Forge frontemberrel

ghost-egyuttes

A december 3-i, Budapest Aréna Ghost-koncertjét megelőzően a Lángoló Gitárok Tobias Forgéval, azaz Cardinal Copiával beszélgetett néhány kérdés erejéig, aki gyakorlatilag egymaga a Ghost, még akkor is, ha vannak más zenészek is a színpadon.

Hogy megy a turné?

Eddig minden rendben, úgy megy minden, ahogyan elterveztük, nem sokat pihenünk, de cserében minden jól alakul.

Láttam képeket a turnéállomásokról, nagy díszletekkel, hasonlóra lehet számítani nálunk is?

Igen, teljesen olyan lesz majd nálatok is a színpadkép.

Láttam a posztert is, rajta a magyar parlamenttel. Mi az első, ami eszedbe jut Magyarországról?

Báthory Erzsébet és a Tormentor nevű zenekar. Egyébként vannak magyar kapcsolataim és magyar ismerőseim. A poszter, amit említettél, szintén egy magyar srác munkája, és ha nagyon személyes érintettségről szeretnék mesélni, akkor elmondhatom, hogy az anyukámnak is volt magyar udvarlója, szóval igen, talán kicsit jobban magaménak érzem az országot, mint egy átlagos turista.

Azt pletykálják, hogy a következő albumnak már megvan a története, gyakorlatilag a lemez egy sztori lesz. Igaz ez?

A következő albumnak nem lesz egy története, ami végigmegy az egész lemezen. Nem árulhatok el részleteket, mert ez majd csak jövőre lesz esedékes, de most készítjük elő, januárban kezdjük el felvenni. Azt hiszem, pontosan tudom, hogy merre tartok, hogy hova szeretnénk eljutni a lemezzel. Csak azt tudom mondani jelenleg, amit mindig szoktam, vagyis, hogy az új lemezzel nem szeretném ismételni magam, az új dalok újak lesznek, és nem olyanok, amiket már egyszer megírtunk, csak most alakítunk rajta egy kicsit.

Arról is sokat pletykálnak, hogy a koncerteken szupersztár zenészek is beugranak néha csak úgy szórakozásból Nameless Ghoulként. Tudom, hogy nem mondhatsz neveket, de apró információmorzsákat?

Nem, továbbra is találgatni kell.

De meg tudod erősíteni azokat a pletykákat, hogy léptek fel veletek szupersztárok?

Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom az értesüléseket.

A Ghost lemezről lemezre olyan, mintha egy TV-sorozat újabb évada lenne, ebben az érzésben eléggé segítenek a videoklipek is. Ez az elejétől kezdve tudatos volt, vagy idővel alakult így?

Ez az idővel együtt fejlődött és alakult ilyenné, nem ezzel a felütéssel kezdtem. A következő fejezetek már megvannak a fejemben, de erről sem tudok még sokat mesélni. Egyelőre annyit mondhatok el, hogy jobban szeretném részletezni jövőre azt a sztorit, amit eddig ismernek a rajongók, és a cél az, hogy jobban megismerjék a miérteket, és válaszokat kapjanak a kérdéseikre, amik az évek során felmerültek, de nem lettek még megválaszolva. De ha ennél többet mondanék, akkor elkotyognék izgalmas dolgokat, ezt pedig nem szeretném.

Megbántad valaha, hogy kiderült, te állsz a Ghost mögött?

Nem igazán. Néhány dolgot megkönnyít, és nem mondom, hogy van amiben nehezebb, de az tény, hogy szeretem, hogy egy elég ismert zenekarban játszom, a személyem mégsem nagyon ismert. Nem mondom, hogy attól rettegnék, hogy Budapest utcáin nem tudnék sétálgatni, mert rám vetik magukat a rajongók, de mégis valahogy így jobban elkülönül a karakterem és én. Nem azt mondom, hogy nem vágytam arra, hogy rocksztár legyek, vagy hogy ismerjenek, most mégis azt érzem, hogy teljesült a vágyam, hiszen sokan szeretik a zenémet, a zenekaromat, mégsem kell magam kitenni azoknak a klasszikus nehézségeknek, hogy nem élhetek nyugodt vagy feltűnésmentes életet.

Félsz attól, hogy ez idővel változni fog?

