131

Roma

tmoni filmkritikája

roma-film-poster

A Roma egy igazi művészfilm, Alfonso Cuarón személyes filmelégiája, mely minden eddigi alkotásától (Anyádat is!, Harry Potter és az azkabani fogoly, Az ember gyermeke, Gravitáció – hogy csak a 2000 utániakat említsem) a lehető legjobban különbözik. Nem egy közönségfilm, és nem is úgy működik, amennyiben mentes minden hatásvadász és direkt módszertől, amellyel a nézőre hatni lehet.

Nincsenek súlypontok, még zene sincs, sőt közelképek is alig, hiszen tisztes távolságtartás uralja az egész mozit. Ehelyett van igencsak részletgazdag valóság és olyan költői képek, hogy gyönyörűség nézni. S mindez fekete-fehérben, hiszen 1971-ben járunk Mexikóváros Roma kerületében, a rendező gyerekkorának helyszínén és idejében. A színek mellőzésétől, valamint az autentikus részletektől az egész film úgy fest, mintha a 70-es években készült volna.

Története szinte nincs is a mozinak, egy felső-középosztálybeli sokgyermekes család (Cuarón családja) és egyik cselédjük (Cleo) életének egy évét mutatja meg. Csendes film egy éppen széteső családról, valamint a saját problémájával küzdő szolgálóról. Hétköznapi tragédiák, hétköznapi örömök, hétköznapi bánatok, s mindenekelőtt hétköznapi küzdelmek, melyek hátterében – mindenféle ítélkezés nélkül – kaleidoszkópszerűen felvillannak a korabeli társadalom jellegzetességei. Cuarón legszemélyesebb filmje, melyet nemcsak írt és rendezett, de ő állt a kamera mögött, és részt vett a vágásban is.

A Roma megkérdőjelezhetetlen mestermű, egyszerűsége és költőisége megteremti azt a bensőséges intimitást, mely egy önéletrajzi ihletésű szerzői film elengedhetetlen feltétele, sajátos képalkotása biztosítja az egyediséget, s mindezzel Alfonso Cuarón Fellini és Bergman nyomdokaiba lépett. Most már egyértelműen kiderült, hogy a mexikói rendező a legkülönbözőbb műfajokban is képes minőséget alkotni. Nem véletlen, hogy moziját 10 kategóriában jelölték Oscar-díjra, amelyből hármat díjra is váltott (legjobb rendező, legjobb operatőr, legjobb idegen nyelvű film), hogy elhozta az Arany Oroszlánt mint legjobb film és legjobb rendező, és bezsebelte a New York-i Filmkritikusok három díját is. Ráadásul ez a leggyönyörűbben fényképezett film, amit valaha is láthattunk, tele finom szimbolikával.

tmoni

2019.10.28