Megpróbálom összefoglalni Kondor munkásságát többféle szempontból. A Bűnös Budapest-ciklus, melynek főhőse Gordon Zsigmond, öt regényből áll: Budapest Noir (2008), Bűnös Budapest (2009), A budapesti kém (2010), Budapest romokban (2011) és a Budapest novemberben (2012). Ezekhez járul még több novella és kisregény, amelyekben szintén Gordon a főhős. Ennek a regényfolyamnak előzménye az idén megjelent regény, A budapesti gengszter és a 2016-ban megjelent Szélhámos Budapest, amelyek 1929-be, illetve 1930-ba helyezik vissza a cselekményt. Ennek apropóján most a cselekmény időrendje szerint mutatom be a ciklust és a témában hozzá kapcsolódó novellákat: 1922-ben játszódik Az ifjú Mariska hétköznapi halála, ezt követi a már említett A budapesti gengszter, amely 1929-ben játszódik Amerikában, és a Szélhámos Budapest, amelyben 1930-ban Gordon ismét hazaköltözik Budapestre. Ezután hat különböző műfajú történet következik: A haldokló részvényes 1930-ból, Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes és Az Est Regattájának Igazi Vesztese 1931-ből, a Wallenstein Ödön gyengéje 1932-ből, a Nyavalya tudja és a Négyen voltak 1934-1935-ből. (Ezek az írások olvashatók a 2012-ben megjelent Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes című összefoglaló kötetben.) Időben ezt követi az 1936-ban játszódó Budapest Noir, a szerző első regénye, amelyet azóta meg is filmesítettek. 1937-re esik a Pernahajder volt-e Schok Jenő? cselekménye, majd sorra a nagyregények: 1939-ben játszódik a Bűnös Budapest, a világháború idején (1943-ban) A budapesti kém, a világháború utáni zavaros időkben (1946-ban) a Budapest romokban, és 1956 őszének eseményeit dolgozza fel a Budapest novemberben.

A Szent Korona-trilógia történelmi kalandregénysorozat a magyar korona sorsát követi végig a második világháborúban. Ennek kötetei: A másik szárnysegéd (2013), A koronaőr második tévedése (2014) és A korona ügynöke (2018). 2015-ben jelent meg A bűntől keletre című regény, 2018-ban pedig az Értetek teszem című krimit, amelyet Kemény Zsófival együtt jegyez az író – a két regénynek a főhőse közös, Ferenczy Tibor százados ügyei már korunkba, illetve egy disztópikus jellegű magyar jövőbe vezetnek.

És akkor visszatérve A budapesti gengszterhez: 1929-be visz vissza minket, a szesztilalom idejének Amerikájába. Gordon Zsigmond, akit keménykezű (pontosabban kemény öklű) bűnügyi újságírónak ismertünk meg, fiatal zsurnalisztaként a Philadelphia Inquirernél dolgozik, mikor felkérik, hogy anyag- és bizonyítékgyűjtés céljából épüljön be a város leghírhedtebb szeszcsempész bandájába. Gordon itt fiatal még, de nem naiv: a disszidensek keserű tapasztalatával, mely szerint a „minden lehetőségek Amerikájában” sincs kolbászból a kerítés, cinikusan áll a megbízáshoz. Tudja, hogy a szeszcsempészet generálója és fenntartója maga a szesztilalom, mert ahol kereslet van, ott a kínálat is megjelenik. Végül épp ez a nyilvánvaló igazságtalanság veszi rá arra, hogy cselekedjen, hiszen a szesztilalom nagy nyertesei a csempészek mellett épp a politikusok, ennek okán pedig virágzik a korrupció és a bűnözés. Bokszolói múltját kihasználva (milyen jó, hogy a múltnak is van múltja, ez talán alkalmat adhat Kondor Vilmosnak egy újabb Gordon-regényre…) zseniálisan épül be Max Boo Boo Hoff bandájába, és hamarosan nélkülözhetetlenné teszi magát, a főnök bizalmasává válik. Amikor egy csempészett szállítmányt kísér Chicagóba, rájön, hogy a szesz szagán kívül valami más is bűzlik: összeesküvés, amely bandaháborúhoz vezethet. A gyanú akkor válik Gordon Zsigmond számára bizonyossággá, amikor meghall egy magyarul folyó beszélgetést két gengszter között. Rájön, hogy ki kell lépnie az akcióból, mert nem lesz jó vége. Csakhogy a megbízók félreállnak a háta mögül, és Gordon mind újságíróként, mind magánemberként egyedül marad. Hogy életét mentse, nem marad más lehetősége, mint az információk megfelelő adagolásával úgy mozgatni a szálakat, hogy a bandavezéreket és gengsztereket egymásnak ugrassza. De úgy, hogy mindegyikük kezében legyen egy adu, amelyet egymás ellen kijátszhatnak, mellyel egymást sakkban tarthatják, elkerülve ezzel a vérfürdőt, amely civilek életét is veszélyeztetné. Bocsánat a kifejezésért, de zseniális sz*rkeverés következik. Nem titok, hogy Gordon terve sikerül, a regény utolsó fejezetében egy hajó fedélzetén látjuk, amint épp hazatér Magyarországra, belépve ezzel a következő történet, az 1930-ban játszódó Szélhámos Budapest világába.

Kondor Vilmos ún. in medias res, vagyis „bele a közepébe”-kezdéssel indítja a cselekményt, majd két szálon fonja tovább, előzményeket és következményeket ismerünk meg, amelyek végül a jelenben egyesülnek. Belesző a történetbe egy kötelező szerelmi szálat, illusztrálva Gordon rejtett, gyengéd oldalát, így még vonzóbbá teszi karakterét. A regény Utószavában maga Kondor mutatja be forrásait, majd a Függelékben a valós szereplők utóéletét is megismerhetjük.

Ambrus Adél
Forrás: olvasoterem.com