137

Egressy Zoltán: Hold on

Könyvbemutató a 19. Győri Könyvszalonon – tmoni írása

egressy-zoltan

November 17-én, vasárnap 16 órakor találkozhatott a 19. Győri Könyvszalon közönsége Egressy Zoltán József Attila-díjas íróval a Győri Nemzeti Színház csillárszintjén felállított pódiumszínpadon, ahol – ahogy már megszokhattuk – Pálfalvi-Pottyondy Nóra beszélgetett vele legújabb, Hold on című kötetéről.

Rendhagyó módon kezdődött a könyvbemutató, amennyiben Nóra feltette az újonnan megjelent műveket bemutató rendezvények örök kérdését: hogyan beszélgessünk az írásról? Mintha már mindenki olvasta volna, azaz szabadon, vagy vigyázva a spoilerezés elkerülésére, azaz csak keltsük fel az érdeklődést, de ne áruljunk el semmi lényegeset. Miután a szerző nem foglalt állást a kérdésben (neki mindegy), a jelenlévő érdeklődők az utóbbi megoldás mellett döntöttek. A 45 perces beszélgetés alatt azonban kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű…

Először a címről esett szó, mely kettős jelentésű: magyarul (egybeolvasva) a regény egyik fontos helyszínére utal, angolul pedig egy többféleképpen fordítható felszólítás: Tarts ki! Őrizd meg! Várj! Ne rontsd el! Egressy szerint az első fejezi ki leginkább az ő szándékát, de a többi is ráhúzható a könyvre. Az is belejátszott a címválasztásba, hogy az emberiség kultúrtörténetében mindig is nagy szerepe volt a Holdnak. Megemlítette még, hogy szokásától eltérően ebben az esetben a cím született meg előbb, s csak aztán a szöveg. A kötet a Déli Szél Balladája alcímet viseli, ami arra utal, hogy a szél – éppúgy, mint a Százezer eperfában – hangsúlyos szerepet kap...

A Hold on a jövőben játszódik, mégpedig a 2050-es években. Ennek ellenére nem sci-fi – állítja a szerző. Vannak persze ilyen vonásai, de egészében véve nem a jövőről szól, hanem a máról, melyet már annyira abszurdnak lát, hogy még ironizálni sem tud rajta, ezét inkább távolabbi perspektívát keresett, ahonnan a jövő egy lehetséges forgatókönyvét vázolta fel (gondolatkísérletnek nevezte). Persze ez lehetőséget adott arra is – amellett, hogy bemutathatta, szerinte merre tartunk ‒, hogy elereszthesse a fantáziáját, s ma még nem létező dolgokról, technológiákról és problémákról is szót ejthessen. Az ötletet Arthur C. Clark (Űrodüsszeia-sorozat), a tudományos-fantasztikus irodalom egyik klasszikusának egy 1962-es írása adta, A jövő körvonalai. Ebben az angol szerző felvázolta, hogy szerinte milyen lesz a jövő, s abból bizony nagyon sok minden valóra vált, ami nem csoda, hiszen szerinte minden megvalósul, amire igény van. Egressynek is kellett kutatásokat folytatnia, mert mind a természettudományos témák, mind a technológiai trendek elég távol állnak tőle.

Főhőse épp ezért egy humán érdeklődésű mikrobiológus, Laád Szabolcs, aki egyes szám első személyben meséli el történetét. Két dolog hajtja életében: a szerelem és a munka. Ezért nyugodtan nevezhetjük az írást egy szerelmes regénybe ágyazott, némi szatirikus és abszurd vonást is magán viselő társadalmi helyzetjelentésnek. A főhős egy konferencián találkozik Apáti Annával, s egy háromórás beszélgetés alatt halálosan beleszeret, de aztán eltűnik az életéből. Szabolcs pedig megpróbálja felkutatni, már-már rögeszmésen keresi, egész életét ennek rendeli alá, a Holdra is így kerül – a sorozatos csalódások elől pedig a munkába menekül, aminek meg is lesz az eredménye…

Szó esett a szerelem létrejöttének módozatairól, arról, hogy mi minden válthatja ki a szerelmet első látásra (egy hang, egy mosoly, egy villanás stb.), és hogy milyen nehéz ezt a pillanatot írásban ábrázolni. Pedig fontos, mert Egressy szerint egy könyv esetében az a legmeghatározóbb, hogy az olvasó tudjon azonosulni, érezze úgy, hogy ez vele is megtörtént, vagy bármikor megtörténhet. És ezt az ilyen érzések érzékletes megjelenítésével lehet elérni. A főszereplő okán a tudós és a művészetek kapcsolatának témáját is érintette a diskurzus.

Végül szóba kerültek a jövőről kialakított elképzelései. Úgy gondolja, hogy a mai gyors technikai-technológiai fejlődést tekintve csak egy dolog biztos: 20-30 év múlva teljesen más lesz a világ. Hogy milyen, azt nem tudni, ő felvázolt egy lehetőséget, de hogy ebből mi fog megvalósulni? Amire igény lesz, s ez azt jelenti, hogy jó és rossz is akad majd benne. Nóra unszolására néhány konkrétum is elhangzott: klímaügy; Magyar Királyság 2031-től; holdkolóniák (köztük magyar is, bár nem a legjobb helyen, a Hold túlsó oldalán) búrák alatt; illatszökőkút; hús-vér emberszerű lények teremtése, melyekbe betáplálható az emberiség egyetemes tudása a wikipédiával (annak összes hibájával) együtt, akiknek vannak szakterületeik és emberi tulajdonságaik; hologramszínház; nyomkövető chip; elmetisztítás; híres ember megjelenítés. Az író szerint ezek olyan dolgok, amelyek – kutatásai szerint – nagyrészt nem állnak messze a megvalósíthatóságtól.

Azt hiszem, hogy bár a kritika nem fogadta a regényt felhőtlen hallelujával, ezen a könyvbemutatón bebizonyosodott, a téma érdekes. Hogy a megvalósítás mennyire sikerült, azt döntse el mindenki maga – miután elolvasta.

tmoni
Fotó: Szabó Béla

2019.11.24