Gülch Csaba: Haláltangó
(Berente Erika írása)

„Szószentséges ünnep” a könyvszalon – fordított Utassy József szavain Szemes Péter, amikor köszöntötte a Gülch Csaba könyvének bemutatójára érkezőket. Jó hívószavak ezek: Gülch Csaba, Gáti Oszkár, Szemes Péter és Rigó Roland. A november 16. szombat délelőtti időpont ellenére zsúfolásig megtelt versbarátokkal a Kisfaludy Terem. Kézbe simuló, karcsú, négyzetes alakú; egyszerű, de mégis hatásos grafikai elemekkel díszített kötetet vehet most kézbe az olvasó. E szellősen szedett könyvben – ugyanúgy, mint a Gyónás könyvében és a Csendlépcsőben – négysoros verseket olvashatunk. A Szemes Péter kérdéseire adott válaszokból kitűnik, hogy ez a műforma nem tudatos választás eredménye. A költő is XXI. századi ember, éjjeliszekrényén ott a mobil, s az éjszaka előtörő verssorok, gondolatok legegyszerűbben ennek segítségével rögzíthetők. A mód tehát adott: röviden és tömören kell fogalmazni. A négysoros sokféle lehet, Gülch Csaba versei egyszerre szentek és profánok, akár egy eposz mélységeit is hordozhatják.

Szemes Péter rávilágított, hogy Gülch Csaba verseinek olvasásához a kulcsszó a „csend”, még pontosabban a szakralitással telített csend. A szerző mély hitéről tett tanúbizonyságot a közönség előtt. Nem az életben és a halálban hisz, hanem a létet éli a maga teljességben. Mély hálát érez a teremtett világ szépségeiért, s örül, hogy vidéki költőként nap mint nap megtapasztalhatja ezt. A beszélgetés során szóba került még a szerelem, a gyermekkor meghatározó volta, a hagyományok és a családi mitológia fontossága is. A jövőbeli terveiről szólva megtudtuk, hogy Gülch Csaba nem teszi le a pennát, újabb kötetet tervez. A bemutató során a könyvből a költő jó barátja, Gáti Oszkár színművész olvasott fel. A nehéz téma oldására pedig Rigó Roland zongoraművészt kérte fel a szerző. A fiatal muzsikus egy szokatlan kérésnek is eleget tett – virtuóz módon eljátszott egy tangót.

Deák Botond: Belső létra
(Szilvási Krisztián írása)

Az 1969-ben született költő, író Deák Botond volt november 16-án, szombaton 12 órakor a pódiumszínpad vendége, aki negyedik, Belső létra című verseskötetét hozta el bemutatni Szalai Zsolt beszélgetőtárs segítségével az érdeklődő közönségnek. Deák Botond Székesfehérváron érettségizett, majd fényképészetet kezdett tanulni Budapesten. Kétszer bejárta Európát, először egy fillér nélkül, amelyből 800 soros vers született. Aztán mintegy a céltalanság vezette-vezérelte a teológiára: Győr, Szeged, Pécs. Végül szociális munkásként végzett a Mecsek fővárosában. „Ebben a képzésben láttam addigi életem összegzését, a másokkal való gondolkodást, a másokon való segítést.”

A Belső létrában szereplő versek már 2016-ban megszülettek. Jellemzőik a rezignáltság, melankólia, irodalmi nyelvi egyszerűség, ugyanakkor tűpontos tudatosság. Fő koncepciója, hogy veszendőben vannak az emberek és dolgok, a kötet második fele pedig egyfajta terápiás költeményeket tartalmaz, szinte naplószerű belső bejegyzések formájában. Deák Botond nyíltan hozta szóba az alkoholt mint függőséget, amely behálózta a világát. A Belső létra versei után csak mostanában kezdett újra írni.

Kovács Enikő Edyko: Életspirál
(Bári Edit írása)

Kovács Enikővel, a fiatal költőnővel Hámor Vilmos beszélgetett november 16-án, szombaton délután 5 órakor a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében, immár harmadik kötetének megjelenése alkalmából. A könyvbemutató során a szerző Életspirál című új kiadványával ismerkedhettek meg az érdeklődők, amelyről nyugodtan állítható, hogy igazi színfolt a kortárs költészetben.

Ez a versgyűjtemény ugyanis olyan verseket, gondolatokat, néha talán csak szösszeneteket tartalmaz, amelyek rólunk szólnak. Mindennapjainkról, a bennünket körülvevő világról, az értékekről, melyek valahol útközben elvesztek. A kötet nagyítótükröt tart az olvasónak, hiszen akár bevalljuk, akár nem, bizony egy-egy versben magunkra ismerhetünk. Hiteles korrajz és kíméletlenül őszinte. Azonban az elgondolkodtató tartalom néha olyan könnyed, ironikus és humoros stílusban került papírvetésre, hogy először kacagunk, és jóval később kiáltunk fel, hogy „ez mennyire igaz…!” Kovács Enikő négy év alatt három verseskötetet jelentetett meg. Költeményei máris inspirálóan hatnak zenészekre: a Garabonciás együttes két poémáját is megzenésítette, amely a könyvismertető során természetesen bemutatásra került.

Szavak a mélyből – Író Alkotók Klubja Antológia 2019
(Csiszár Antal írása)

A győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében került sor az Író Alkotók Klubja Szavak a mélyből című, legújabb antológiájának bemutatására november 16-án, szombaton 18 órakor. Videófelvételek, felolvasások, alkotói jellemzések képezték a program gerincét, a klub tevékenységét Kerecsényi Éva ecsetelte. Számos tagjuk komoly irodalmi munkássággal, kötetekkel, díjakkal dicsekedhet. A videóbejátszások a vendégszereplések illusztrációi voltak (kép- és versbemutatók színházban, művelődési házban, nyugdíjas klubban, vendégszereplés). Ráadásként a közönség legszerencsésebbje ajándékként egy Antológiával gazdagabban távozhatott. A Dittrich Panka vezette társaság újabb sikeres bemutatkozást könyvelhet el, további alkotásra inspirálva jelenlévő szerzőiket: Balassa Péter, Csapucha Rudolf, Csiszár Antal, Dittrich Panka, Halász István, Jakab Ibolya Shanti, Kerecsényi Éva, Müller L. Péter, Ötvös Németh Edit, Rozán Eszter, Takács Viola, Vönöczkiné Gmeindl Margit, Zsubrits Zsolt.

Tőzsér Árpád: Lélekvándor
(Szilvási Krisztián írása)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas szlovákiai magyar író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító és egyetemi oktató, érdemes művész Tőzsér Árpád november 17-én, vasárnap 11 órakor mutatkozott be új kötetével a pódiumszínpadon. Vele Sütő Csaba András, Nagybajcson élő költő beszélgetett értőn a megjelent közönség előtt a Lélekvándor kiadványáról, amely az idei Ünnepi Könyvhéten látott napvilágot. 2017-2018-ban szerzett versek szerepelnek benne, az összefoglaló kötetcím pedig egy elvont fogalomból létrehozott főnév, már önmagában is majdhogynem vers. Püthagorasz személye köthető a lélekvándorláshoz, amely azóta több formában is létezett már, és létezni is fog – ebből született a kötet koncepciója: erre a vonalra pedig a teljes világegyetem felfűzhető, szinte egy élő organizációban.

