A nők lehetőségeit mindenkor az határozza meg, melyik társadalmi réteghez tartoznak, milyen a vagyoni helyzetük, műveltségük, karakterük, milyen a politikai kulturális környezet, ahová mintegy „beágyazódnak”. Jobbágyasszony és főúri nő között nem csupán óriási egzisztenciális szakadék tátong, hanem lehetőségeik határai is teljesen eltérnek egymástól. A nő dicséret és kárhozat tárgya is egyben: gondoljunk a szentekre, illetve a Biblia Évájára, aki mintegy „rossz útra taszította az emberiséget”. A középkorban gyakran boszorkányperek áldozatai lettek, és máglyán hamvadtak el. Ez utóbbi pereknek széles körű szakirodalma van.

Dr. Bagi Zoltán kitért arra, hogy mely történészek foglalkoztak korábban a nők, illetve egyes nagyasszonyok sorsával, R. Várkonyi Ágnes, Péter Katalin, Nagy László munkásságát említette. E két utóbbi szakember monográfiát szentelt Báthory Erzsébetnek, aki – már történelmi közhely – kastélyában thrillernek beillő cselekménysorozatot követett el, a „női Drakula” kétes hírnevét szerezte meg magának. A „főhősnő” Nádasdy Ferenc nádor felesége volt, a frigy a Báthory, a Nádasdy és – utóbbi édesanyja révén – a Kanizsai család birtokainak egyesítését hozta. Nádasdy így emelkedett a legnagyobb mágnások közé, gyakran volt távol otthonától, ekkor kerülhetett sor a feltételezett véres eseményekre, melyekről még szenzációhajhász filmek is született – számos anomáliával.

A történészek használták a pszichografológia módszerét: kézírásokból következtettek lelki jellemzőkre, személyiségvonásokra. Nagy László az úrnő esetében szexuális tényezőnek tulajdonította az aberrált viselkedés kiváltását. A kutatások és a történelmi körülmények adott korban fennálló konstellációjának eredménye a kutatót afelé indítja, hogy Erzsébet inkább áldozat. A per elmaradása és az élethosszig tartó várfogság célja minden bizonnyal a nádorra és más személyekre nézve kompromittáló tények elhallgatása (összeesküvés a hatalom ellen).

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem felesége Habsburg Mária Krisztierna volt, a házasság elhálatlan maradt, a vonzalom kölcsönössége híján. (Krisztierna szerelmét a férj nem viszonozta, aki számára az uralkodás terhes feladatnak bizonyult, egyházi posztra vágyott, többször lemondott a fejedelemségről, végül az asszony kolostorba vonult.)

Pikáns történeteken is szórakozhattak az előadás hallgatói, külsőleg vidámnak tűnő, de a valóságban cseppet sem tréfadolgok kerültek terítékre. Hogyan esett teherbe egy mantovai katona, akinek mundérja alatt heterogén nemi jellegek tulajdonosa húzódott meg, másrészt a soproni Fuchs család hermafrodita szülöttje, akit lánynak neveltek, de serdülvén világos lett számára, hogy inkább férfinak érzi magát, miközben lánynevet kapott; először a szakácsnőjükkel, majd a cselédlányukkal létesített szexuális viszonyt, amit sokáig folytatott. Egy borkereskedőhöz „feleségül ment”, de a házassági szerződésben kikötötte a szex tilalmát. Változatlanul hált a cselédlánnyal, a családi vagyonból rendszeresen ajándékozta, a szőlőbirtok ráhagyása azonban meghaladta a férj tűrőképességét. Következett a beismerés, orvosilag megállapították, hogy ő férfi, az új neve János lett. A férj a kártérítésen túl a „csaló” letartóztatását is követelte, ezt követően vita folyt arról, joga van-e a soproni elöljáróságnak letartóztatni egy nemes személyt (az esztergomi érsek és a nádor egyaránt állást foglalt – ellentéteset). János a fogságból megszökött, a kényes dilemmát feloldva az ügyet végül királyi amnesztia zárta.

Dr. Bagi Zoltán főlevéltáros előadásában kitűnően láthattuk hát, milyen helyzetekkel kellett megküzdenie a 16-17. században élt asszonyoknak, valamint azt is, hogy „fura” dolgok nem csak napjainkban fordulnak elő.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina