245

Színházat mindenkinek – Találkozás Csankó Zoltán színművésszel

Bári Edit írása

csanko-zoltan

November 19-én a Színházat mindenkinek projekt csapata ismét találkozhatott egy zseniális színművésszel, akinek hangját az egész ország ismeri. Csankó Zoltán film- és színpadi szerepei mellett sokat foglalkoztatott szinkronszínész, aki még a „régi iskolában” sajátította el ezt a mesterséget. A találkozónak ezúttal a Teátrum Étterem adott otthont.

Csankó Zoltán 1962-ben, Szolnokon született. Tanulmányai elvégzése után az Arany János Színház, később a Radnóti Miklós Színház tagja lett. 2004 és 2009 között a Nemzeti Színház csapatát erősítette, majd távozása után Ács János rendező meghívására Győrbe érkezett a Nem félünk a farkastól című Edward Albee-dráma George szerepére. Noha a Győri Nemzeti Színháznak nem társulati tagja, 10 éve minden évadban, több produkcióban is láthatja a hazai közönség.

Hosszú lenne ezt a listát felsorolni – nem is teszem –, de megkerülhetetlen A király beszéde című darab, amelyben VI. György brit királyként lép a közönség elé. A drámából Oscar-díjjal és Golden Globe-díjjal jutalmazott film készült Colin Firth főszereplésével, akinek magyar hangja Csankó Zoltán volt. Így hát nem mindennapi élmény, ha a király beszédét „élőben” láthatjuk és hallhatjuk, méghozzá káprázatos alakításban!

Lehetetlen nem megemlíteni a több száz szinkronszerep közül párat, hiszen Csankó Zoltán Nicolas Cage és John Travolta magyar hangja, számtalan mesefilm narrátora (többek között Thomas, a gőzmozdony), és nem utolsósorban a Dallas című sorozatban Robert „Bobby” Ewing-nak (Patrick Duffy) kölcsönözte megkapóan kellemes orgánumát.

Nem csoda, ha a beszélgetés ezen az estén egy teljesen más szegmensét érintette a színházi és filmes világnak. A meghívott vendég nagyon sok titkot, fortélyt árult el a szinkronizálás folyamatáról, a régi és új technikákról, annak a különleges szakmának a nehézségeiről, ahol a művész csak a hangjával és beszédével tud játszani. Az izgalmas és újdonság erejével ható beszélgetés alatt előkerült sok-sok történet, sztori helyzetekről, kollégákról. A Jászai Mari-díjas, József Attila-díjas és Szent István-díjas (ezenkívül még Kardirex-díj, Kisfaludy-díj és Taps-Díj) művész mindezt zseniálisan tolmácsolta.

…és Csankó Zoltán csak mesélt, csak mesélt…

A jelenlévők pedig akár akarták, akár nem, vele együtt élték újra a történeteket, belefeledkezve egy „hangba”. Ez az elmélyülés annyira jól sikerült a társaságnak, hogy még a kíváncsiskodó kérdéseket is elfelejtették feltenni.

Nem véletlenül volt nagy az öröm, mikor Csankó Zoltán maga vetette fel az ötletet, hogy ezt a találkozót meg kellene ismételni – mert ez azt is bizonyítja, hogy nemcsak a csoport tagjai, hanem a „király” is királyul érezte magát rajongói körében.

Bári Edit
Fotók: Sopronyiné Kovács Anna és Csobay Dániel

2019.11.25