166

Ötödször a Kortársasjátékon

tmoni Interjúja Pozsgai Zsolt drámaíróval

pozsgai-zsolt

Ötödik alkalommal kerül megrendezésre a 19. Győri Könyvszalon keretében a Kortársasjáték című drámaíró verseny, ahol egy nap alatt kell színdarabot írniuk a felkért kortárs magyar drámaíróknak. Pozsgai Zsolt Balázs Béla-díjas magyar drámaíró, színházi és filmrendező, forgatókönyvíró ötödik alkalommal is elfogadta a felkérést a megmérettetésre. Őt kérdeztük a győri versenyről, valamint munkájának sokszínűségéről.

Eléggé általános hazánkban, hogy egy drámaíró egyben dramaturg is, és drámán kívül más műfajokban is kipróbálja magát; de Ön színházi és filmrendezőként, sőt forgatókönyvíróként is dolgozik. Elsősorban színházi vagy filmes szakembernek tartja magát?

Nem érzem úgy, hogy rangsort kellene felállítani, hiszen mindegyik műfaj komplex. A színházban ott a színész, a rendező, a tervezők, a díszletezők és mások – az ő közös munkájuk vezethet sikerhez. A filmben ez még kiegészül az operatőrrel, a világosítóval. Mindkét esetben többféle művészeti ágat kell összefogni. Annyi a különbség, hogy az egyiknek élő a végeredménye, a másiknak doboz. Az élő, a színház minden este más és más, de hamar véget ér, a dobozba zárt gondolatok viszont bármikor elővehetők. A színház világából érkeztem, és ez meglátszik a filmjeimen is, de ez inkább előny, mint hátrány. A drámaírás és a forgatókönyvírás sem különböznek annyira egymástól: a forgatókönyv esetében képekben, a dráma esetében szituációban kell gondolkodni – a többi ugyanaz. Van úgy, hogy egyikből következik a másik. Tisza Istvánról írt drámám Szegeden nagy sikerrel ment, most remélem, hamarosan film születik belőle, de ezt is magam írom és rendezem. Inkább a téma határozza meg, milyen műfaj jön létre belőle, no és hogy éppen filmes vagy színházi megvalósításra van lehetőség.

Saját magának írni vagy megrendelésre dolgozni? Ez az örök kérdés drámaíróknál. Melyik a nagyobb kihívás, illetve melyik a nagyobb élvezet?

Nem dolgozom megrendelésre, ezt próbálták már, nem sikerült. Önálló drámára addig nem kötök szerződést, még ha kérik is, amíg el nem készül, és amíg az adott színház rá nem bólint. Természetesen regény adaptációra, vagy dokumentumfilmre érkezhet felkérés, akkor igyekszem a lehető legtöbbet kihozni az anyagból, és azt adni át a megrendelőnek. Van úgy is, hogy megkérdezi egy színházigazgató, mi foglalkoztat mostanában, milyen témám van, és bejelenti rá az igényét. A győri színház például már több konkrét adaptációra kért fel, ilyen volt a Nevető ember vagy az Abigél. Azért vállaltam el, mert ezek rendkívül értékes alapanyagok, megtisztelő dolgozni velük. Vagyis dolgozom felkérésre, de csak akkor, ha kihívást érzek az adott munkában. Volt olyan, hogy évekig üldözött egy színházigazgatónő egy zenés témával, de nem érdekelt. Meg tudtam volna írni, leszámlázni, de nem lettem volna tőle több sem én, sem a közönség. Akkor inkább foglalkozom a saját álmaimmal.

pozsgai-zsoltPozsgai Zsolt az általa legtöbbre tartott kortárs magyar drámaíró, Tasnádi István társaságában

Több színháznál is dolgozott dramaturgként, illetve művészeti vezetőként. Hogy látja a magyar színházakat? Mennyire dolgoznak különbözőképpen?

Inkább az a gond, hogy nem dolgoznak különbözőképp, és most a budapesti színházakról beszélek. A musical és az olcsó vígjáték, ez uralja a színházakat, valamint a sznob-ízű kísérleti színházak. Musicalben is vannak nagyszerű előadások, vígjáték is jól jön olykor, és a kísérletező színházon is be lehet lelkesülni. Én a hagyományos értékrendszert jobban szeretem, szívesebben néznék egy-egy korszerűen megrendezett klasszikust, de azt alig találni. Legutóbb elmentem Cyrano-t nézni, négyórás előadásban, tökéletesen kiforgatva az eredeti művet. Nem tudom, miért nem egyszerűbb ilyenkor új, abszurd drámát írni. Vidéken inkább megtalálni a változatosságot, de ez kötelező, és a bérletrendszerből következik. Győr például nagyon színes és értékes kínálattal lepi meg mindig a nézőit. Mondom ezt úgy, hogy bár eredményesen szerepelek a drámaíróversenyeken, a Razzia óta saját drámám bemutatója nem volt itt. Addig is nagy örömöm van az adaptációs felkérésékben.

pozsgai-zsoltPozsgai Zsolt elnyert díjainak egy része, köztük a győriek

Forgatókönyv és dráma. Mekkora a különbség a két műfaj és a rendezésük között?