A nagy író-költők mindig szintetizáló munkát végeznek, Tőzsér Árpád is hasonlóra törekszik: a Lélekvándorral a literatúra bekalandozásával és „magáévá írásával”. A kötetben helyet kapott versek is ilyen, a világirodalom újjászervesült, szerelemben „magáévá tett” költemények. Miután napjainkban a hagyományos értelemben vett filozófia megszűnt, marad a költészet, amely ezt a szerepet is felveszi céljai közé. Tőzsér Árpád verseiben ennek nyomán az intertextualitás mellett a bölcseleti líra, a gondolati költészet jellemzően fedezhető fel, amelynek „minden korban meg kell újítani a nyelvét”. A szülőföld szintén tematikusan vonul végig a költeményeken: a költő Gömörön született, amely „ország volt az országban”, így ebben a mesevilágban „az volt a csoda, ha valaki, aki ott született, nem lett íróvá, költővé vagy legalább mesélővé”. Ám Tőzsér Árpád immár rezignáltan fordul feléje: „Nyolcvanon túl már saját holokausztomnak látom a szülőföldemet, már csak a pusztulást látom benne.” Így múlik az idő, így változik a világ.

Sütő Csaba András: nempróza
(Csiszár Antal írása)

November 17-én, vasárnap 13 órakor a pódiumszínpadon Sütő Csaba András nempróza című kötetének bemutatóját hallgathatta meg az érdeklődő közönség, a beszélgetőtárs szerepét Szalai Zsolt töltötte be. Szó esett a cím jelentéstartalmáról, az író életélményeiről: Bácsa, Nagybajcs, Kis- és Nagy-Duna, a táj varázsa, a panel-létből a falusi környezetbe való beilleszkedés, befogadás, a tárgyi világ retró emlékei. A felolvasott részletek huszadik századi tájrajzok és életképek voltak. Mindezeken túl szerepet kapott a nyelvi megformálás is (köznyelv, illetve nyugat-dunántúli dialektus).

Szabó T. Anna: Ár
(SzaSzi írása)

Legújabb verseskönyvével érkezett könyvbemutatóra november 17-én, vasárnap 15 órára a Kisfaludy Terembe Szabó T. Anna, a kortárs magyar irodalom egyik legmarkánsabb hangú költője. Kötete fülszövegében olvashatjuk a következő sorokat: „Ez a kapcsolatok könyve: a látható és a láthatatlan világ összefüggéseit keresi, a szenvedély és a szenvedés váltólázának ritmusában mutatja meg, miképpen ragaszkodunk a csapdáinkhoz, milyen kétségbeesetten függünk a hitünktől, mennyire szorosan kötődünk a nyelvhez.” Verseire és prózájára is a bámulatos sűrítettség, erős drámaiság, őszinte érzelmek, árnyalt lelkiállapotok pontos megfogalmazása jellemző. Szenvedélyesen szeret játszani a szavakkal, soraiban erős a zeneiség, a lüktető ritmus, szerinte a verset mondogatni kell, mert a beszéd közelebb áll a zenéhez. „Minden szóban ott van a zene” – állítja (Kitart, a szerk.). A nyelv áradása a védjegye, ugyanakkor annak végtelensége megriasztja, rosszra, hazugságra való felhasználása pedig aggasztja.

Az Ár című kötet szövegei nem tudatosan „átindáznak” a korábbi Határ címűbe. Tíz ciklusra osztott versei összegzik gondolatait az életről, a nőiségről, a társadalomról. „Eksztázis és gyász, odaadás és kiszolgáltatottság, áhítat és keserűség, vonzás és taszítás – ebből a kétpólusú világból keresnek a versek kiutat, újra meg újra nekirugaszkodva próbálnak szabadulni a kontaktusok fojtogató áradatából, ahol mindennek ára van.” A vele való találkozás egyet jelentett egy vidám hangulatú, őszinte beszélgetéssel, amelyben az említetteken túl szó volt még például Kavics Díjról, Verslavináról, a szülőföldről, rémálmokról, a Kyoko névről vagy arról, hogy miért nehezebb alkotni egy nőnek.

Bári Edit, Berente Erika, SzaSzi, Szilvási Krisztián, Csiszár Antal
Fotók: Vas Balázs, Terman Tímea, Óbert Klára