Szerintem amíg így haladunk Ghosttal, addig semmi olyat nem tudok tenni, ami ezt túlragyogja. Nem vagyok olyan színes vagy olyan érdekes személyiség, ami izgalmasabb lehet, mint a Ghost vagy a karakterem. Szerintem ahogy növekszünk, és egyre több embert érdeklünk, nem változik jelentősen a helyzet, mert persze lesznek új elszánt rajongók is, de sok új hallgatót inkább a zenénk vagy a színpadi show-nk érdekel. Nekik egy koncert az egy koncert, nem kíváncsiak utána ránk, szeretik a zenekart, néhány dalt kifejezetten kedvelnek, de itt meg is áll az egész. Ha bármilyen nagy zenekart veszel, ott sem minden koncertre járó fanatikus rajongó, csak egészen egyszerűen elmennek a buliba, mert tetszik nekik néhány szám, azt szeretnék élőben is meghallgatni, de lesznek olyan dalok is, amiket soha nem is hallottak. Csak jól akarják magukat érezni, de nem érdekli őket az, hogy én mondjuk mit csinálok a szabadidőmben, vagy hogy nézek ki.

A legutolsó lemezekről elmondható, hogy kifejezetten fülbemászóak a dalok, már-már mindegyik sláger. Gondoltál valaha arra, hogy más zenei stílusú előadóknak írj slágereket?

Igen, és próbáltam is, aztán a fejemhez vágták, hogy ez nagyon ghostos, inkább hangszereljem át, és vigyem a saját zenekaromba, szóval így tettem, és valóban Ghost-dal lett belőle. Ezek után rájöttem, hogy a legnagyobb szolgálatot azzal teszem, ha saját magamnak írok jó témákat.

Az impozáns merch-öket, a nagyon különleges limitált kiadásokat is te találod ki egyedül?

Az egész úgy indult, hogy kell merch, mert minden zenekarnak van. Szerettem volna egy olyan logót hozzá, ami jól is néz ki. Azt kell, hogy mondjam, a zenekarral történő dolgok 95 százalékához van közöm. Ha nem is ötlettel állok elő, de a jóváhagyás az enyém. Van úgy, hogy az alapötlet az enyém, és azt továbbfejlesztik profik. Vagy van úgy, mint mondjuk a Funko Pop figuráknál, hogy jön egy felkérés, és korábban már én is megfogalmaztam, hogy tök jó lenne figurákat csinálni, és akkor én azt mondom, hogy persze. De akkor ez kinek az ötlete igazából? Az enyém vagy az övék, azt hiszem, inkább az övék. A pólóknál is ez van, hogy én elmondom, nagyjából mit szeretnék, mik az elképzeléseim, ki legyen rajta, és mit csináljon, de nem tudom megrajzolni, kell hozzá a segítség, és ezért sem mondhatom azt, hogy ez tőlem vagy mástól jön, hanem ez egy közös folyamat, amiben az egész zenekar és a zenekarhoz közel álló emberek benne vannak.

Manapság sokan találgatják, hogy ki lehet a következő nagy stadionzenekar, ha az öreg szupersztárok abbahagyják. Szerinted ti lesztek azok? Szeretnétek egyáltalán olyan nagyok lenni?

Hogy a fenébe ne szeretnénk! Bármit megteszek, ami tőlem telik, hogy ez így is legyen. A rockzene egy olyan műfaj, hogy ahogy telik az idő, úgy leszel egyre értékesebb. Nagyon kevés olyan előadó van ebben a szcénában, aki stadionzenekar lehet már kezdésnek. Kell, hogy legyen történelmed, kell, hogy egy kis nosztalgikus érzést válts ki az emberekből. Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy ezt elérjem, hogy folyamatosan játszunk. És még egy valami, amire nem feltétlenül figyel sok zenekar, pedig egy stadionbandánál alapkövetelmény, hogy minden koncerten ugyanúgy tiszteld a közönséged. Én azt mondom, teljesen mindegy, hogy Londonban vagy Budapesten vagy Amerikában lát minket valaki, kapja ugyanazt a show-t. Aki megtisztel azzal, hogy jegyet vesz a koncertre, az megérdemli, hogy ugyanazért fizessen, mint bárki más, hiába, hogy ahol él, az kisebb piac, vagy összességében kevesebb jegyet adtunk el. Az én célom viszont az, hogy mindenki ugyanazt kapja, és talán egyszer pont emiatt lehetünk mi is stadionzenekar.

Juhász Edina
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.12.03