Ezt mindig az adott mű határozza meg. Rendeztem kétszereplős tévéjátékot és nagyjátékfilmet, nyilván más rendezői hozzáállást kíván mindegyik. A drámáimat legtöbbször magam rendezem, de ezt nem én akartam, így alakult. Már a második professzionális színházi bemutatóm esetében Budapesten felkértek, hogy rendezzem is meg. És valahogy ez már így is maradt. Pedig nagyon szeretem, ha elsősorban fiatalok nyúlnak hozzá a drámáimhoz, az utóbbi időben nagyon sok jó példa volt erre. Úgy vélem, kellően eredményes színházrendezői tapasztalatokat szereztem mestereimtől fiatal koromban ahhoz, hogy magam is műveljem. Bodolay Géza, a legendás színházi ember, aki egy időben Kecskeméten minden évben több darabom megrendezésére adott lehetőséget, mondta egyszer: Nem furcsa neked, hogy a darabjaidat általában Te tudod a legérvényesebben színpadra vinni? Ezen elgondolkoztam, és rájöttem, azért lehet ez, mert a megírás időszakában fejben meg is rendezem a drámát, és nagyon kevés kapaszkodót hagyok más rendezőknek. Igaz viszont az is, ha más rendező ugyanúgy ráérez a megírási szándékra, akkor érdemes bízni benne. Ez is sokszor előfordult. Száz fölötti a bemutatóim száma, elég színes volt mindig is a megvalósításuk. A forgatókönyvnél az, hogy lásd a megvalósítást, szinte kötelező. És mivel tekintettel kell lenni a költségvetésre, a megvalósítás gyakorlati lehetőségeire, sokkal nagyobb kihívás a rendezői székbe ülni. Ott kell filmre fordítani, látványba rakni a szavakat, dialógusokat. Ezt is nagyon szeretem. Ami közös a színházi és filmes rendezésben – ha komolyan művelem –, hogy mindkettőbe kicsit bele kell halni.

pozsgai-zsoltPozsgai Zsolt az I. Kortársasjátékon a megnyert díjjal

Saját darabot rendezni vagy más rendezővel együttműködni? Melyiknek mi az előnye, illetve hátránya?

Saját darab rendezése esetén nem hivatkozhatok másra, ha nem sikerül. Ugyanakkor jöhet – és jött is sok esetben – olyan rendező, aki a drámát saját, érvényes elképzelése alapján rakta színpadra, olyan elképzelésekkel, amelyekre álmomban sem gondoltam. Legutóbb egy fiatal bolgár rendezőnő, aki rendkívül népszerű hazájában, egy vígjátékomból rendezett egy egészen érdekes abszurdot, sorra nyerik vele a fesztiválokat. Azt is nagyon szeretem. De olyan is van, hogy adott színház közli, kivel akarja a drámát megrendeztetni, és nem járulok hozzá. Mert tudom, mi lenne a végeredmény.

pozsgai-zsoltPozsgai Zsolt Degenerációk c. darabja a II. Kortársasjátékon

Ötödik éve kerül megrendezésre a Győri Könyvszalon fesztivál keretében a Kortársasjáték című drámaíró verseny. Minden évben Ön volt – idén is – az egyik meghívott drámaíró. Mi a véleménye a győri versengésről?

Számomra ez nagyon szép és értelmes játék. De nem játszanám ilyen lelkesen, ha nem látnám, hogy a győri közönség várja és szereti minden évben ezt a versenyt. Mindig is ösztönből írtam: ha az adott témában eszembe jut valami, nem sokat gondolkodom, hanem hagyom, ami az ösztönből, a tudatalattiból feltör. És magam számára is öröm látni, hogy ilyenkor mi az eredmény. Sőt, néha én képedek el legjobban. Eddig ez az ösztön működött, remélem, most sem hagy cserben. Témabőségben szenvedtem egész életemben, ritka az olyan újságcikk, amelyhez ne lenne saját élmény-anyagom.

pozsgai-zsoltPozsgai Zsolt Nyerésre állsz, Béla c. darabja a III. Kortársasjátékon

Sokak véleménye szerint az V. Kortársasjátékon is borítékolható a győzelme, mint eddig már három alkalommal. Minek tulajdonítja a sikereit? A nagy gyakorlatának? Az improvizációs készségének? Vagy valami egészen másnak?

Soha nem volt borítékolható a győzelem, legfeljebb tudtam, hogy némely nagyszerű író-kollégák ezt az egy éjszakás tempót nem minden esetben bírják. De ez nem von le semmit írói értékükből. Most más a helyzet, fiatal versenytársakat kaptam, akik, ahogy látom a műveikből, nagyon gyorsan reagálnak a világra. Ha ez a számítógépen is ilyen gyorsan fog működni, akkor alaposan fel kell készülnöm. Már ha lehet felkészülni ilyesmire.

pozsgai-zsoltPozsgai Zsolt Disznósajt c. darabja a IV. Kortársasjátékon

Izgatottan várjuk, mivel áll elő Pozsgai művész úr ötödszörre, és mit alkot a másik két meghívott drámaíró: Fábián Péter és Formanek Csaba. A közönség mindenképpen jól fog szórakozni, hiszen láthat három egyfelvonásost egy este három különböző szerzőtől, három különböző rendezőtől, három minitársulat előadásában. S mivel a szakmai díjakon kívül közönségdíj is kiosztásra kerül, még szavazhat is. Aki kíváncsi, november 16-án (szombaton) este 7 órára tegye szabaddá magát, és jöjjön el a Győri Nemzeti Színházba, ahol a 19. Győri Könyvszalon keretében megtekintheti az V. Kortársasjátékot. Jegyek a színház jegypénztárában kaphatók.

tmoni
Fotók: Pozsgai Zsolt (1-3., 5. kép), Pollreisz Balázs (4. kép), Vas Balázs (6-7. kép)

2019.11.05