Az 1985-1990-ig tartó trilógia történetének alapötlete az egyik társírótól, Bob Gale-től jött, aki családi házuk pincéjében turkálva megtalálta apja középiskolás évkönyvét, és elgondolkozott rajta, hogy vajon ha akkor élt volna, amikor a szülei, jóban lettek volna-e. A gondolatát megosztotta barátjával, Zemeckisszel, akivel együtt aztán megalkották a filmötletet: kreáltak egy időutazós sztorit, amelynek felállították a saját szabályrendszerét. A film egész ötlete és hangulata abban különbözött a többi hasonló mozitól, hogy itt alapvetően a humorra fektették a hangsúlyt, és egy sokkal könnyedebb időutazós történetet csináltak. A forgatókönyvet azonban legalább negyvenszer dobták vissza a különféle stúdiók. A Columbia Pictures például azt mondta, hogy a film nem elég szexuális, és a Disney-hez küldte a fiúkat az ötlettel, míg végül Steven Spielberg vette szárnyai alá őket, és a Universal Pictures adott terepet a Vissza a jövőbe elkészítéséhez, ami végül meglehetősen kifizetődött, hiszen a három film, csak a mozikban, közel egymilliárd dollárnyi bevételt hozott a konyhára, és már az első részével a dobogó legfelső fokán végzett 1985-ben (210 millió dollár).

Az első rész 1985-ben készült el, ahol először találkozhattunk a mára kultikussá vált karakterekkel, Dokival (Christopher Lloyd), másik nevén Dr. Emmett Brown, aki az őrült, de zseniális tudóst testesítette meg. Aztán ott van Marty McFly (Michael J. Fox), aki egy tipikus ’80-as évekbeli átlagkamasz: gördeszkázik, walkmant hallgat, és Nike cipőben jár. Doki egy nap teljesen felforgatja Marty életét, amikor elkészíti a DeLorean kocsiból az időgépet, amit plutónium működtet, melynek beszerzését elég kellemetlen módon oldotta meg: ellopta azt pár terroristától. Dokit le is lövik aznap éjjel, amikor először működésbe hozzák a gépet, és Marty-nak nem marad más választása, mint hogy beszálljon a fluxuskondenzátorral működő kocsiba, és visszarepüljön 1955-be, azaz 30 évvel előbbre – abba az időbe, amikor a szülei épp megismerkedtek.

Hamar kiderül, hogy az időfonalakkal nem szabad szórakozni, mert visszaüthetnek, de a három rész alatt Marty és Doki folyamatosan belenyúlnak a dolgok alakításába. Az első részben a küldetésük az lesz, hogy Marty szüleit összehozzák, és visszajuttassák Marty-t a jelenbe, hogy Dokit is megmentse. A Vissza a jövőbe II. 1989-ben jött ki, ez már egy kicsit sötétebb hangulatú volt, és pontosan ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt (bár Marty csajának jelenetit újra kellett venni, mert Claudia Wells színésznő anyja megbetegedett, és ezért a lány nem kívánt tovább részt venni a forgatásokon, így kockáról kockára újra kellett forgatni a Vissza a jövőbe I. utolsó képsorait Elisabeth Shue-val.) A második etapban érkezik meg a csapat a legendás jövőbe, 2015-be, az önbefűző cipők, lebegő gördeszkák és repülő autók futurisztikus világába. Ez a rész is sok bonyodalmat tartogat, aminek a vége ráadásul egy erős cliffhangerrel zárul, így nem is volt kérdés, hogy miről fog szólni a Vissza a jövőbe III., ami azért már mutatja magán a kifulladás jeleit. Itt 1885-öt írunk, Doki szerelmes lesz, a hangulat western, és a megoldásra váró feladatok száma nem csökkent, a film viszont kerek és szép lezárást kapott, és a humor is maradt ugyanaz a jó minőségű, ami az előző kettőt is jellemezte.

A sztori tehát közismert, azt viszont talán kevesebben tudják, hogy az időgép eredetileg egy hűtőszekrény lett volna, a rendező azonban tartott attól, hogy a film megnézése után a gyerekek bemásznának otthon a sajátjukba. Einstein karakterét sem egy kutya alakította volna, hanem egy majom, de mivel abban az időben a majmos filmek nem hoztak elég bevételt, így maradtak a jól bevált kutyás motívumnál. A Universal Pictures főnöke, Sid Sheinberg nem volt elégedett a címmel sem, és azt javasolta, hogy kereszteljék át a filmet Spaceman From Plutóra (ezzel is rájátszva a Marty/Martian, azaz marslakó szóviccre), Spielberg azonban ezt az üzenetet azzal nyugtázta, hogy jó poén volt főnök, de most már dolgoznánk. Christopher Lloydról keveseknek esik le, hogy ő volt az Addams Family-ben Uncle Fester, de Doki karakterével vált talán igazán kultikussá a színész, míg Michael J. Fox-nak azért is volt nehéz dolga, mert a második és harmadik rész forgatása alatt 28 éves volt, miközben a szerepe szerint egy 17 éves fiút alakított.

Folytatás és remake tehát úgy néz ki, nem lesz, ami már csak Michael J. Fox közismert betegsége miatt is érthető, és el sem tudnánk képzelni más arcokkal ezt a jól ismert történetet, de legalább a Nike már kidolgozta és legyártotta az önbefűzős cipők replikáit. A Vissza a jövőbe trilógia egy széles közönséget szórakoztató vérbeli popcorn mozi lett, ami nem öregszik, és még mindig jólesik újranézni időről időre, már csak azért is, hogy néha halljuk a kedvenc mondatunkat: Nyuszi vagy, McFly?

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu