Nyugat-Európában a nemzetállamok kialakulását követően jöttek létre azok az országos gyűjtemények, „melyeknek feladata a nemzeti nyelv és kultúra írott, nyomtatott és tárgyi alkotásainak összegyűjtése, megőrzése és újabb nemzedékek számára való tovább örökítése volt”. Míg Nyugat-Európában a királyok és fejedelmek udvari könyvtáraiból fejlődtek ki szervesen ezek a könyvtárak, addig Kelet- és Közép-Európában társadalmi vagy épp magánkezdeményezések szükségeltettek ezen gyűjtemények megalapításához. Nem volt ez másképp hazánkban sem.

Magyarországon az a gróf Széchényi Ferenc vállalta magára ezt a feladatot, aki az egyik legvagyonosabb katolikus főúri családból származott, tanulmányai során kiváló oktatásban részesült, a bécsi udvari könyvtárban pedig rendszeresen részt vett a tudós igazgató, Michael Denis könyv- és könyvtárismereti előadásain. Nyugat-Európai tanulmányútjai során nagy könyvtárakba, többek között a londoni British Museum könyvtárába, a drezdai udvari, a göttingeni egyetemi könyvtárba látogatott el, de Itálián belül Rómában, Firenzében és Velencében is felkeresett bibliotékákat.

Széchényi Ferenc elődeitől örökölt könyvtárát végül saját anyagi erejéből, nagyszabású gyűjtőmunkával kezdte el bővíteni, felkutatta itthon és határainkon kívül is a magyar könyveket, amelyekből létrehozta gyűjteményét, sőt nyomtatott katalógusát is megjelentette több kötetben. A munkálatok során kezdetben Hajnóczy József, titkára és könyvtárosa segítette. Hajnóczy kivégzését követően azonban Széchényi visszavonult birtokaira, és csak könyvtárával foglalkozott. „Ekkor vált igazi életcéljává, hogy összegyűjtsön minden Magyarországon nyomtatott művet, minden magyar nyelvű művet bárhol is nyomtatták, és minden magyar vonatkozású külföldi művet, amelyben Magyarországról írtak”. A gyűjtőkörbe kéziratokat is bevont, eredeti és másolt kéziratokat egyaránt gyűjtött. Későbbi könyvtárosának, Tibolth Mihálynak külföldön és Magyarországon is kiterjedt kapcsolatai voltak könyvkereskedőkkel, magánemberekkel és gyűjtőkkel.

Mivel Magyarország a Habsburg Birodalom része volt, új országos intézményt csak és kizárólag Bécs engedélyét követően, az uralkodó beleegyező jóváhagyása mellett lehetett alapítani. Széchényi 1802 márciusában I. Ferenchez nyújtott be ún. felségfolyamodványt, amelyben ismertette könyvtár-alapítási terveit, és ehhez kérte az uralkodó beleegyezését. A bécsi Magyar Kancellária, a budai Magyar Helytartótanács és a bécsi titkos Államtanács támogatását követően 1802. június 23-án adta ki az uralkodó a terv jóváhagyását. A július 2-án kézhez kapott értesítésben szólították fel arra Széchényi Ferencet, hogy az ajándékozó, ill. alapító okiratot elkészítse.

Az alapító okirat latin nyelven készült, Bécsben állították ki két példányban. Egyik a könyvtárba, a másik pedig a Széchényi-család levéltárába került. 7 fólió terjedelmű, pergamen lapokból áll, kötése vörös bársonyból készült, pecsétekkel ellátott dokumentum.

Széchényi Ferenc az alapító oklevélben „kinyilvánította, hogy Magyarországra vonatkozó nyomtatott művekből, kéziratokból, térképekből, metszetekből és pénzérmékből álló magángyűjteményét „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom”. Az adományt a magyar nemzet és nem az állam kapta. 13724 dokumentumot ajándékozott ekkor a nemzetnek Széchényi, fenntartva annak jogát, hogy tovább bővítse az állományt, emiatt végül hozzávetőlegesen 15000 tételből állt adománya. Rendelkezett arról is, hogy a könyvtárt „az ország nádorának fennhatósága alatt az ország kormányzati székhelyén kell elhelyezni és a folyamatos gyarapodás érdekében kötelespéldány joggal felruházni”. Maga és utódjai számára pedig fenntartotta annak jogát, hogy a könyvtári személyzetet kijelölhessék. Utóbbiak fizetését „a pesti magyar egyetem pénzügyi alapjából fedezték”, mivel a könyvtár nem kapott rendszeresen állami pénzügyi ellátást, „a 19. század első felében a könyvtárt ténylegesen is a magyar társadalom, a megajándékozott magyar nemzet tartotta fenn”.

Továbbá ebben az okiratban a nemzeti könyvtárak számos jellemző vonása is megjelent: többféle, a magyar nemzetre vonatkozó dokumentumfajtából álló gyűjtemény, a közösség javára szolgáló használat, a folyamatos gyarapodás a nyomdai kötelespéldányok beszolgáltatása által.

A könyveket a Széchényi-család nagycenki kastélyából 1803 elején szállították át Pestre. A könyvgyűjteményt a pálosok volt kolostorának reprezentatív barokk könyvtermében helyezték el. Az új intézmény ünnepélyes felavatását 1803. december 10-én tartották, az eseményen részt vett József nádor és maga Széchényi Ferenc is. Az intézmény első igazgatója Miller Jakab Ferdinánd, könyvtári gyakorlattal rendelkező történész, nyugalmazott akadémiai tanár volt.

1819-ben pedig az alapító a könyvtárnak ajándékozta 9206 kötetből, 6000 térképből és metszetből álló ún. soproni bibliotékáját is, amely külföldi, magyar vonatkozásokat nem tartalmazó dokumentumokat foglalt magába.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum alapító okirata; Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár története: 1802-1918;

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.